Dr. Obál Ferenc (1916–2012) emlékére
2026-09-24 15:00:00
- Dr. Ábrám Zoltán
Száztíz évvel ezelőtt, 1916. szeptember 28-án Budapesten született dr. Obál Ferenc (1916–2012) orvosprofesszor, éveken át a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet (MOGYI) tanára, az erdélyi orvosképzés és orvosi emlékezet legendás személyisége. Születésekor a nagy háborúba belépő román csapatok Csíkszeredát, majd Székelyudvarhelyt elhagyva Marosszék hegyén, a Bekecsen ütköztek meghátrálásra kényszerítő heves ellenállásba. Halálakor javában dúlt egy másik harc, „belháború” a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem önálló magyar tagozatának a létrehozásáról, amiről egyébként a frissen megjelent tanügyi törvény rendelkezett. A két időpont közötti 95 emberi esztendő, közösségünk számára viharvert évszázad, Obál professzor hosszú és tartalmas élete jelképesen az erdélyi magyarság mély tiszteletének a kifejezője.
Obál Ferenc Budapesten szerezte meg az orvosi diplomát 1940-ben, amelyen alig száradt meg a tinta, és a megváltozott helyzetben ősztől Kolozsváron máris elkezdte egyetemi oktatói pályafutását, a Ferenc József Tudományegyetem Orvosi Élettani Intézetébe került tanársegédnek, majd adjunktusnak. A gyorsan bekövetkező újabb politikai változás új kihívást nyújtott számára: az egyetemalapító elit tagjaként, szerződéses magyar állampolgárként megmaradt Kolozsváron, majd az újonnan alakult egyetem orvosi karával Marosvásárhelyre költözött. Ludány György professzor 1947-es Budapestre való hazaköltözése után tanítványa, Obál Ferenc lett a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet Kórélettani, Élettani és Gyógyszertani Intézetének vezetője. Az 1948-ban önállósuló marosvásárhelyi magyar orvosképzés fáklyavivőjeként megalapozta azt, hogy Marosvásárhely az orvostudomány hazai központjává váljon. Szakmai, oktatásszervező, egészségügyi szakírói tevékenységei, emlékiratai napjainkban is meghatározó értékűek.
Dr. Obál Ferenc professzor rendkívül nehéz időkben, 1953-ig vezette az akkoriban kiterjedt tanszéket, munkatársai és tanítványai mindenkor szeretettel emlékeztek meg hatalmas munkabírásáról, emberségéről, a marosvásárhelyi egyetem iránti hűséges ragaszkodásáról egész életében. A marosvásárhelyi magyar orvosképzés céljából szerződtetett orvostanárok közül majdnem utolsóként tért vissza Budapestre, ahol az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet élettani osztályának vezetője lett, 1958-tól pedig a Szegedi Orvostudományi Egyetem Élettani Intézetének igazgató professzora, 1986-tól szaktanácsadója. 1995-ben a Román Orvosi Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta, majd a következő évben a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem díszdoktorává avatta. Egyetemével, egykori munkatársai és tanítványai közül többekkel folyamatosan tartotta a kapcsolatot, szakmai és emberi együttműködések motorja volt. Az 1940–45, illetve 1945–53 közötti kolozsvári és marosvásárhelyi egyetemi emlékeiről nemcsak előadásban, hanem külön emlékkönyvben emlékezett meg (Erdély és az orvostudomány szolgálatában. Emlékeim a kolozsvári és marosvásárhelyi magyar nyelvű orvosképzésről, 1940–1953; Státus, Csíkszereda, 2003).
Amikor személyesen Obál Ferencre emlékezem, akkor vele együtt azon orvostársaira is gondolok, akik magyar állampolgárként vállalták a távolmaradást az anyaországtól az erdélyi magyar orvosképzés alapjainak a megteremtése érdekében. Az 1950-ben hazatért Haranghy László és Krompecher István, a messze a legtovább (1964) kitartó alapító, Miskolczy Dezső mellett Putnoky Gyula és Obál Ferenc 1953 őszéig maradt, amikor a politikai szigorítások és a szerződések felmondása miatt kényszerült elhagyni Marosvásárhelyt. A kommunista államhatalom ugyanis válaszút elé állította mindkettőjüket: vagy lemondanak magyar állampolgárságukról a román javára, vagy nincs újabb szerződés. Amúgy összesen tizenöt magyar állampolgárságú orvosról van szó, akik jelentős szerepet játszottak az új intézet oktatói és tudományos munkásságának megindításában.
Végül halkan megjegyzem: hogyha hasonló módon létezett volna politikai akarat az elmúlt évtizedekben is, az 1989-es rendszerváltást követően, vagy a 2011-es tanügyi törvény megjelenése után, akkor az orvosképzés hagyományával rendelkező Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen közös akarattal és kölcsönös jóindulattal már rég megvalósulhatott volna a külön magyar tagozat működtetése. Obál professzor példája is alátámasztja, hogy a marosvásárhelyi orvosi diploma minőséget jelenthet, itthonmaradásra serkenthet, és tiszteletet válthat ki a bármely nyelven szenvedő páciens számára.
Dr. Obál Ferenc születésére, személyiségére és a marosvásárhelyi orvosképzésben betöltött szerepére emlékezve nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy száz évvel ezelőtt, 1926. szeptember 7-én született dr. Rákosfalvy Zoltán reumatológus szakorvos, előadótanár. Iskolai tanulmányait Désen és Kolozsváron, az egyetemet Marosvásárhelyen végezte. Szanatóriumi főorvos Oláhszentgyörgyön és Félixfürdőn, majd 1962-től az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet balneofizioterápiai tanszékén oktató, az 1991-es kényszernyugdíjazása előtti évtizedben tanszékvezető.
Emlékük legyen áldott!
