Történelmi pillanat Marosvásárhelyen

Kinyitották a Református Kollégium alapkövébe zárt időkapszulát

Történelmi eseménynek lehettek szem- és fültanúi mindazok, akik ellátogattak hétfő délután a Maros Megyei Múzeum várbeli épületébe, illetve azok is, akik élőben követték az eseményt az Erdélyi Református Egyházkerület Facebook-oldalán, amikor is kibontották a marosvásárhelyi Református Kollégium alapkövébe zárt időkapszulát. Amint arról korábban is írtunk, az alapkövet múlt héten, a felújítási munkálatok során véletlenül találták meg, és az Erdélyi Református Egyházkerület kérésére a Maros Megyei Múzeum régészeinek felügyelete mellett emelték ki. Az 1 méter hosszú, 80 cm széles és 60 cm magas alapkő magyarvistai fehér homokkőből készült szecessziós stílusban, és jó állapotban maradt fenn. A múzeum munkatársai pontosan tudták, hogy mi rejtőzik a szarkofághoz hasonlatos alapkőben, ennek ellenére a résztvevők szinte lélegzet-visszafojtva várták, hogy mi kerül elő belőle.

A hétfőn délután 3 órakor kezdődő eseményre a várbeli épület földszinti termében került sor, a hatalmas érdeklődést kiváltó rendezvényen részt vett Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke; Brendus Réka, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezetője; Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke; Kovács Levente, a Maros Megyei Tanács alelnöke; Portik Vilmos, Marosvásárhely alpolgármestere; Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója; Mátéfi István, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója; Csók Zsolt, a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Történelmi Múzeum régésze és a Református Kollégiumban végzett régészeti ásatások vezetője, valamint Ötvös Koppány Bulcsú, a Maros Megyei Múzeum igazgatója. A megjelenteket Szász Andrea, a múzeum munkatársa üdvözölte, majd sorrendben elsőként Kató Béla szólalt fel. 

– A mai napra mindannyian különös érzésekkel készültünk, mert egy rendkívüli eseménynek, egy különleges alkalomnak vagyunk a tanúi. A magyar kormány támogatásával nagyon sok erdélyi templomot, egyházi épületet sikerült az elmúlt években felújítanunk. Az utolsó tíz esztendőben talán Romániának a legnagyobb feltárásait végeztük el, sok olyan épületet, illetve azok környezetét tártuk fel, amelyeket soha senki sem kutatott még. A mostani esemény olyan történés, mint amikor az ember levelet kap, hiszen a levél felnyitása és a tartalom megismerése izgalmas dolog. Mindazok, akik kutatják, illetve maguk az építők is tudják, tudták, hogy a feltárt épületeket, tárgyakat milyen odafigyeléssel kell kezelni, hogy megőrizzük és továbbadhassuk őket a következő generációknak is. Ez az alkalom visszavisz bennünket 100 esztendőnél is több időre, és megismerhetjük azokat, akik akkor nagy dolgokat vittek véghez, hiszen olyan épületeket építettek, amelyek nemcsak őket szolgálták, hanem nemzedékeket tettek boldoggá. Reméljük, hogy jövőre teljes pompájában elkészül a kollégium. Az építés és felújítás az egyetlen módja annak, hogy az épületeink ne menjenek tönkre. Hogy mi mit teszünk majd a falába, még nem döntöttük el, de nekünk is üzenetet kell hátrahagynunk a következő generációknak – mondta Kató Béla, majd megköszönte az építők, felújítók munkáját.

– Furcsán hangzik a mostani világban, de bátran merem állítani, hogy történelmi pillanat a mai – tette hozzá Péter Ferenc. – Ilyen típusú találkozásra ritkán nyílik alkalom. Ez olyan, mintha 100 év múlva kapná a címzett a levelet. Iskolát építeni soha nem volt könnyű, most sem az, mindig a jövőnek építkeztek és építkezünk. Nagyon büszke vagyok, hogy a feltárásban részt vett a Maros Megyei Tanácshoz tartozó intézmény, a Maros Megyei Múzeum is. A feltárások során előkerült leletek egy-egy kor szegmensére világítanak rá, a múzeum munkatársai által végzett értékes és pótolhatatlan tevékenységet pedig a továbbiakban is egészen biztosan támogatja a megyei tanács. Kívánjuk, hogy az egyházkerület tegye minél szebbé az iskolát, amely mindannyiunknak szívügye.

