2020. február 25., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Zárszámadás a hegyimentő szolgálatnál

Nemrég összesítette tavalyi tevékenységi mérlegét a Maros Megyei Speciális Barlangi- és Hegyimentő Szolgálat. Erről, az idei tervekről, a tavaly felmerült gondokról Kovács Róbert szolgálatvezetővel beszélgettünk. 

– Mit igazolnak a 2019-es statisztikák?

– Tavaly 174 bevetésünk volt, ebből 44 esetben külföldi állampolgár hívására válaszoltunk. Ez azt jelenti, hogy az utóbbi időben – főleg 2019-ben – megnőtt a külföldi turisták száma megyénkben, ami jó jel, és arra kötelez bennünket, hogy nyugati színvonalú, minőségi szolgáltatást végezzünk. Anyagi és más lehetőségeink függvényében 2019-ben sikerült hét turistaösvényt elismertetni (homologálni), így 50 elismert bejegyzett túraösvénnyel rendelkezünk a Kelemen- és a Görgényi-havasokban, illetve Marosvásárhely környékén. Az említett hét útvonal közül hármat a Kelemen-, négyet a Görgényi-havasokban, kettőt pedig Marosvásárhely környékén jegyeztettünk be. Ez azt jelenti, hogy a jelzésfestéses, irányjelző táblák kihelyezése mellett szabályszerű, pontos leírást kell készítenünk az útvonalról, és ezt országos szinten is bejegyzik. Mint ismeretes, a Maros Megyei Tanács támogatásával, szponzorok, más intézmények hozzájárulásával tavalyelőtt öt védkunyhót helyeztünk ki a Kelemen- és a Görgényi-havasokban. 2019-ben még kettőt építettünk. Az egyik a Kelemen-havasokban levő Disznómezőn (Fundul Porcului), a másik a Görgényi-havasok legmagasabb csúcsa közelébe, a Nagy-Mező-havasra került. Egy teljes nyári és téli turistaidényt követően örömmel tapasztaltuk, hogy ezeket az építményeket nagy számban keresik fel a természetjárók. Mindegyikben van vendégkönyv, ahova rengetegen bejegyezték a nevüket, feltételezzük, hogy ennél többen is megfordulnak ott. Ezenkívül megőrzik a létesítményeket, sőt, ha valami rongálást tapasztalnak, netán elromlott a kilincs, telefonon jelzik, és mi elvégezzük a szükséges karbantartási munkát. 

Fotó: Maros Megyei Speciális Barlangi- és Hegyimentő Szolgálat


– A turistaösvények felügyelete mellett bizonyos bevetéseken több esetben a katasztrófavédelmi felügyelőség is igényelte a hegyimentő szolgálat jelenlétét. 

– Valóban egyre többször hívnak a katasztrófavédelmi felügyelőségtől, mivel a nehezebb terepen használható járművekkel, képzett nyomkereső kutyákkal rendelkezünk, és vannak búváraink is. Általában eltűnt személyeket keresünk. Tavaly 30 ilyen keresésnél voltak jelen munkatársaink. Ezért is az idén a palotailvai (Kelemen-havasok) és a szovátai (Görgényi-havasok) állandó szolgálatunk mellett Marosvásárhelyen is bevetésre kész szolgálatos csapatunk van, amellyel lefedjük Segesvár környékét, az Alsó-Maros mentét és a Mezőséget. Búváraink részt vesznek vízbe fúlt emberek keresésében. Eddig leginkább a Marosból és a Bözödi-tóból emeltünk ki tetemeket. Tavaly kilenc ilyen helyzet volt. Megjegyzem, hogy az előző évekhez képest jelentősen csökkent az ilyen esetek száma, ugyanis volt év, amikor harmincszor is hívtak a katasztrófavédelmiek. Ez talán annak is köszönhető, hogy többször felhívtuk a fürdőzők figyelmét a veszélyekre. És ha már itt tartunk, megemlíteném, hogy honlapunkon és Facebook-oldalunkon is rendszeresen tájékoztatjuk az érdekelteket az időjárásról, télen a lavinaveszélyről, viharveszélyről, ezenkívül hasznos tanácsokat adunk (hogyan öltözzenek, mit vigyenek magukkal a természetjárók), milyenek a terepviszonyok, mert fontos feladatunk a balesetek megelőzése. 

– Volt-e olyan helyzet, amikor a hegyekben levő turisták kértek eligazítást, mert letértek a tervezett útvonalról, elvesztődtek? 

