Az október 31-i reformáció emléknapját a halottak hónapja követi. A november a kilencedik hónap volt a rómaiaknál. A novem a görög enneva ~ neosz-nea származéka; jelentése: félig felnőtt – eléggé kézenfekvő megjelölése a jobb kéz gyűrűsujjának.
November 1. volt a kelta évkezdet; ekkor halotti áldozatokat hoztak az elhunytak tiszteletére. A november elsejei mindenszentek napja csak Kr. u. 835 óta, a másodikai halottak napja csak 998 óta egyházi ünnep.
A hónapot őszi lombszín ruhájú, repülő ifjú jelképezte, fején bogyós olajágkoszorúval. (A mediterráneumban november az olajbogyószüret kezdete.) – írja Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában. – Az alak baljában répa- és káposztafélékkel teli tálat tart; jobbjában pedig a Nyilas jelét.
A hónap régi magyar neve nyilas hava, illetve a hónap utolsó dekádjának legjelentősebb szentje után Szent András hava.
Mindenszentek napja mindazon megdicsőült lelkek ünnepe, akikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt a kalendárium külön-külön, név szerint nem emlékezik meg – írja Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában.
Mára az ünnep lassacskán elsorvadt. A halottak napjának vigíliája lett belőle.
Most már kezdesz oly súlytalanná válni,
mint a felszakadt nyárvégi egek.
Élek, és velem történhet akármi,
hűvösen csillogsz a fejem felett.
Mindegy: előled megyek, vagy utánad,
te égszemű, te levegőruhás;
súlytalanságod mindenemen átcsap,
elhagy, s bennem él, mint az elmúlás.
A mindennek árt titokban a semmi,
hogy levegőként kíséri fényesen,
s kezdj a lombtalan fák közt megszületni,
mindenünnen hiányzó kedvesem.
Így kezd felnőni fagyos egeidből –
szép egeimből a Csodatorony
egész a Napig, és soha le nem dől.
Hallgat a sírodon – a síromon.
Halottak napján Tóth István versével lépjünk be Vásárhely valamely sírkertjébe.
Mindenszentek napjának délutánján, a halottak estéjén, rendbe hozott sírokat virágokkal, koszorúkkal ékesítik, és az este közeledtével gyertyákkal, mécsesekkel kivilágítják, hogy az örök világosság fényeskedjék az elhunytak lelkének. Mára elterjedt, hogy ezen az estén otthon is égnek a gyertyák: annyi szál, ahány halottja van a családnak.
A hazai halottkultusz múltjához tartozik, hogy a temető valamikor körülvette a templomot. (A cinterem eredetileg a templom körüli – legtöbbször fallal kerített – temető régi magyar elnevezése.)
Itt folyt le a temetési szertartás, búcsúztatás, innen vitték a halottat, és hantolták közeli sírjába. A szertartás alatt (…) vagy a halott sírjánál osztották ki a megholt üdvösségéért való imádság fejében a koldusok, betegek, elhagyott öregek között a gyászoló család ajándékát: (…) kenyeret, kalácsot, bort, gyertyát. (…) Olykor a halott végrendeletében is meghagyta az alamizsnaosztás idejét és mértékét – írja e régi szokásrendről Bálint Sándor.
November 3. Szent Hubertus napja; a vadászok, erdészek, lövészcéhek védőszentje. A legenda szerint Hubert († 727) egy nagypénteki vadászatán hirtelen egy szarvas tűnt föl előtte, amely agancsai között keresztet viselt. A megtért világfi Lüttich első püspöke lett. Szentelését, a legenda szerint, maga a pápa végezte.
E napon, 1688-ban született Késmárkon Bucholtz György természettudós. Lelkész és elismert természetvizsgáló édesapja révén érdeklődött a természeti jelenségek magyarázata iránt. Az egyetem elvégzése után, 1710-ben készítette el első jelentős csillagászati értekezését a Merkúr bolygónak a napkorong előtti elvonulásáról. 1723-tól Késmárkon tanított. Egyik legnevezetesebb kutatása a liptói Deményfalvi-barlangok térképének elkészítése volt 1719-ben, ez egyike volt a világ első modern barlangábrázolásainak. A térkép közzétételében két másik nevezetes magyar tudós működött közre: Mikoviny Sámuel metszette rézbe és Bél Mátyás közölte az 1723-ban kiadott Hungaria antique et novae prodromus című művében. Apja nyomdokain haladva sokat foglalkozott a Magas-Tátra megfigyelésével. Írt a kárpáti szelekről, a Poprádban folytatott pisztránghalászatról, a felső-zúgói ásványvíz gyógyhatásáról. A hegységről panoráma- és dombortérképet készített; ezeken számos csúcs pontos helyét ő határozta meg. Testvére, Bucholtz Jakab ásványgyűjtőként vált híressé; sok ezer darabos gyűjteménye Mária Terézia férjének érdeklődését is felkeltette, aki anyagi hozzájárulásával segítette a Buchholtz fivérek további kutatómunkáit. Szakmai sikereinek teljében, mindössze 37 évesen halt meg szülővárosában.
