Déva vára – az első királyi várak egyike

Épített örökségünk

Déva megyei jogú város, Hunyad megye székhelye. A Maros bal partján, Gyulafehérvártól bő hatvan kilométerre délnyugatra, Aradtól százötven kilométerre délkeletre fekszik. 1264-ben Dewa néven említik a korabeli levelek. Német neve 1412-ben Denburg. A város nevének eredetére vonatkozóan három feltételezés ismeretes: a „lány” jelentésű szláv deva szó; a dák dava szó, mely a legtöbb ismert dák helynévben megtalálható, és jelentése feltehetően vár; egy türk eredetű ómagyar személynév, Győ. A város nyugati részén, a Várhegy csúcsain állnak az Erdély kapujának tekintett erődítmény tekintélyes, három várkapuval rendelkező maradványai. A Várhegyen már az ókorban, dákok és a rómaiak idejében is épült erődítmény. A dévai várat, amelyet a tatárjárás után IV. Béla építtetett újjá, 1264-től említik a korabeli oklevelek. 1264. augusztus elején itt győzte le V. István híve, Csák Péter a királyhoz hűtlenné vált Kán László erdélyi vajda seregét.

A vár bástyáinak, palotáinak és épületeinek nagy része ma is áll

A Ruszka-havasok lejtője és az Érc-hegység között, a Maros völgyében települt város tehát ma Hunyad megye székhelye.

A Város nyugati részén emelkedő háromszázhetvenegy méter magas Várhegy tetejét koronázza Déva várának többemeletes, magas, tekintélyes maradványa.

A Várhegy oldalában szerpentin vezet a Császár-kapuhoz, mely egy „négyszegletre épített kőbástya” volt, ágyúlőrésekkel, fatornáccal és az őrök szobáival.

Ettől délnyugatra emelkedik az egykor fahídon megközelíthető Bethlen-bástya. A Császár-kaputól körülbelül ötszáz-hatszáz méterre, az Alsó-kapun át mintegy negyven méter hosszúságú, felvonóhíddal ellátott fahíd vezetett a vár nyugati oldalának egyetlen bejáratához, a Felső-kapuhoz. Ezen belül kisebb udvaron helyezkedett el a tömlöc, az őrség és a vice-porkoláb háza.

Kiss Gábor, az Erdélyi várak, várkastélyok című munkájában ír arról, hogy ezután körülbelül negyven méter hosszú és húsz-huszonöt méter széles udvar következett, melyet épületek sora vett körül.

A keleti sarkában a Szent Tamás-bástya, az északi oldalon az emeletes palota és egyéb lakó- és gazdasági helyiségek, az északkeleti részben a kincstárszoba, a déli oldalon pedig a kápolna és a börtön helyezkedett el.

A vár bástyáinak, kaputornyainak, palotáinak és egyéb épületeinek nagy része még ma is áll.

Déva vára az első királyi várak egyike

Déva várának építésének idejét, építőjének nevét nem ismerjük. Egyesek Decebal dák királynak tulajdonítják, és ebben az időben Decidáva lett volna a neve, mások szerint pedig a rómaiak idejében épült, akiknek itt is volt egy castrumuk.

A rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokból tudjuk meg azt, hogy ezt a várat 1241-ben a tatárok felégették, és kivonulásuk után IV. Béla király újjáépíttette.

Itt tartották fogva Ottó magyar királyt, és itt raboskodott Dobó István is…

Déva várának első okleveles említése 1264-ben történik, amikor a Trencséni ágból származó I. Csák Máté fia, Péter a kunokat a vár alatt legyőzte, majd 1267-ben castrum Dewa néven, amikor IV. Béla király harcolt pártütő fiával, a későbbi V. Istvánnal.

Déva vára kezdettől fogva királyi vár, mely később a mindenkori erdélyi vajda vezetése alatt állott.

Itt tartotta fogságban Kán László vajda 1307-ben Ottó magyar királyt, és később itt raboskodott az egri hős, Dobó István is.

Zsigmond király 1437-ben az erdélyi vajdaságot – melyek eddig lévai Cseh Péter és Csáky László tulajdonában voltak –, valamint a dévai királyi vár fele részét Csáky Lászlótól elvette, és Cseh Péternek adományozta.

Ami az országnagyok 1447-ben kelt oklevelében olvasható

Amikor 1445-ben Cillei Frigyes és fia, Ulrik Újlaki Miklós erdélyi vajdával örökösödési szerződést kötött utód nélküli halálok esetére, Déva várát a Torda megyei Görgény várával együtt Újlaki Miklós birtokai között sorolták fel.

Bizonyos azonban, hogy Újlaki a várat mint erdélyi vajda és székelyispán uralhatta ideiglenesen.