Dr. Csók Zsolt elmondta, három tényt szeretne közölni: – Ha az elmúlt évek megvalósításait nézzük, észrevesszük, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület nemcsak iskolákat, óvodákat, bölcsődéket épített, illetve épített újjá, hanem csapatokat is. Azzal, hogy az együttműködést támogatja, lehetővé teszi, hogy a következő fiatal régésznemzedék itthon maradjon, és ezen kutatások révén szakmai tudást is nyerjen. Az az együttműködés, amelyet a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Történelmi Múzeum és a Maros Megyei Múzeum véghezvisz több projekten belül, adja a közös pontokat, amelyekkel építeni lehet azt az erdélyi kulturális fenntartható fejlődést, amely biztosítja megmaradásunkat. Úgy gondolom, nem véletlen, hogy ezt a gyönyörű kivitelezésű tárgyat most találtuk meg – jelzésértéke van a jelenlegi polgármester számára, hogy csapatmunkával, igényes kivitelezéssel úgy építse a várost, ahogyan Bernády Györgyék tették – mondta a feltárást vezető régész, majd megköszönte többek között a püspökség segítségét és a magyar kormány támogatását.

Ötvös Koppány Bulcsú az időkapszula megtalálásának körülményeiről beszélt, és elmondta, ebben a változó időszakban fontos, hogy a régió kulturális fejlődésének előmozdításához megteremtsük az együttműködést a kulturális, politikai és vallási intézmények, valamint a különböző befektetők vagy gazdasági társaságok között. – Gratulálok a református egyház elöljáróinak, hogy példát mutattak, és felismerték a múzeumi szakemberek kulcsszerepét, remélem, hogy a jövőben még több pozitív példát fogunk látni hasonló együttműködésekre, akár kisebb léptékű munkálatok esetén is, hiszen ez jól mutatja, hogy értékes kulturális emlékeinket menthetik meg. Az időkapszula tartalmát szakembereink dokumentálni és restaurálni fogják, ezután pedig visszajuttatjuk őket tulajdonosukhoz, az egyházhoz.

A múzeumigazgató szavait követően a Maros Megyei Múzeum restaurátorai Raluca Dumitrescu vezetésével leemelték az alapkő tetejét, és kivették belőle az időkapszulát, egy fémhengert. A szarkofág tetejét Florin Strejac kőrestaurátor emelte le, majd András Tihamér fémrestaurátor kinyitotta az időkapszulát. A bronzkapszulát óvatosan nyitották fel, mert tudták, hogy benne egy üveghenger rejtőzik, amelyet nem akartak megsérteni, így a művelet eltartott pár percig. Eközben Oniga Erika, a múzeum művészeti osztályának muzeológusa történelmi adatokkal egészítette ki a hallottakat. Elmondta, hogy várhatóan mi kerül elő a kapszulából – ezt onnan lehetett tudni, hogy eleink annak idején 12 oldalon keresztül dokumentálták, hogy mit tesznek majd bele –, valamint, hogy milyen építési stádiumban voltak a kollégium új épületének szárnyai, amikor az alapkövet elhelyezték, és Baumgarten Sándor főépítész akkori díszbeszédét is felolvasta. Amint hallottuk, az időkapszulába helyezett tárgyak lajstromát az elöljáróság 1908-as jegyzőkönyvébe foglalták. Az alapkő elhelyezésére egy, a mostani felnyitáshoz hasonló eseményen került sor 1908. szeptember 10-én, egy szerdai napon. A bronzkapszulába helyezett alaprajzon az építkezésben részt vállaló minden személy aláírása is látható. Az épület terveit Baumgarten Sándor 1906-07-ben készítette el, az építkezést a helyi tanács 1908. március 31-én hagyta jóvá, és a munkálatok 1909. augusztus 3-án fejeződtek be. Az alaprajz mellett a kapszulából egyebek között egy állati bőrre készített rajz a kollégium régi és a készülő új épületéről, a korszak újságainak – például a Budapestnek és a Székely Lapoknak – egy-egy példánya, A Református Kollégium értesítője című 1908-as almanach, valamint az esemény kontextusát igazoló pénzérmék kerültek elő.

Az alapkő felnyitása egyben tárlatnyitó esemény is volt: A Marosvásárhelyi Református Kollégium alapköve című, az alapkövet és a benne elhelyezett tárgyakat bemutató minikiállítás az év végéig látogatható a múzeum várbeli, időszaki kiállítások számára fenntartott termében, ezután pedig visszakerül az Erdélyi Református Egyházkerület és a Református Kollégium tulajdonába.