Hetvenöt év alatt sok mindent megél az ember, és mi tagadás, a távolság megszépíti az emlékeket. Elfogult flekkenfalvi lokálpatriótaként a születendő új épületekben is mindegyre keresem a szecessziós homlokzatok otthonérzetet adó hangulatát. De nem találom. A főtéri üzletek kirakatait is elbarmolták az ízlésficamos vállalkozók kedvében járó gerinctelen építészek. Már csak régi fényképek őrzik a szatócsboltok, vendéglők, cukrászdák, patikák és könyvesüzletek patinás homlokzatát. A pazarló utókor városidegen befektetői szétverik azt is, ami megmenekült az ún. szocialista településfejlesztés földgyaluitól, hogy nyoma se maradjon az örmény, zsidó és magyar kereskedők emlékének. Pedig a sokat emlegetett városépítő Bernády örökösei a múlt század első felében sok szépet teremtettek. Nemcsak középületek – köztük a szerkesztőségünknek helyt adó Hangya-székház – hanem számos magánház is szervesen illeszkedett a már meglévő ingatlanok sorába. És épült ONCSA-telep – ma talán lakóparknak mondanánk – a kis magyar világban fiatal házasoknak, állami támogatással. Típuslakások, melyek modernizálva mai is keresettek a lakáspiacon, mert a tömbházlakások bezártságából menekülőknek szabadságélményt nyújt. Paradox módon a város gazdálkodóinak elűzetése után létesített blokknegyedek tervezésekor nemcsak a közművesítés kiépítésére, hanem a megfelelő úthálózatra is gondoltak az akkori városrendészek. Az már csak a kor fintorra, hogy előre nem látott mértékben megnőtt a magángépkocsi-állomány, és dugókban araszolunk. A parkolásról nem is beszélve. Szinte idegbajt kap az ember, ha a Maros jobb és bal partja közt akar átkelni. De sebaj, újabb és újabb kivitelezetlen mobilitási terv születik. Mintha készakarva keresnénk a balhét. Rossz példának ott van az egykori cukorgyár helyén épült/épülő Maurer negyed. Szűk utcákon araszolgat naponta több ezer autó. Mert a beruházás engedélyezésekor senki nem gondolt a mobilitási gondokra. Minek is? Legyen mivel elégedetlenkedjünk. Például a mai önkormányzati ülés napirendjén szerepel két újabb lakópark jóváhagyása a hídvégi zónában, melynek tervezője a város volt főépítésze. Ő kellene tudja a legjobban, hogy a megfelelő áteresztő-képességű (nem túlterhelt) közúthálózat nélkül élhetetlenné válhat egy lakópark is. Mintha máris nem lenne elég nagy forgalom a két part közt. Ráadásul még további megkezdett beruházások terhelik az Egyesülés negyedet. Hidak és terelőutak nélkül élhetetlenné válik a város. Az elégedetlen lakosok protestszavazatai a jelenleg regnáló vezetést leválthatják. Mert nemcsak ígérgetni, tervezni kell, hanem megvalósítani. És bátran szembemenni a központi, szabotáló bürokráciával. Az önálló városfejlesztést gátló törvényeket meg kell változtatni. Az idegen arculati elemeket szűrni kellene. Nagyobb önkormányzati beleszólást az építkezési szabályozásba. Az épített örökségünk csak egy szervesen fejlődő, életképes településszerkezetben őrzi meg értékeit.