Az országnagyok 1447-ben kelt okleveléből kitűnik, hogy az 1444. november 10-i csatában elhunyt I. Ulászló király Hunyadi Jánosnak és utódainak adományozta Déva várát és uradalmát. V. László 1453-ban ismét mint királyi várat adta Hunyadi Jánosnak, a várhoz tartozó ötvenhat faluval együtt.

Déva ismét a korona birtoka lesz

Hunyadi halála után Déva várát előbb özvegye, majd 1458-ban Mátyás király nagybátyja, Szilágyi Mihály mondhatta magáénak.

1474-ben már Magyar Balázs vajda rendelkezik az itteni várnagyokkal, 1481-ben pedig Báthori István vajda a vár ura.

II. Ulászló király október 2-án kelt oklevele királyi várnak mondja, melyet Báthori István országbírónak, erdélyi vajdának és testvéreinek 16 ezer forintért zálogosított el.

Szintén Kiss Gábor írásából tudjuk meg, hogy alig tíz év múlva Déva ismét a korona birtoka lett az erdélyi vajda irányítása alatt, ahol az alvajdák egyben a várnagyok.

A vár további birtokosai

1535-ben Szapolyai János, majd 1539-ben Izabella királyné birtoka lett. A Szapolyaiak kihalta után Báthori Zsigmond fejedelem Geszti Ferencnek, a mezei hadak főkapitányának adományozta. Geszti halála után, 1595-ben kancellárjának, Jósika Istvánnak, 1601-ben pedig hadvezérének, Borbély Györgynek és vejének, Vajda Miklósnak adományozta.

Egy ideig Bocskai István fejedelem birtoka, majd halála után, 1606-ban Déva várát és uradalmát Nyári Pál szerezte meg, de tőle Báthory Gábor fejedelem elvette, és iktári Bethlen Gábornak és feleségének, Károlyi Zsuzsannának adományozta, akiket 1610-ben iktattak be a birtokba.

Amikor pedig Bethlen Gábor fejedelem lett, 1614-ben feleségének adta Dévát.

Amiről Szalárdi is megemlékezik

Károlyi Zsuzsanna halála után Déva ifjabb Bethlen István birtoka lett, majd az ő halála után, 1633-ban özvegyének, a „Murányi Vénusz”-nak, Széchy Máriának kezébe került.

Széchy Mária 1634-ben férjhez ment rozsályi Kun István köznemeshez, és lakodalmukat a dévai udvarházban tartották, majd Tasnádra költöztek.

A házasság nem sikerült, mire az ifjú asszony: „…paripára ülvén – írja Szalárdi – szolgáival nekikelve, Dévára nagy postán (sietve) bément vala, elhagyván urát, amíg eszébe venné magát. Ki midőn Déván, a Várhegy alatt való szép urháznál nagy bátorságban laknék, Kun István vagy harmadfélszáz lovassal egy éjszaka ráütött vala az udvarházra, de … az asszony háza ablakán a lugosos kertre, onnan a vár útjára nyíló egy kis ajtón ki, … fel a várba szaladott vala. Azhonnan ottan öreg lövőszerszámokkal is váltig igyekezték rájok alálőtetni…”, – mire a férj kénytelen volt elvonulni a vár alól.

Miután az asszonynak sikerült elválnia, I. Rákóczi Györgyhöz ment feleségül.

Déva mint az erdélyi fejedelmek birtoka

A fejedelem rövidesen hozzáfogott Déva várának megerősítéséhez:

„… egy igen temérdek kőfalú bástyát rakatott – írja Szalárdi –, és noha a felső várba merő kősziklákkal kivágott igen nagy és szép s jó italú híves vizet tartó csatornakút, s az alsó kapu előtt is csak közel nagy bő vízzel kifolyó gyönyörűséges folyás volna, mindazonáltal a várnak közép felmenő kerítése tájatt, által a kősziklán eleven kutat is vágatni és lyukasztani akarván, egynéhány esztendők alatt majd huszonöt ölig alávágatta vala, de ezt félbehagyta vala…”.

A vár 1640. évi leltárában részletesen felsorolják az épületeket, bástyákat, gazdasági és egyéb helyiségeket, az azokban talált felszerelésekkel együtt.

Déva a Rákócziak birtoka 1657-ig, amikor II. Rákóczi György Barcsai Ákosnak adományozta. Ezután mindenkor az erdélyi fejedelmeké volt.

Déva várát a török sohasem ostromolta

Amikor a török szultán elhatározta Nagyvárad elfoglalását, a sereggel 1660 júniusában Evlija Cselebi is elindult, hogy részt vegyen az ostromban, és leírja mindazt, amit útja során tapasztal.

