Két osztálytárs, egy szenvedély: versenypályára írják a jövőjüket

* Ács Balázs és Bogáti Arthúr   
Fotók: Antalfi Imola

Vannak barátságok, amelyek az iskolaudvaron születnek. És vannak olyanok is, amelyek egy közös hobbi miatt erősödnek meg igazán. Bogáti Arthúr és Ács Balázs története egyszerre szól gyerekkori álmokról, olajszagú műhelyről, családi összefogásról és arról, hogyan lesz a hobbiból életcél. Legalábbis egyelőre. A két 17 éves fiú nulladik osztálytól nyolcadikig osztálytárs volt, ma pedig már a motorsport iránti szenvedélyük köti össze őket. 

Arthúrnak a versenyzés szinte örökség volt 

Arthúr számára a versenyzés nem hirtelen jött ötlet volt. Édesapja maga is autóversenyző, és a fiú már kiskorában sokszor elkísérte őt a futamokra, így hamar tudatosult benne: egyszer ő is ott akar állni a rajtnál. 

Az első próba egy motoron történt egy barátjuk motorszervizének az udvarán. Felült a motorra, elindult, és mintha mindig is ezt csinálta volna. Innen már nem volt megállás: jött az első motor, egy KTM SX50, az edzések, majd az országos motokrosszversenyek. 

A terepmotorozás azonban kemény sport, könnyebben történhet baleset. Jó pár esés után a család úgy döntött, biztonságosabb irányba váltanak. 2018-ban Arthúr a két kereket négyre cserélte, és elkezdődött a gokartos időszak, majd később az autóversenyzés. 

A műhelyben készült a versenyautó 

– Az első autóm egy egyszerű utcai Volkswagen Lupo volt, amelyet mi alakítottunk át versenyautóvá. A szerelés nem a teljesítmény növelésével kezdődött, hanem a biztonsági elemek beépítésével, megerősítésével. Bukókeret került bele, megerősített, azaz versenyülések, hatpontos biztonsági övek, automata tűzoltórendszer. Csak ezután kezdtünk a futóművön dolgozni, hogy minél stabilabb legyen a jármű, majd következett a fékrendszer, végül a motor. Az eredetileg 1000 köbcentis, 50 lóerős utcai autóból végül 1400 köbcentis, 110–120 lóerős versenyautó lett – mondta el Arthúr. 

Az eredmények sem maradtak el: 2023-ban Junior I kategóriában országos második lett, 2024-ben pedig országos bajnok. Egy évvel később egy gyári raliautóvá épített Dacia Logan volánja mögül minden futamot megnyert, és abszolút országos bajnok lett. 

Balázs: nézőből lett versenyző 

Balázs később érkezett ebbe a sportba, de a történetben ő sem kívülálló. Kezdettől fogva ott volt Arthúr versenyein, figyelte a futamokat, és közben arról álmodott, hogy egyszer neki is lesz saját versenyautója. 

– Ez az álom tavaly kezdett valóra válni, amikor megvettük az első autómat, egy Citroën Saxo modellt. A szerény utcai járműből komoly versenygép lett: az eredeti 1100 köbcenti és a 60 lóerő helyett ma már 1600 köbcentis, és 120 lóerős motor dolgozik benne – mesélte Balázs. 

A felkészülés nem csak a pályán zajlott. Balázs szimulátoron gyakorolt, kormánnyal és a szükséges kellékekkel, valósághű körülmények között. Amikor először pályára gurult, már az első köröknél magabiztos volt. 

2025-ben, 16 évesen versenyen is bemutatkozott az Arthúr „letett” Lupójával – nem is akárhogyan: második helyezést ért el a Junior II kategória I. osztályában. Idén márciusban a Transilvania Motor Ringen pedig saját Saxójával már első helyet szerzett a Junior II/2 kategóriában. 

Család, csapat, közös munka 

Mindkét fiú hangsúlyozza: egyedül ez nem menne. A versenyautókat közösen építik meg, Balázs autóját is együtt rakták össze: ő maga, Arthúr, a bátyja, Ács Áron, valamint az édesapja és egy családi barát dolgozott rajta. 

Hogy mit jelent számukra a versenyzés? Mindketten azt mondták: nemcsak a sportág iránti szenvedélyt, hanem a versenyautók építését, a közös munkát is. Esték, hétvégék, hideg téli délutánok telnek szereléssel, fejlesztéssel, gyakorlással. 

Nem a bulikon, hanem a műhelyben töltik szabadidejüket 

Miközben sok kortársuk szórakozni jár, ők inkább a szerelőműhelyben töltik szabadidejüket, hétvégéiket. Számukra ez a kikapcsolódás, így érzik jól magukat. Beszélgetésünk után pár perccel már a műhelyben voltak, éppen egy versenyautón dolgoztak, így kaptam lencsevégre őket. 

A srácok úgy vélik, a győzelem fontos, de nem mindenáron. Ahogy Arthúr mondja: a legfontosabb, hogy épen, egészségesen szálljanak ki az autóból. A dobogó csak visszajelzés arról, hogy „valamit jól csinálnak”. 

Valójában leginkább önmagukkal versenyeznek: jobb futamidőért, jobb teljesítményért. 

A cél: diploma és saját vállalkozás

Mindketten tudják, hogy a motorsportból nehéz megélni, ezért az iskola számukra ugyanannyira fontos, mint a versenypálya. Arthúr építészeti líceumba jár, kedvence a szaktantárgya, AutoCAD-ban dolgozik, ahol már most tervezéssel foglalkozik. Később autómérnöki egyetemen tanulna tovább. Balázs az Elektromaros líceum tanulója, őt a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem gépészmérnöki kara vonzza, szerinte ez a szakma áll a legközelebb a versenyautó-építéshez. 

A nagy álom pedig közös: egyszer vállalkozást indítani, utcai autókból versenyautókat építeni. 

Addig viszont maradnak a hétköznapok, az iskola, a műhely és a következő rajt. Kitartást és sok sikert kívánunk nekik!