A Látó szerkesztői Szászrégenben
Vídulj, gyászos elme! megújul a világ,
S előbb, mint e század végső pontjára hág.
(Batsányi János: A látó – 1791)
Február 28-án a Petru Maior városi könyvtár és a Humana Regun Egyesület szervezésében – a magyar sajtó napjának előzeteseként – a Látó szépirodalmi folyóiratot és szerkesztőit ismerhették meg a szászrégeniek.
Vendégeink voltak: Codău Annamária, Demény Péter, Kovács András Ferenc, Láng Zsolt, Szabó Róbert Csaba és Vida Gábor.
A jelenlévőket Menyei Ildikó könyvtáros, a Humana Regun Egyesület elnöke Batsányi János A látó című versével köszöntötte.
Ezután Vida Gábor, az irodalmi folyóirat főszerkesztője vette át a szót. Elmondta, hogy a folyóiratot 1989 decemberében alapították az Igaz Szó folytatásaként. Első száma 1990 januárjában jelent meg. Nevét Batsányi János azonos című verséről kapta. Eddig a lap főszerkesztői voltak Markó Béla (1989. december – 2005), Gálfalvi György (2005. december – 2007) és Kovács András Ferenc (2008. január – 2019. május). 1992 óta minden évben nívódíjakat osztanak ki a lapban publikáló szerzők között. Irodalmi színpadot szerveznek az egész nyelvterületről meghívott vendégekkel, és több tematikus szám is megjelent már.
A Látó lapszámai interneten is elérhetők.
A szerkesztők két-két alkotást (vers és próza) olvastak fel: egyet a saját műveikből és egy vendégszöveget. Amikor a bombák hullni kezdtek (Tandori Dezső), Összekevert újságcikkek (Weöres Sándor), A fehér ló (Kántor Péter), Kutyaszerenád, Moszkvai panorámák (Alekszej Pavlovics), A meg nem írt kritikák (Codău Annamária), Hazatérés (Szabó Róbert Csaba), Pálcikaember (Láng Zsolt), megismerhettük Svejk háború utáni történetét (Vida Gábor), hogy csak néhányat említsünk a felolvasott munkák közül.
A találkozó záróakkordjaként Böjte Lídia, a Kemény János Művelődési Társaság elnöke a múltbeli író-olvasó találkozókra, irodalmi estékre emlékezett.
Ezúton is köszönetet mondunk a Látó szerkesztőinek, hogy ellátogattak városunkba, és tartalmas, szép felolvasóesttel ajándékoztak meg.
A rendezvény főtámogatója Magyarország kormánya, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alap volt.
