Várható volt, hogy előbb vagy utóbb véget ér a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Szociáldemokrata Párt (PSD) közötti politikai kényszerházasság, amely a legutóbbi parlamenti választások után alakult ki. Abból kiindulva, hogy a két párt politikai ideológiája homlokegyenest ellentmond egymásnak, nem volt szerencsés ez az összefonódás. Arra viszont jó volt, hogy a szélsőséges formációkat kizárják a kormányzásból. Amikor azonban az eladósodott ország megmentésére irányuló drasztikus döntéseket meg kellett hozni, meginogott a koalíció. Ugyanis ne felejtsük el, az országot az előző PSD-kormányok juttatták ide, ugyanis, amint most már egyre inkább nyilvánosságra kerül kiderült, hogy mind az uniós pénzekkel, mind a hazai költségvetéssel, enyhén szólva felelőtlenül bántak. Magyarul: a pénz nem oda került, ahova kellett. Továbbá választóik megőrzéséért életbe léptettek olyan szociális intézkedéseket, amelyekre egyszerűen nem volt fedezet az állami költségvetésből. És amint más országok példája is igazolja, a bebetonozott hatalom kiépíti a maga polipszerű gazdasági és politikai nyúlványait, ami lehetőséget teremt bizonyos közpénzek elherdálására. Mindemellett a PSD „káderpolitikájának” köszönhetően olyanok kerültek jó pozíciókba, akik nem igazán tartották be a törvényeket, és bundázott közbeszerzési eljárással ürítették ki az államkasszát. Mindezeket tetézte az, hogy egyes állami funkciókba nem érdem, hanem kapcsolati rendszer szerint kerültek olyanok, akiknek érdekük sem volt tisztességesen igazgatni a rájuk bízott intézményeket, mert hát megvolt a politikai hátterük ahhoz, hogy azt tegyenek, amit akarnak vagy amit elvárnak tőlük azok, akik oda helyezték őket. A Bolojan-kormány nem hozhatta meg a megszorító intézkedéseket anélkül, hogy ne nevezze meg konkrétan a felelősöket azért, hogy ide jutott az ország. Most már nem lehet eltussolni azt, hogy sajátos demokráciánk milyen viszonyrendszert alakított ki, hiszen most már a néhány éve kialakult geopolitikai helyzet miatt az uniós források is elapadtak. A kölcsönöket vissza kell adni, és ha erre nincs garancia, akkor természetesen ezt a forrást is elzárja az unió, ami államcsődhöz vezethet. Mindebben a veszély az, hogy a szociális jellegű, de tulajdonképpen saját oligarcháikat védő PSD-s politikusok populista retorikája a választókat a szélsőséges pártok felé irányítja, ugyanis a legegyszerűbb az, ha tudatlanul, vagy szándékosan a jelenlegi kormányt szidják a hiányosságok miatt. Azt a kormányt, amely tulajdonképpen rendet próbál teremteni több mint három évtizedes káoszban, amit sokan a sajátos romániai (balkáni) demokráciának neveznek. A kényszerházasság miatti válás veszélye az, hogy ez megerősítheti azt a jelenlegi ellenzéket, amely semmiféle megoldást nem ajánlott a gazdasági helyzetre, illetve képviselőinek olyan szélsőséges nézetei vannak, amelyek nem egyeztethetőek a demokratikus európai szemlélettel. Ilyen helyzetben az az észszerű lépés, ha a reformokat és a gazdasági nehézségek ellenére kormányzást felvállalók támogatják a jelenlegi PNL-kormányt – ide értve az RMDSZ-t is –, mert egyelőre a másik (szélsőséges) irány nem alternatíva. Az már egy fogas kérdés, hogy meddig tart a választópolgárok tűréshatára, és mikor szakad el azoknak a cérnája, akik ma még esélyt adnak ennek a kormányzásnak. Akik elfordulnak ettől, azok két év múlva vagy nem járulnak az urnákhoz, vagy a szélsőségeseket választják, akik felé irányul a PSD is (vezető politikusaik européer nyilatkozatai ellenére), így, ha nem erősít a jelenlegi – a haladást szolgáló – oldal, a következő parlamenti választásokig igencsak kiborulhat a bili, és tényleg nagy sz…ban leszünk. Vajon lesz-e más alternatíva?
