„Szükségállapotban fontos az összetartás”

Ádámos község önkormányzata készenlétben

A Parajdon történt bányakatasztrófát követő ivóvízellátási gondok kapcsán látogattunk el a Kis-Küküllő menti Ádámos községbe. A parajdi sóbányát májusban zárta le a katasztrófavédelem, miután a heves esőzések nyomán a Korond-patak vize betört a tárnákba. Miklós Tibor László polgármesterrel az ivóvízellátási gondok miatt elrendelt szükségállapot kezeléséről, az első napok nehézségeiről, valamint a jelenlegi helyzetről, illetve az elkezdett és folyamatban levő községfejlesztési munkálatokról és a tervekről beszélgettünk.

Miután Parajdon a Korond-patak elterelésével megbízott kivitelező elbontotta a külföldi szakértők javaslatára épített vízhozamcsökkentő gátakat, jelentősen megnőtt a Kis-Küküllő vizének a sótartalma, ami felmérhetetlen ökológiai katasztrófát okozott. Dicsőszentmártonban és számtalan Maros megyei településen június elején ihatatlanná vált a vezetékes víz. Az akkor elrendelt szükségállapot és a készenléti állapot azóta is fennáll a Kis-Küküllő menti településeken.

Miklós Tibor László polgármester elmondása szerint a község falvaiban két alkalommal szünetelt két-két napig a vezetékesvíz-ellátás a magas sókoncentráció miatt. Amint a Kis-Küküllő vizének sókoncentrációja meghaladta a megengedett értékeket, a gyulakutai, küküllőszéplaki és dicsőszentmártoni vízüzem sem tudott ivóvizet biztosítani a lakosságnak, ami nagy elégedetlenséget váltott ki. 

A Küküllődombón elhelyezett két darab 300 köbméteres víztartályból szabadeséssel látják el a község négy települését: Küküllődombót, Ádámost, Királyfalvát és Sövényfalvát. Normális körülmények között egy hónapban a maximális vízfogyasztás (például tavaly augusztusban) 18 ezer köbméter volt. Amiatt, hogy a Kis-Küküllőnek magas a sókoncentrációja, a dicsőszentmártoni vízüzem nem szolgáltatott vizet a községnek, így a tartályokat folyamatosan több megyéből is tűzoltóautókkal küldött vízzel töltötték fel. Így a kimondott vízhiány rövidebb időszakokra korlátozódott, mivel éjszakánként a tűzoltóautók feltöltötték a tartályokat. Egy tartálykocsival 10 köbméter víz szállítható, így nem véletlen, hogy voltak nyomásingadozások, kiesések, illetve egyes magasabban fekvő utcarészekben pár napig nem folyt víz a csapból. Napközben pedig a tűzoltóautókkal az állattenyésztőknek szállították az ivóvizet.

Az elöljáró elmondása szerint a lakosság nagy része felmérte a helyzet súlyát, azt, hogy ezért nem a közvetlen környezetet kell okolni, és igyekeztek könnyíteni a saját, illetve szomszédaik, ismerőseik helyzetén. Az önkormányzat munkatársai a kihelyezett ivóvíztartályok mellett a tartalékalapból kiutalt palackozott vizet szállítottak és szállítanak mindmáig az idősek és mozgáskorlátozottak számára.

„A szükségállapot nem csak azt jelenti, hogy az önkormányzat munkatársai kiszolgálják a közösséget, hanem hasonló helyzetben vállvetve mindenki a képességei szerint kellene segítse az időseket, rászorulókat, ami sajnos esetenként nem tapasztalható” – mondta a községvezető. Az elégedetlenkedők mellett azonban pozitív példaként említette a polgármester azt az ádámosi Török János bácsit, aki telefonon megköszönte a palackozott vizet, és arra kérte a polgármestert, hogy adják azt olyannak, aki valóban rászorul, mert őt a saját kútja kiszolgálja. Ennek ellenpéldája volt az olyan személy, aki másra nem gondolva kertet locsolt akkor, amikor a lakosság vízhiánnyal küzdött. Sokan a régóta nem használt háztáji kutakat tisztították meg, és megoldották a vízhiány okozta gondokat. Mindent egybevetve nehéz, kimerítő napok voltak, de összefogással és a katasztrófavédelem hathatós támogatásával sikerült ellensúlyozni a dicsői vízüzem leállását. Dicsőszentmárton lakossága azonban sokkal nehezebben élte meg azt az időszakot, ugyanis voltak olyan magasabban fekvő városrészek, lakótelepek, ahol két hétig is szünetelt a vízszolgáltatás, mivel a víztartályakból műszaki okok miatt nem sikerült ellátni a közösségeket. A közeljövőben egy olyan tervet dolgoznának ki a Fehér megyei Küküllővár polgármesteri hivatalával közösen, hogy hasonló esetekben a két község egymást támogathassa a vízellátás terén. Ehhez egy 400 köbméteres víztartály, öt kilométernyi vezeték és két szivattyúállomás szükséges – mondta a község elöljárója.