– Igen, és ajánljuk is, hogy bizalommal forduljanak hozzánk. Ilyenkor, ha meghatározzák a helyüket, leírják, hol vannak, el tudjuk igazítani őket a jelzett ösvényig, netán levezetjük valamelyik szekér- vagy erdőkitermelő útig, ahol lejöhetnek, vagy megtalálják a jelzett utat, és biztonságosan folytatják a gyalogtúrát. Ezenkívül gyakran értesítenek előre csoportos kirándulások esetén. Erre biztatunk is, nem csak iskolások esetén, akár 5-10 fős csoportok is előre bejelentkezhetnek, jó, ha tudjuk, merre vannak, mert megtörténhet, hogy olyan helyre jutnak, ahol nincs telefonjel, és mentés esetén ez megnehezíti a bevetést. 


– Milyen a mobiltelefonjel-lefedettség a Kelemen- és a Görgényi-havasokban? 

– Az utóbbi időben javult a helyzet az 1500 méter fölötti gerinceken, a Görgényi-havasokban még ennél alacsonyabb szinteken van mobilszolgáltatás. Az országos szervezetünk tárgyalt mind a Vodafone, mind az Orange céggel, hogy irányítsák átjátszóállomásaik antennáit a természetjárók által gyakrabban felkeresett zónák felé. Volt, ahol sikerült, máshol még nem jutottak el idáig. Az általunk felügyelt hegyekben inkább a völgyekben nincs jel. Aki azonban lejutott a völgybe, általában az erdőkitermelő úton biztonságosan lejöhet. Persze ha gond van, keresni kell egy magasabban levő pontot, és onnan lehet telefonálni szükség esetén. Mi igyekszünk, hogy a legrövidebb időn belül a helyszínre érkezzünk. 

– Az utóbbi időben gyakoriak voltak a medvetámadások. Jelezték-e a természetjárók a hegyimentőknek, hogy valamelyik turistaösvényen medvével találkoztak, netán veszélybe kerültek emiatt? 

– Maros megyében évek óta nem támadott meg medve természetjárókat. Ha volt is ilyen, inkább a hegyvidéki falvak környékén bukkantak fel a nagyvadak. Hogy elkerülték a medvék a turistákat, talán annak is köszönhető, hogy az utóbbi időben tájékoztattuk a természetjárókat a teendőkről. Ha többen járják az erdőt, néha kurjantsanak egyet-egyet, vagy sípoljanak, így előre jelzik, hogy közelednek, és elkerülhető a találkozás. Tavaly egy medve rendszeresen visszatért az Istenszékére. Sajnos, az emberek etették, és emiatt is bukkant fel többször, aztán egyszer csak eltűnt. Felhívom a figyelmet, hogy szigorúan tilos a medvék etetése, és azzal se próbálkozzanak, hogy selfie-t készítsenek velük, mert bármennyire barátságosak, kiszámíthatatlanok. Ha bárki medvét akar látni szabadban, forduljon olyan cégekhez, társaságokhoz, amelyek biztonságos körülmények között medveleshez viszik az érdeklődőket, ahol a beetetett állatokat lehet közelebbről fényképezni. A Marosvásárhely környékén kocogók többször jelezték, hogy a Somostetőn medvét láttak. Szerencsére nem történt baj. Nekik is csak azt tudom ajánlani, hogy néha kiáltsanak, jelezzék a jelenlétüket az erdőben, és akkor nem lesz baj. 


– Természetjáróként azt tapasztalom, hogy az utóbbi időben egyre több a völgyzáró sorompó a hegyekben, ami komoly akadályt jelent, elsősorban a Kelemen-havasok főgerincének megközelítésében, hiszen köztudott, a Maros völgye felől több mint 20 km-t kell erdőkitermelő úton megtenni ahhoz, hogy a gyalogtúraösvényekhez érjünk. Ez gyakorlatilag meghiúsíthatja a hétvégi kirándulást, mivel gyalog akár öt órával is meghosszabbítja a tervezett túraidőt. Tehet-e valamit a hegyimentő szolgálat azért, hogy ez a kellemetlen akadály elháruljon?

