Szüret. Ady Endre versének kezdő soraival indulok az októberi szőlőhegynek. Ha kedved tartja, kedves Olvasóm, kóstoljunk bele együtt Dionüszosz levébe!
Zeusz fiának, a bor ógörög istenének bölcsője Thrákiában ringott. A név jelentése: Dionüszosz = nüszai Zeusz. (Nüsza helységnév, több is volt belőle, a hívek az isten kultuszhelyeit rendre Nüszának nevezték.) Ő nem olümposzi isten, hiszen halandó: halandó anyától született, meghaló és feltámadó fiúisten volt. Eredetileg a szőlő és a bor, majd általában a vegetáció és az életet adó nedvesség megtestesítője – olvasom Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában.
A szőlőhegynek ormát
Újhold sarlója vágja
S a fanyarzöld borostyán
Bús homlokomra kúszik…
Távol kékes ködéből
Vonatok integetnek
Mámorpiros szemekkel,
Óbor dalol szívemben
És új igékre várok.
Nunc est bibendum! Itt van
Az ihlet drága perce,
A röppenő, örök perc.
Napóleont ilyenkor
Csókolja homlokán a
Nikészárnyú szerencse,
Goethét a múzsa és lány,
Ilyenkor forr a vér és
Fogan az áldott csíra,
A jövendő. A kalmár
Aranya most gurul és
Én most kezdek dalolni!
Juhász Gyula Dionysos borából olvassa ki az októberi lelkesedést.
Október 9. Szent Dénes napja. Legendája szerint a halott vértanú a fejét a hóna alá kapta, és a maga lábán ment a sírba kivégzése helyéről (Mons Martyrum, Mártírok hegye, a mai Montmartre). Ez a groteszk motívum ugyanabból az ősi kelta kalendáriumi mítoszból kerülhetett Dénes legendájába – veszem elő újólag Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumát –, melyből a Sir Gawain és a zöld lovag című lovagi románc formálódott. Ez utóbbi titokzatos hőse az erdőlakó örökzöld óriás, akinek hiába vágják le a fejét, azt hóna alá kapva odébb áll, s a következő esztendőben sértetlenül tér vissza. A zöld lovag az évente megújuló vegetációt jelképezi. Növényi szimbóluma, az örökzöld magyal Mars isten északi megfelelőinek volt a szent növénye. A „magyallovag” (nálunk zöld ember, bodzakirály) lefejezése játékos szokásként egészen a legutóbbi időkig fönnmaradt Európában. A jelképes kivégzés Frazer leírása szerint úgy ment végbe, hogy a zöld lombokba öltöztetett „áldozat” a feje fölé tartott egy botra tűzött maszkot, s azt csapta le a „hóhér” kardja. (A zöld lovagról szóló elbeszélés ezért beszél óriásról.)
Október 9-én, 1764-ben született Szatmár városában Katona Mihály református lelkész, nemzetközi elismertségű földrajztudós, a kort foglalkoztató csillagászati kérdések legjelentősebb magyar szakértője. A debreceni kollégiumban tanult, 1790-ben kollégiumi könyvtáros lett. 1793-tól a frankfurti egyetemen végzett tanulmányokat, majd Komáromban volt tanár. Idézek az 1814-ben Komáromban megjelent A föld mathematikai leírása a világ alkotmányával együtt című művéből, ami korában a legszínvonalasabb és legtartalmasabb magyar természetiföldrajz-mű volt:
Ezek felett balra tündöklenek külömböző szembetűnő Tsillagok, a’ Tzethalnak, vagy ennek a’ Tengeri Tsudának Fején, a’ mellyek közzül egy Menkúr; a’ mellytől alá felé esik egy nevezetes Tsillag a’ Tzethal nyakán, a’ melly változtatja Nagyságát, és nem mindenkor látható; innen a’ Neve. […] Némelly álló Tsillagok, a’ mellyek Tsudálatos vagy változó Tsillagoknak neveztetnek, bizonyos idő szakaszokban, bizonyos változást szenvednek az ő fényekben; úgy hogy most kissebb, majd nagyobb fénnyel tündökölnek; néha egy ideig egészen-is eltűnnek. …Illyen van három a’ Hattyúban; egy a’ Tzethal’ nyakán, a’ melly 11 Hónapok alatt, harmadik nagyságú Tsillagból egészen elenyészik egy ideig.
Így tette rendbe az ég dolgait 212 évvel ezelőtt a komáromi tanár.
Horváth István is ezt teszi – a földi mindennapokban. Rendbe tett világát 1971-ben rótta papírra.
Még a fűrészen kezem melege.
Szelíd fáradtság bizsereg tele.
S milyen rendbe tett, nyugodt a világ,
hogy tervem szerint a köbméter fát
máma felvágtam (helyén a hasáb),
s hogy letettem a nap izgalmasát.
Munkám célt ért a megszabott körön.
S így a fáradtság maga is öröm.
Vagy csak így az, mert így az igazi.
