Mit is ír a hogy is hívják
2026-09-28 15:00:00
- Kuszálik Péter
Mielőtt a mai cikkem címét magyaráznám, azelőtt visszatérek a szept. 15-i szövegem utolsó idézetéhez, amelyben az egyik internetes lap azt kérdezte az olvasótól: mi az, ami „Sulyok Tamásnak van, de Baka Andrásnak nincs”. A válasz: „nincs hivatalos oldala a Facebookon”. Favicc a 21. század elejéről. (Az egyik érettségi találkozómon jutott eszembe hajdani fizikatanárunk furcsa kérdése, amely épp ide illik: „mije van a kismacskának a fáskamra tetején?”. A lomha diákagyak nehezen mozdultak, így a megígért tízest sem kapta meg senki. Végül ő mondta ki: „helyzeti energiája”. Azóta is tudom.)
Az internethez fordultam, mert elfelejtettem: honnan ismerős a „Mit is ír a hogy is hívják” cím. Rövid keresés után kiderült: a Rádiókabaré ‘rovata’ volt a hetvenes-nyolcvanas években; Farkasházy Tivadar írta, Haumann Péter és Inke László kettőse játszotta. A szüzsé: „két idős úr ült a parkban a padon, és a pártállami sajtó unalmas híreit próbálták megvitatni, de a hírlapok nevére és a részletekre már nem emlékeztek”. Példával illusztrálom: „Hallja, maga… mit is ír a… hogy is hívják?” „Azt írja, hogy a… gazdasági helyzet… izé. De a jövő évben már… bigyó.” „És a… hogy hívjákok mit szólnak hozzá?” „Hát, a… mit tudom én mik… azok nagyon helyeslik.” ▪ Magyarázat: „Ez a halandzsa a Kádár-korszak cenzúrázott sajtóját parodizálta, ahol a fontos dolgokról nem lehetett nyíltan beszélni, a lényegtelen híreket pedig senki sem tudta megjegyezni.” (Nyilván, mert az senkit sem érdekelt, hogy az ürgefalvi gombgyár határidő előtt teljesítette a kongresszusi fölajánlását.) ▪ Amióta minden vakondtúrásban egy ‘lájkvadász influenszer’ lakik, ismét föl lehetne támasztani ezt a rovatot, mert a magyar pusztán vegetáló húszezer ‘tartalomgyártó’ jobbára csak efféle fűrészport termel. Mégis megélnek, mert az igénytelen olvasók „még a ködöt is megeszik” (mondta Tercsi néni a tyúkjairól).
Más téma: 1937-ben Marosvásárhelyen 187 okos ember három napig vitatkozott a tennivalókról. (Az eredménytelen tanácskozásról lásd a Trakta című szövegem: Mörfi c. kötet, 1996.) Emlékezetem szerint 1998-ban alakult meg a Reform Tömörülés nevű gittegylet, a tagok elvoltak a ‘formális ellenzékiséggel’, de semmi fontosat nem tudtak megoldani. A Tőkés László Barátai Társaság (= az életképtelen pártocskák gyűjtőhelye) tagjai beleőszültek a népért való aggódásba és az autonómia áhításába stb. Egyetlen haszna volt a Társaságnak: volt, akiket csípkednem. ▪ Április 12-én fordult a kocka, az új hatalom képviselői megfogalmazták a tennivalókat, és türelmet kértek a néptől. A véleményvezérek viszont sűrűn dobálják a petárdákat. Pl.: „A régi Magyarország nincs többé”. Tarjányi Péter szerint „nem a régi Magyarországot kell tovább javítgatni. Újat kell építeni. Nem jobboldalit. Nem baloldalit. Hanem olyat, amely működik. Harminchat év után ott kellene kezdenünk, ahol minden normális ország kezdődik: nem azzal, hogy kié a hatalom. Hanem azzal, mi jó Magyarországnak.” (Forrás: nem a „Mit is ír a hogy is hívják”, hanem: Index.hu, aug. 15.) Ötletek vannak, csak kevés a kubikos meg a pallér.