Ebben az időben Déva fejedelmi birtok volt, de a vár parancsnoka – talán félelemből – nagy szívességgel fogadta Cselebit és a vele érkezett török vendégeket.

Cselebi a kapitány engedélyével megtekintette a várat:

„… vára a Maros folyó partján az ég csúcsáig emelkedő magas sziklán meredek és erős vár, melyet egy oldalról sem lehet aláaknázni, s elfoglalása semmiképp nem lehetséges, ha csak körül nem zárolják s kiéheztetés által önkénytes feladással el nem veszik… Ötszög alakú vár s repkényszerű várfala és bástyái fölött magas báljemez ágyúk… ékeskednek… Erdélyországban ilyen igen erős magas vár nincs… Valamennyi háza várszerű s különféle színű, fényes tetejű palota módjára ékeskedik; ablakaik a Marosra néznek… A Maros folyó partján levő alsó kisváros is igen szép és művelt… Ez nagy kikötő város, mivel a dunai Belgrádból, Szerémből Szendről és Budáról évenkint ezrenkint jönnek a hajók s ennek a várnak népétől néhány ezer oka – súlymérték, 1,30 kilogrammnak felel meg – kősót vesznek s lefelé Lippára, onnan a Tisza folyón a Dunára mennek vele…”. A várat a török sohasem ostromolta.

A vár a kurucok kezére jut

A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból tűnik ki az, hogy II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején, 1704-ben a kurucok kezére jutott, és Csáky András kapitány csak három hónapi ostrom után, 1706-ban adta át a császáriaknak.

Steinville gróf, az erdélyi császári hadak főparancsnoka 1717 és 1719 között javíttatta ki a megsérült falakat, és a vár keleti és nyugati felére egy-egy bástyát, kazamatákat és lakótelepeket építtetett.

Demján László műemlékvédő építész kiegészítése

A bergamoi születésű Gromo Giovan Andrea katona, útleíró és metszetkészítő grafikus egy 1564-ben dátumozott levelében nagy részleteséggel írja le Déva várát. 

Szerinte az akkori korok, azaz a 16. századi Erdély negyedik legnagyobb vára, és arra hivatott, hogy a Maros völgyének bejáratát védje. Legszebb gondolata: „aki uralja, annak nyitva az útja Erdélybe és ugyanakkor bármekkora hadsereget meg tud semmisíteni, amely megpróbálna Erdélybe hatolni.” 

Leírásában említi a várhoz tartozó két mezővárost – Déva és Jófő, mai Dobra –, valamint a várszámadás szerinti több tíz, a váruradalomhoz tartozó falut. Ezen kintlévő birtokok éves adó- és dézsma bevételeiből tartotta fent magát a vár, amelynek vezetője a mindenkori várnagy, aki egyben udvari bíró is volt, illetve az alvárnagy, szervitorai, őrök, kapuőrök, pék, szakács, kulcsár és a katonaság. Annyira nem volt könnyű abban az időben, pedig már elcsitultak a kinti világi-egyházi hitviták, létrejött a három nemzet és négy vallás alkotta tündérország, Transsylvánia, azaz a mi Erdélyünk. Déva várának zord börtöneiben nemcsak a korábbi korok politikai és hadi vezetői raboskodtak, ide szállították a már meglett korú, európai porondon elfogadott egyházalapító püspököt, Dávid Ferencet is, az egyetemes és egyetlen magyar alapítású vallás megálmodóját. Nagy vétke nemigen volt, fejedelmek változásainak változó hitvitái áldozatává vált. 

A Nagy Háború előtti nyugodt és meghittnek látszó időszakában a várbörtön belső falán márványlapot avathattak a magyar unitáriusok, a következő felirattal: „Déva vára börtönében szenvedett ki 1579-ben vallásos meggyőződésének hirdetéséért halálig tartó fogságra ítélt Dávid Ferenc, a Magyarországi Unitárius Egyház megalapítója és első püspöke. A nagy reformátor születésének 400-ik évfordulóján kegyelettel állította az emléktáblát szellemének örököse, a Magyarországi Unitárius Egyház 1910-ben.”

Aztán a következő csúnya idők csúnya emberei leverték a táblát, összetörték mozaikdarabokra, megsemmisítve nemzetünk hitének, korai kultúráknak évezredes időtállóságait. Ezek és hasonló több száz emlékünk kövei az érintetlennek hitt ősi erdélyi nemzetünk mózesi kőtáblái. Ezek a már összeragasztott emlékkövek, a történelmünk mozaikkövei üzennek.

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért és a segítségért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek, dr. Kálmán Attila tanár-történésznek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte el a szerzőnek. Összeállításunkat szakembereink véleményezésével – és bemutatva a vár mai állapotát – egy hét múlva még kiegészítjük!