Pársoros vers, tízperces tánc, meg-megrezzenő papírlapok, búcsúszöveg, diplomaosztás – óvodásoktól érettségizőkig mindenkinek tartogat néhány ünnepi pillanatot ez a nyárkezdet is.
Pársoros vers, tízperces tánc, meg-megrezzenő papírlapok, búcsúszöveg, diplomaosztás – óvodásoktól érettségizőkig mindenkinek tartogat néhány ünnepi pillanatot ez a nyárkezdet is. A legnagyobbak már „úton vannak”, holnap a nyolcadikosok is elköszönnek régi iskolájuktól, jövő hét végén pedig – igaz, csak szeptember 11-ig – a többieket is kicsengetik. Az ovisok, kisiskolások szülei, ha csak tehetik, ebben az időszakban szabadságolnak, nemcsak azért, mert ezekben a málnaillatú, tengerkék hetekben a legkellemesebb a pihenés, hanem azért is, mert – szolgálatkész nagyszülők hiányában – a gyerkőcfelügyeletet is meg kell oldani valahogy. (Pláne a kisdiákok esetében, nekik ugyanis nem biztosítanak vakációs felügyeletet a tanintézetek.) A felnőttek szünideje pedig akkor igazi, ha szárnyra kap a család. Igaz, hogy egy nemzetközi felmérés szerint tavaly áprilisban még nemigen voltunk utazó kedvünkben – ezen a téren (is) kézen fogva kullogtunk a bolgárokkal. Aki viszont megengedhette magának – a megkérdezettek alig 25 százaléka –, ezer euróig terjedő nyaralást tervezett. A valós helyzet persze ennél árnyaltabb, egy fővárosi utazási iroda adatai szerint legalábbis az olvadó bérek és burjánzó adók nyarán olyan utazó is akadt, aki egzotikusabb élményekért, trópusi vagy világ körüli kiruccanásokért 6 ezer eurót vagy ennél többet is ki tudott fizetni. A méregdrága üdülési csomagok természetesen idén is csak egy szűk rétegnek szólnak – egy februárban készült közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek mindössze 10 százaléka költene ezer eurónál többet a nyaralásra –, de úgy tűnik, a szerényebb jövedelmű polgárkák is kifelé tekintgetnek az anyagi tehetetlenség gubójából. Legtöbben 300 és 500 euró közötti összegeket áldoznának a nyárra, és csupán 5 százalékuk mond le ezúttal is az üdülésről. Ezek szerint többé-kevésbé kezdenek helyrerázódni mifelénk az emberek. Néhány jel azonban korántsem erre utal. A Nemzeti Bank április végi adatai szerint például jelentősen megnőtt a hitelük törlesztését elmulasztó ügyfelek száma a tavalyi év ugyanezen időszakához képest. Ez lenne a „vígan csődbe” effektus? Netán a felmérés alanyaiban délibábot hívott elő a nyár megidézése? Elképzelhető, elvégre az álmodozást egyelőre nem adózzák. Azt viszont nem árt észben tartani a „kis anyagi hibából” utazásképtelen vágyakozóknak, hogy nem a szédítően váltakozó helyszínek, hanem a körülöttünk lévő emberek adják a nyár minőségét, megfelelő társasággal lehet, hogy egy Maros-parti délután többet ér egy idegenek között idegenben töltött luxushétnél.