November 3. E napon kelt 1823-ban Temesváron Bolyai János levele:
(…) semmiből egy ujj más világot teremtettem: mindaz, valamit eddig küldöttem, tsak kártyaház a’ toronyhoz képest.
Babits Mihály Bolyai szonettjének mottójául választotta a híres mondat első részét.
Isten elménket bezárta a térbe.
Szegény elménk e térben rab maradt:
a kapzsi villámölyv, a gondolat,
gyémántkorlátját még csak el sem érte.
Én, boldogolván azt a madarat
ki kalitjából legalább kilátott,
a semmiből alkottam új világot,
mint pókhálóból sző kötélt a rab.
Új törvényekkel, túl a szűk egen,
új végtelent nyitottam én eszemnek;
király gyanánt, túl minden képzeten
kirabolván kincsét a képtelennek
neveltek, mint Istennel osztozó,
vén Euklides, rab törvényhozó.
A magyar nép géniusza – a tudomány területén – a legmagasabb fokon Bolyai Jánosban öltött testet – ezzel a mondattal nyitotta meg 1977. december 15-én a Magyar Tudományos Akadémia zsúfolásig megtelt dísztermében a Bolyai János születése 175. évfordulójára rendezett emlékülést az Akadémia akkori elnöke, Szentágothai János.
Bolyai János(nak) (…) csak egyetlen gyönyörűen kimunkált értékes kincse volt: a 29 oldalas Appendix. Ezt ajándékozta magyar nemzetének, ezt helyezte letétbe az utókor számára. Ma már tudjuk, elméjének csodálatos produktumai túllépték az Appendix kereteit. S hogy ezek csak a sárguló lapok közé temetve maradtak meg a jövő számára, nem az ő hanyagságának tulajdonítható – írta volt Weszely Tibor Bolyai János monográfiájának előszavában.
...a semmiből alkottam új világot...
Két évre rá történt, hogy Széchenyi István a pozsonyi országgyűlésen – Felsőbüki Nagy Pál lelkesítő beszédének hatására – egy tudós társaság létesítésére összes birtokainak egy évi jövedelmét ajánlotta fel.
1996-ban a magyar tudósok világtalálkozóján döntés született arról, hogy e kettős évfordulóra emlékezve ez a nap lesz a minden évben megtartott magyar tudomány napja.
Az ősz beköszöntét Veress Gerzson a Brassói Lapok 1988. november 4-i számában megjelent Őszikéjében így köszöntötte:
Kigyulladtak a levelek:
az egész Cenk tüzet fogott,
elszéledt ösvények közén
délidőben csak nyár-romok.
Mi hajt ide, mi az, mi bújt –
egy rég elhamvadt szerelem,
mely volt, vagy tán igaz se volt…?
merengek tűnt emlékeken.
Szélfútta csillagzuhatag
az ég, midőn az est leszáll
s én titkon gyertyát égetek
huszonévem álmainál.
Korai ez a hattyúdal,
de nem álca és nem szerep:
valahai volton borong,
mely végképp bevégeztetett.
E város volt, s ez is marad
életem legszebbik szaka!
–…a többi, mi kívülrekedt:
immár az örök éjszaka.
November 5-én, 1899-ben született Radó Sándor geográfus, térképész, akadémikus, és Dóra fedőnéven a szovjetek legendás mesterkémeinek egyike. Tanulmányait a Budapesti Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának hallgatójaként kezdte. 1924-ben Moszkvába került, ahol a Világgazdasági és Világpolitikai Intézet titkára és tudományos főmunkatársként dolgozott. 1926-ban Berlinben megszervezte a Szovjet Hírügynökség külföldi irodáját, és létrehozta a világ első térképészeti sajtóügynökségét, amely Berlinben Pressegeographie, utóbb Párizsban Impress, a második világháború alatt Genfben Geopress néven működött, és aktuális térképvázlataival folyamatosan ellátta a nemzetközi sajtót. Genfi irodája később fontos szovjet hírszerző központtá alakult. Hírszerző munkáját utóbb Dóra jelenti című könyvében írta le, amit több mint húsz nyelven, a világ minden táján kiadtak. 1945-ben, a háború befejezése után Moszkvába utazott, ahol hosszú évekre, „nyugatos” múltja miatt börtönbe vetették; csak élete utolsó éveiben ismerték el hírszerzői munkáját. 1955-ben hazatérhetett Magyarországra, és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Országos Földügyi és Térképészeti Hivatalának főosztályvezetője lett. 1958-tól az MTA Földrajzi Bizottságának, majd Kartográfiai Bizottságának elnöke. 1981-ben bekövetkezett haláláig a Magyar Földrajzi Társaság elnökeként, a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület társelnökeként tevékenykedett. Tudományos munkásságáért számos magas kitüntetésben részesült.
November 5. Szent Imre emléknapja. Szent István és Boldog Gizella fiának legendáját az Érdy-kódexben olvashatjuk. 2007-ben Nyárádszentimrén avatták szobrát Lezsák Sándor, a magyar Országgyűlés akkori alelnöke részvételével.
Hadd idézzem itt ez alkalommal apja intelmeiből a máig legfontosabb gondolatot:
(…) szerelmetes fiam, szívem édessége, sarjam jövő reménysége, kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz (…).
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
