2021. október 26., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

(Folytatás a szeptember 9-i lapszámból)

Az írói tehetséggel megáldott Kuhnau ekképp vezette be Dávid és Góliát elképzelt csatáját: „Fölöttébb különös képet fest a Szentírás az óriás Góliátról. Ez az irdatlan alak a természet valóságos szörnyszülötte: hat rőfnél is magasabb termetét rézsisak koronázza, testét pikkelyes páncél, lábát rézvért borítja, hozzá pajzsot s a szövőszék tartórúdjához hasonlatos, vassal kivert hatalmas lándzsát tart maga elé – mind e mázsás teher az óriás erejét bizonyítja. Puszta leírásán is elszörnyed az ember, hogy megrémülhettek hát szegény izraeliek, amikor eleven valójában pillantották meg ellenségüket! Ott tornyosul előttük, rézpáncéljának csillogása a napsugárral vetekszik, csörömpölnek a pikkelyként egymásra csüngő rézlemezek, ő maga úgy fújtat és hörög, mintha mindnyájukat fel akarná falni…”

Egyes zenekritikusok úgy vélik, hogy Kuhnau kissé unalmas zeneszerző. Ezt a kijelentést azonban árnyalja a szerző zenei sokoldalúsága. Az akkor élő stílusok és formák mindegyikében alkotott. Utánzással nem vádolhatjuk, mert szerzeményei sajátosak. Sőt azt is bátran kijelenthetjük, hogy utódjára, Johann Sebastian Bachra is nagy hatással voltak művei. Több olyan dallam is előfordul Kuhnau feldolgozásaiban, melyeket az őt követő nagy mester is felhasznált. Például a Szép tündöklő hajnalcsillag, valamint az Ó, Krisztusfő, te zúzott énekek dallamát is mindketten használják. Dallamlopással sem vádolhatjuk egyik szerzőt sem, mert az akkori világban az számított dicsőségnek, ha egy szerző igazán jól sikerült dallamát mások is felhasználták, így tiszta lelkiismerettel beépítettek műveikbe más dallamokat is. Más kritikusok azt is megjegyzik, hogy Kuhnau lehetett az összekötő kapocs Heinrich Schütz és Bach, valamint Händel között. Kuhnau tehát nemcsak továbbadta Schütz szellemiségét, hanem ő maga is formálta az őt követő két barokk zseni zenei világát.

Johann Kuhnau 1722. június 5-én végérvényesen feladta a zene és az élet harcát. Pozícióját a következő évben, 1723-ban Johann Sebastian Bach foglalta el. A zseniális Bach biztosan jól ismerte elődjét, ugyanis egyik kottamásolója, Johann Andreas Kuhnau unokaöccse volt a jogász Kuhnaunak.

Johann Kuhnau nevét és emlékét a sokak szerint isteni küldött Bach mindent elsöprő nagysága homályosította el. Ennek ellenére illik nagy tisztelettel lennünk Kuhnau előtt is, hiszen meghatározó pillére volt ő is a barokk zenének. Szerencsére a jelenkor felfedezte a jogász-muzsikus művészetét, és már elég sok műve hangfelvételen is megjelent!

Forrás: https://daviderler.de/johann-kuhnau/johann-kuhnau-biographie/