Magos György – 49 év kosárlabdázás

• 2014-12-15 17:14:20

• Gh. Botezan

Egy vérbeli kosárlabdázót szeretnék bemutatni, akinek ismerem kosaras múltját. 18 évesen már az A ligás marosvásárhelyi Comerţul csapatában játszott, és az egykori Vörös Zászló mindig csak jót írt róla.

Egy vérbeli kosárlabdázót szeretnék bemutatni, akinek ismerem kosaras múltját. 18 évesen már az A ligás marosvásárhelyi Comerţul csapatában játszott, és az egykori Vörös Zászló mindig csak jót írt róla. Magos Gyuri hosszú sportkarrierje során nemcsak a kosárpályán, hanem a mindennapi életben is magas erkölcsi tartásról tett bizonyságot. Ő a legtöbb hivatalos mérkőzést játszott marosvásárhelyi kosárlabdázó, őt kértük fel, beszéljen szinte irigylésre méltó sportolói tevékenységéről és magánéletéről is.

– Annak ellenére, hogy Bukarestben születtem (1950-ben), én marosvásárhelyinek érzem és tartom magam. Már 1952-ben visszaköltöztünk ebbe a csodálatos városba, itt éltem meg gyerekkorom és fiatalságom legszebb éveit, és itt lettem élsportoló is.

Az elemit a 2-es számú, illetve a Simó Géza iskolákban végeztem, majd az 5-os számú líceumba jártam. Az érettségi diplomát a Bolyai Farkas Líceumban szereztem. 1973-ban jutottam be a Galaci Műszaki Egyetemre, ahol 1979-ben mérnökké avattak.

Kevesen tudják, hogy sportkarrieremet az úszással kezdtem a ’60-as évek elején. Mint Maros-parti srác, hamar és jól megtanultam úszni, és Andor bácsi (Kiss Andor válogatott vízilabdázó és játékbíró) szívesen felvett növendékei közé. Szerettem úszni, és 1964-ben mellúszásban országos I., illetve III. helyen végeztem a gyerekosztályban. Tagja voltam a román gyerekválogatottnak is. Egy hosszan tartó betegség miatt jó időre eltiltottak a medencétől, és ekkor kezdtem el „kacérkodni” a kosárlabdával. Kedves barátom, Bidiga Tibi unszolására (aki már leigazolt játékos volt a Sportiskola csapatában) elmentem egy edzésükre, és azóta is kosárlabdázom, közel 50 éve! Már gyerekkoromban is magas voltam, és már a kezdetekkor rájöttem, hogy a kosárlabdajáték a maga látványosságával mennyire passzol nekem.

Első edzőm, aki megtanította számomra a kosárlabdázás ábécéjét és aki beavatott e játék titkaiba, Tordai Ernő tanár úr (Tapszor) volt. Ő oltotta belem a játék iránti szeretetet és hűséget, a teljes odaadást, az ellenfél iránti tiszteletet, tőle tanultam meg, hogyan kell sportszerűen küzdeni és kitartani az utolsó másodpercig. Mint fiatal és ambíciós edző, sokat foglalkozott velem, órákon át tanított a játék szabályaira és fortélyaira is. A siker sem maradt el: 1967-ben sportiskolásokként legyőztük a Bolyai legendás, egykori országos bajnokcsapatát, a sportiskolás országos bajnokságon harmadikok lettünk, én pedig meghívást kaptam az ifjúsági válogatottba.

1968-ban már a Comerţul csapatában játszottam, olyan egykori felnőttválogatottakkal mint: Borbély Attila (Tatákó), Tóth Lajos (Lele), dr. Czédula Róbert (Robi), akik önzetlenül megosztották velem hatalmas játéktapasztalatukat és akiktől sokat tanultam.

1969-ben, a Mannheimban (NSZK) megrendezett ifjúsági Európa-bajnokságon az előkelő ötödik helyen végeztünk, miután saját otthonukban legyőztük a nyugatnémet válogatottat. Ugyanebben az évben leigazolt a bukaresti Steaua csapata, amellyel az 1969–1970-es bajnokságban csak a II. helyet sikerült kiharcolnunk. A katonaság lejárta után hazatértem a Comerţulhoz, és 1973-ban, sikeres felveteli vizsga után a Galaci Poli igazolt le, ahol 6 évet játszottam.

Az 1969–1973 közötti időszak volt számomra a leggyümölcsözőbb, számos nemzetközi tornán vettem részt mind az ifiválogatottal, mind klubcsapataimmal.

Egyetemi tanulmányaim végeztével, annak ellenére, hogy több kecsegtető ajánlatot kaptam, hazatértem, és a Comerţul, a Metalotehnica és a Transportul csapataiban játszottam, 42 éves koromig. Azóta, a mai napig is, a megyei old boys bajnokságban kosárlabdázgatok, a CONIMUR csapatában.

Kosaraskarrierem során több mint ezer hivatalos mérkőzésen játszottam, legalább 30-szoros ifjúsági és utánpótlás-válogatott tag voltam, és több mint 50 nemzetközi összecsapáson kaptam játéklehetőséget. Az A divíziós bajnokságban kétszer voltam a legtöbb pontot dobó 10-es játékoskeretben. Ezen eredmények mögött rengeteg munka, odaadás és bizonyos fokú áldozat áll. A családom megértette és elfogadta, hogy a kosárlabdázás az életem része.

Boldog és elégedett ember vagyok, hisz szakmámban is szép eredményeket értem el: felelősségteljes beosztásokban dolgoztam sikerrel (a Maros Megyei Tejipari Vállalat Főgépészeti Osztálya vezetőjeként, valamint a York International és Johnson Controls amerikai cégek területi igazgatójaként).

– Mi a véleményed a Maros KK-ról?

– Rendszeresen követem a Maros Kosárlabdaklub férficsapatának szereplését, és remélem, hogy a 2014–2015-ös bajnoki idényben is jól szerepelnek. De ehhez rengeteget kell edzeniük! Nagyszerű játékosaink, profi és ambíciós vezetőink, rendkívüli, csupa szív közönségünk van. Együtt és csakis együtt kiváló eredményeket érhetünk el!