Nézzünk szét a mélyben is, hadd lám, mivel szórakoznak a bulvár és a ponyva szerelmesei. Egy friss példa: „Hetven éve halt meg Lugosi Béla” (Magyar Hang, 33. sz.). „Lugosi valóban a világ egyik legismertebb magyarja, de nevénél és ikonikus szerepénél [Drakula] többet nemigen tudnak róla.” ▪ Úgy vélem: ha más nevezetessége is lett volna, akkor többször emlegetné a kollektív emlékezet. De nem, Soprontól nyugatra mindenki csak Drakulát említi, ha szóba kerül a Transylvania név. Kétes dicsőség. Az 1931-es horrorfilm után Lugosi Béla „nevével el lehetett adni zombifilmet, radioaktív meteoritos sci-fit, meg mindenféle vámpíros-szörnyeteges, B és egyéb kategóriás rettenetet” – írja a cikkíró, majd így kerekíti le a mondanivalóját: „Lugosi azóta is uralkodik. Csak épp keveset tudunk róla, keveset láttunk tőle. Sosem késő pótolni”. Khm, Peter Falk (= Columbo hadnagy) után Lugosi Bélának is szobrot állítanak?
Van egy „nőket megszólító magazin” amelyik így hirdeti magát: „fókuszában a divat, szépségápolás, karrier és pénzügyek, egészség és mentális egészség, horoszkóp és a mindennapi élet kihívásaira adott válaszok állnak, de számos inspiráló, exkluzív interjút és riportot is olvashatsz felületeinken”. Pofonegyszerű módszert ajánlanak, s máris dől a pénz: „Így varázsolj »pénzmágnes« tárcát. A szegénységet hozó blokkokat és lomokat gyorsan hatástalaníthatod egy egyszerű heti rutinnal. Esténként ürítsd ki a tárcádat: a fontos számlákat tedd egy külön iratrendezőbe, a felesleges papírokat pedig azonnal dobd ki. A bankjegyeket simítsd ki, és rendezd őket névérték szerinti növekvő sorrendbe úgy, hogy mindegyik egy irányba nézzen! Ezzel a tudatos odafigyeléssel nemcsak a káoszt szünteted meg, hanem tiszteletet is mutatsz a vagyonod iránt, ami azonnal megnyitja az utat a bőség előtt.” ▪ Ha három hónap alatt nem leszel milliomos, akkor benned van a hiba.
A femina.hu (aug. 17.) ezzel ámít: „Ez[t] látták a Wizz Air pilótái a napfogyatkozás zónájában 10 ezer méteren: döbbenetes felvétel készült róla. Így nézett ki a napfogyatkozás egy pilótafülkéből”. Hát nem! A hosszú cím alatti színes fotót nem a Wizz Air pilótája készítette, ui. a cikk végén ott a forrás: „Kép: Getty Images Hungary”. A narancssárga napkorongon a hold és egy repülőgép árnyéka, amelyik éppen a sárga háttér előtt halad el. Ami valóban „döbbenetes”: a kétmotoros gép négy kondenzcsíkot ‘rajzolt’ a háttérre. Holott: ahány motor, annyi kondenzcsík. Ha nem egyéb, akkor odarajzoltak még két csíkot, hadd csodálkozzék a nép jámbor fia. A cikkecske a pilóta szavait is idézi: „megismételhetetlen élményben volt részünk”. Ez még elcsúszik, mert az élet minden másodperce ‘soha vissza nem térő’ élményt kínál (ha Pesten jártam volna iskolába, akkor ‘unikális’ élményt írnék, de én az erdélyi magyart beszélem). „Ami elmúlt, annak annyi!” – tartja a népi bölcsesség, a huncutabbja pedig így cifrázza: „ha feldobod a talpad, jól nézd meg, mert többé nem látod”.