Hisz emberként is az igaz, aki
nemcsak önmagát, de a holnapot
szolgálja azzal, mit rendbe rakott.
Most a pennámon remeg az ujjam.
Betűimnek, lám, más jellege van.
Baktatóbb az m, meggyötört a g.
Olyanok, mint a kétkezieké.
Hogy ne feledjen „kiművelt” agyam,
kezem így jelzi hajdanvolt magam.
S mosolyt villant fel szájam szögletén.
Kétkeziként vert szíven itt a fény,
mely a tetőkig kényszerített fel.
De ím, ez a jel arról is felel,
hogy nem vakított, vonzott csak a fény;
így maradt a lent s lett a fent enyém.
Szelíd melegét ontja a zsarát.
Kinn a telehold hideg sugarát
öltik magukra növő dérpihék.
Altat – szülöttét – falum, a vidék.
Érzem: enyém a föld, a csillagok.
És egy cseppet tán boldog is vagyok.
Enyém az őszi pompa
Október 15-én, 1848-ban hagyta itt a földi világot Borosnyai Lukáts János, a marosvásárhelyi református kollégium első természetrajztanára. A Rövid természethistória című munkájában a természetrajz tárgyait rímes versekbe foglalva adta ki. Versbe szedve megírta városunk történetét is, s a borítólapra írta volt: Vásárfija a Szent Márton napi sokadalomra. A beígért „ajándékotskából” mindössze két könyvecske jelent meg. A Májusi bokréta című munkájában a növények elrendezésének áttekintése Linné Károly rendszere alapján történt.
Milyen csillagos égbolt vár minket október 15-én úgy 9 óra tájban? Ha délről a nyugat felé sétáltatjuk szemünket, az égen a látóhatárhoz közel láthatjuk a Bak, Nyilas, Pajzs, Kígyótartó, Herkules, Északi Korona, Ökörhajcsár és a Nagy Medve pislákoló csillagait. Északon a Göncölszekér ilyenkor éri el legalacsonyabb helyzetét; az északi szélesség 30º-nál délebb már nem is kel fel. A Pegazus négyszöge központi helyet foglal el a zeniten – az ősz beköszöntésének legbiztosabb jele.
Tőle É-K-re az Androméda-köd haloványkodik: a hozzánk legközelebbi, óriási spirál galaxis szabad szemmel csupán elmosódó fényfolt. Távcsöves felkeresése októberben kecsegtet nagyobb sikerrel. Első írásos leírását Abd al-Rahmán al-Szúfi perzsa csillagász adta: Kr. u. 964-ben megjelent Az állócsillagok könyvében kis felhőként említette. 1612-ben Simon Marius figyelte meg, majd Charles Messier 1764-ben felvette katalógusába. 1887-ben készült az első fénykép róla. Akkor spirális ködként tartották számon, s azt sem tudták még megállapítani, hogy a Tejútrendszerünkön belül vagy azon kívül helyezkedik-e el. Végül Edwin Hubble 1923-ban igazolta távolságát: az Androméda-köd egy másik csillagváros, jóval a miénk határain kívül, 2,5 millió fényévre innen; átmérője több mint 200 ezer fényév, s több mint 1000 milliárd csillagot tartalmaz. Valódi látszólagos égbolti nagyságát – a teliholdénál többszörös átmérőjű – szabad szemmel észlelni sem lehet. Az Androméda sorsa szorosan kapcsolódik a mi galaxisunkéhoz: a számítások szerint 10 milliárd év múlva a két galaxis össze fog ütközni. (Aggódni ezért nincs okunk. A csillagászati tér és idő távolságok nem földi léptékkel mérendők!)
Továbbhaladva, fejünk felett szikráznak a Nagy Nyári Háromszög csillagai – a Deneb a Hattyúban, az Altair a Sasban és a Vega a Lantban – a mi galaxisunk csillagai. Tőlük északra a Cefeusz, Sárkány, Kis Medve és a Kassziopeia csillagképei ragyognak. Ha déli irányból kelet felé fürkészünk, a Vízöntő, Halak, Kos, Perseus, Szekeres, Zsiráf és a Hiúz fénylenek. Keleten pedig már kél a téli égbolt első jellegzetes csillagképe, a Bika.
Október van. Juhász Gyula versében is:
Szüret tüzei égnek,
Szólnak szüreti nóták
S a szőlőhegyek hátán
Venyige lombja pirkad
És megszépül csöndesen
Az egész mulandóság.
Szüret tüzei mellett
Próbáljunk melegedni,
Szüret nótái mellett,
Míg venyigelomb pirkad,
Próbáljuk meg csöndesen
A tavaszt elfeledni!
Enyém e dalos ősz most,
Enyém az őszi pompa,
Enyém e bús mosolygás.
Venyige lombja pirkad
És megszépülsz csöndesen
Bánat, nagy őszirózsa!
A szüret az egész évi munka hozománya, a felvágott tűzifa készülődés a télre, miközben a csillagos égbolt változásában – rácáfolva a költő bánat-virágára – ott a remény a majdani tavaszi éledésre.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
