Segesvári vendéglők, panziók éltetője

Sárdi Zsolt virágzó vállalkozása

Kamaszkorában tányérokkal egyensúlyozott, később múzeumot, szuvenírboltot, majd éttermeket nyitott, jelenleg Segesvár egyik legsikeresebb fiatal vállalkozója, a helyi turizmus kulcsszereplője – ő Sárdi Zsolt, az a 36 éves üzletember, aki egykori osztálytársaitól eltérően az itthon kínálta jövőt választotta. Legújabb vendéglőjében találkoztunk vele, ott idézte fel az indulást.

– Tizenhárom és fél éves koromban kezdtem a vendéglátózást. Édesapám, aki igazgató volt a Vlad Dracu nevű étteremben, betett oda dolgozni, majd esküvőkön is besegítettem a Csillag vendéglőben, amelyet szintén apukám vezetett. Akkoriban még csak gyűjtöttem a szakmai tapasztalatot, mindent jól megfigyeltem, de azért a kiszolgálásból is kivettem a részem. Minden lakodalmon egy tányérral többet kellett vinnem. Tíz, étellel megpakolt tányért most is könnyedén kiviszek a vendég asztalához. Tizenévesként rengeteg pénzt kerestem, de emellett az emberekkel való kommunikációt is nagyon megszerettem. Amikor közeledett a középiskola vége, nem tudtuk a testvéremmel, merre vegyük az irányt. Huszonnyolc fős volt az osztályom, és legalább 25-en elmentek a városból. Nehéz itt megmaradni, egyedül a turizmus nyújt lehetőséget a fennmaradásra, fejlődésre. Én láttam ebben fantáziát. Érettségi után Marosvásárhelyre mentem egyetemre, turizmus szakon végeztem. Ezután hazajöttem, és tíz évet munkakönyvvel dolgoztam a Vlad Dracuban. Akkoriban egy múzeumot, majd egy szuvenírboltot is nyitottam. Abban az időszakban virágzott a turizmus a városban, naponta 15–20 látogatóm is volt a múzeumban. A szuvenírboltot még kettő másik követte, majd egy fagyizót is nyitottam. Aztán jött a pandémia, és minden bezárt.

2024, a bőség esztendeje 

– Hogyan változtatta meg ez az életedet?

– Szükségét éreztem annak, hogy valami újba kezdjek, ezért felmondtam a munkahelyemen. A testvéremnek, Lorándnak Ibizán volt akkoriban vendéglője, de amikor a világjárvány miatt leállt az élet a szigeten, hazajött. Tanácstalan volt a folytatást illetően, én pedig azt javasoltam neki, hogy nyissunk együtt valamit. Még abban az évben, 2020-ban meglett az első vendéglőnk. Közben a három szuvenírboltom és a fagyizóm is működött, nem sokkal később pedig az első panziót is megnyitottam a testvéremmel. Ezt megelőzően egy kisebb bárt építettünk saját kezűleg fából, Varságról rendeltük hozzá a nyersanyagot. Elektromos rezsóval gesztenyét pirítottam ott a vásárlóknak, friss üdítővel, kávéval, forró csokival szolgáltam ki őket. Mindez újdonságnak számított, így sorban álltak a termékeinkért az emberek. A konkurencia nem nézte ezt jó szemmel, folyamatosan keresték a hibát, amiért feljelentsenek. Ezután nyitottuk meg azt az első vendéglőt, amit már említettem. 2021-ben a terasz működtetésére is megkaptuk az engedélyt. Így felidézve könnyűnek tűnik az egész, pedig egyáltalán nem volt az. Kezdetben például a legolcsóbb felszerelést vettük meg, idővel azonban rájöttünk, hogy ez nem kifizetődő, és mindent kicseréltünk. Ezután jobban beindult az üzlet. 2022-ben egy másik vendéglőt is megvettünk, egy évre rá pedig a harmadik éttermet is megnyitottuk. A vállalkozás 2024-ben ment a legjobban, folyamatosan telt házunk volt, tehát magasan leköröztük a konkurenciát. Azt is mondtam, hogy ha öt évig tartani tudjuk ezt a szintet, utána hátradőlhetünk. Időközben még nyitottunk egy lángost, fagyit, kávét kínáló teraszt. Mivel az első vendéglőnknél nagyon megemelték a bérleti díjat, azt feladtuk, és tavaly megnyitottuk ezt az éttermet, ahol most beszélgetünk. Jelenleg három vendéglőnk van, ez utóbbiban szálláshelyet is biztosítunk, ez tehát a második panziónk, a helyi Kaufland üzletnél pedig egy shaormázót nyitottunk.