– A megszigorított erdőgazdálkodási törvény is kötelezi az erdészeket, hogy az erdőkitermelő utakat lezárják. Számunkra ez nem akadály, mert valahányszor mentésre, bevetésre került sor, kinyitották a sorompókat. Ezért valóban nehezebben lehet megközelíteni a hegyet. Érthető, hogy erdővédelmi szempontból ellenőrizni kell a gépkocsiforgalmat a völgyekben. Azonban az is világos, hogy az igazi természetjáró nem azért megy a hegyekbe, hogy fát lopjon, hogy kárt tegyen a környezetben. Amint korábban említettem, a statisztika igazolja, hogy egyre többen keresik fel hegyeinket, köztük több külföldi, így valóban kellene támogatni a turizmust. A turisztikai törvényt kellene egyeztetni az erdőgazdálkodási szabályokkal. Mert ez nemcsak tájainkon, hanem más hegyvidéken is gond. Az országos egyesület tett már javaslatot az illetékeseknek, de eddig nem történt előrelépés. A környezetvédelmi minisztérium háza táján kellene rendezni a kérdést. Én két gyakorlati megoldást látok: az egyik, hogy a sorompót helyezzék a természetvédelmi terület határába, és onnan legyen ellenőrzött a természetjárás, a másik pedig, hogy a völgyek bejáratánál legyenek őrzött, felügyelt „kapuk”, ahol a belépő díjat fizetne, amit az utak, a turistaösvények karbantartására, tisztán tartására lehetne fordítani. Az minket is segítene, ha tudjuk, hogy kik, hányan és hova tartanak, mert adott esetben egyszerűbb a mentés. Ez a fajta fizetős, de ellenőrzött természetjáró szolgáltatás működik az Alpok országaiban (Ausztria, Olaszország, Franciaország, Svájc, Németország), ahol senkit sem zavar, ha netán fizetni kell a biztonságos túráért. 

– Milyen az együttműködés az erdészeti hivatallal, hiszen a hegyimentőkkel közös terepen, nagyrészt erdőben teljesítenek szolgálatot?

– Néhány éve jó az együttműködés. Régebb volt hivatalos együttműködési szerződés, de hiányzott a kölcsönös bizalom a két intézmény között. Ez, úgy tűnik, elhárult. Két éve közös programokat szervezünk. Elsősegélynyújtó tanfolyamot tartottunk az erdészeknek, az erdészet szervezett síversenyt, amelyre meghívtak. Szívesen részt veszünk közös erdősítési, faültetési akciókban is. Reméljük, hogy országos szinten megtaláljuk a módját annak, hogy a szó szoros értelmében megnyíljanak közöttünk a sorompók. 

– 2020 elején vagyunk, hátha lesz idő arra, hogy ezen dolgozzanak az illetékesek. Valószínű, már összeállt a munkaterv. 

– Igen. Számunkra a legfontosabb, hogy kezdjék el az új székházunk építését. Egyelőre egy, a megyei tanács által bérelt épületben vagyunk. Esély van arra, hogy az idén beszerezzük az építkezéshez szükséges engedélyt, és a megyei tanács meghirdesse a versenytárgyalást a kivitelező kiválasztására, s ha minden jól halad, elkezdhetik az építkezést. Az új székház a Maros Vízügyi Igazgatósággal szemben lenne, azon az udvaron, ahol a 112-es sürgősségi szolgálat működik. A tervek szerint nemcsak irodahelyiségeket, képzésekre alkalmas nagyobb termet rendezünk be, járműveinknek megfelelő garázsa is lesz, raktárhelyiségek a felszerelésünknek, egyszóval végre korszerű körülmények között végezhetjük a munkánkat. Mivel ez a legfontosabb célkitűzésünk, az idénre nem terveztünk nagyobb beruházást. Folyamatosan karbantartjuk az ösvényeket. Tíz újabb túraösvényt szeretnénk homologáltatni. A folyamatot megnehezítette, hogy a nemrég megváltozott jogszabályok szerint a tulajdonosnak hivatalosan is engedélyeztetnie kell, ha a területén áthalad az ösvény, és ez bonyolítja a bürokráciát. Szeretnénk egy jelzett kerékpárutat is kiépíteni a Bekecsre. Ez azt jelenti, hogy folytatnánk a Marosvásárhelyt Nyárádszeredával összekötő utat Nyárádszeredától a Bekecsig. Nemcsak jeleznénk az útvonalat, hanem, ha szükséges, kisebb pallókat, hidakat és asztallal, paddal, tetővel ellátott pihenőhelyeket is létesítenénk. Ígéretünk van arra, hogy ebben a munkában segítenek a nyárádmenti önkormányzatok. Egyelőre nem helyezünk ki újabb védkunyhókat. Arra gondoltunk, ha igény lesz rájuk, vagy a Görgényi-havasokban levő Fancsal-csúcs közelébe, vagy a Jód-mezőre tennénk egyet-egyet, de ehhez valamilyen módszerrel fel szeretnénk mérni, hogy milyen a turistaforgalom, hogy indokolt legyen az építkezés. Hozzáteszem, elég költséges egy ilyen épület felhúzása, ezért is mérlegeljük még, hogy hol lenne szükség rájuk. Tizenöt éve működünk, így arra is készülünk, hogy ezt az eseményt egy rendezvénnyel ünnepeljünk meg, amikor alkalom lesz arra, hogy az érdeklődők megismerkedjenek velünk, a szolgáltatásainkkal, és közelebb kerüljenek hozzánk, hiszen mi is a közösséget szolgáljuk.