„Csak amit én is megennék…”

– Az éttermek kínálatát illetően mire fektetitek a hangsúlyt?

– A hagyományos erdélyi ételekre, ugyanis erre van a legnagyobb kereslet. A paszulyleves cipóban az egyik legnépszerűbb fogás, és a töltött káposztát, valamint a marhapörköltöt is sokan kérik. De az olasz tésztaféléknek is van keletjük. Ami pedig a legfontosabb: csak a legfrissebb, minőségi nyersanyaggal dolgozunk, amit kipróbált, megbízható helyről szerzünk be. Kizárólag olyan ételt teszek a vendégek elé, amit én is szívesen elfogyasztok. Erre a szemléletmódra épül az egész üzletünk.  

– Milyennek ígérkezik a jövő?

– Idén terjeszkedni szeretnénk a shaormázókkal, Medgyesen is nyitunk egyet a Kauflandon keresztül, illetve Székelyudvarhelyet is megcéloztuk, de ez még nincs letárgyalva. A továbbiakban itt, Segesváron, az erdő szélén egy szabadidős létesítményt is nyitnánk melegített vizű medencével, ez irányba is tettünk már lépéseket. 

– Hány alkalmazottal működtetitek a jelenlegi számos vendéglátóegységet?

– A tavalyi szezonban 75 emberünk volt, ha idén megnyitjuk a medgyesi shaormázót, még felveszünk tízet. Emellett diákokat is szoktunk betanítani, de mire belejönnének a munkába, rendszerint továbbállnak. A munka oroszlánrészét természetesen mi végezzük el a testvéremmel. Nagyszerűen kiegészítjük egymást, ő ugyanis a számítógépes világot, illetve a papírmunkát, a könyvelést szereti, én a jövés-menést, intézkedést, szerelést. Tavaly Sepsiszentgyörgyön elvégeztem egy szakácstanfolyamot, úgyhogy a teljes menü elkészítése sem jelent kihívást. Sokszor éjszaka leülünk Lorival, és megszervezzük, egyeztetjük a soron következő tennivalókat. Igyekszünk mindent, amit csak lehet, önerőből megoldani, ez sokat számít a költségek csökkentésében.

– Mostanában mikor kezdődik és meddig tart a turisztikai idény?

– Régebb május 1-jén indult be, négy-öt éve azonban július utolsó hétvégéjére, a középkori fesztivál idejére tevődött át a szezonnyitás. Mindössze egy szűk hónap áll rendelkezésünkre, augusztus utolsó napjaiban ugyanis már felére csökken a forgalom.

Pörgés hajnaltól éjfélig

– Említetted, hogy 2024 volt a vállalkozásotok legjobb éve. Milyennek értékeled a tavalyi esztendőt?

– A leggyengébbnek. Ez szerintem az emberek nehezebb anyagi helyzete mellett még a parajdi sóbányát ért katasztrófával is összefügg. De nem a turistaszám csökkenésében mutatkozott meg leginkább a negatív előjelű változás, hanem a vásárlóerő visszaesésében. Míg két évvel ezelőtt gondtalanul költekeztek a vendégeink, tavaly sokan ötliteres ásványvízzel és szendvicsekkel érkeztek a panzióba, legfeljebb egy vacsorát rendeltek nálunk. Idén sem számítunk jelentős fellendülésre ezen a téren. Persze mindig akadnak tehetősebb külföldi vendégeink is, az eddigi tapasztalatok szerint legtöbbjük japán és spanyol. Régebb német csoportok is jöttek, mára a számuk nagyon visszaesett, ahogy a magyarországi turistáké is. 

– Jut-e idő magánéletre a három vendéglő, két panzió és a többi létesítmény működtetése mellett?

– Nemigen. Egész héten dolgozom, hajnalban indulok a más településeken élő szakácsaink után, Szenterzsébetről, Sárdról hozom be őket, a nap végén pedig szintén én fuvarozom haza őket. Persze a két út között is egyfolytában mozgásban vagyok. Idén egyébként jól állunk a szakácsok terén, pincérekből van hiány. Úgy gondolom, nagy potenciál van a turizmusban, de ahhoz, hogy az élvonalban maradj, rengeteg munka, áldozat szükséges. Akit azonban ez visz előre, ahogy minket is a testvéremmel, annak megéri.