Apák napjára
2026-06-16 14:00:00
- Dr. Ábrám Zoltán
A kommunizmus építésének időszakában, azon belül az aranykorszakban is, a nőnap megünneplése természetessé és egyetemessé vált. A rendszer a szocialista hazát építő, a munka mezején eredményeket elérő munkásasszonyokat kedvelte, a nők napjának megünneplését már-már megkövetelte a munkáltatóktól. A sokgyermekes hős anyákat pedig külön kitüntette. A dolgozó nő dicsőítésén túl annál kevésbé volt szokásos felköszönteni a dolgozó anyát. A nem dolgozó, ráadásul más nemi irányultságú nő fogalma akkoriban teljes mértékben ismeretlennek bizonyult. A férfiak – biztosak lévén férfiasságukban – ilyenkor a párt irányvonalának szellemében felköszöntötték kolléganőiket, és némi közösségi kikapcsolódásra is alkalom adódott, a kor lehetőségeivel összhangban.
Amúgy téves az a felfogás, miszerint a nőnap kommunista ünnep lett volna. A feminizmus ugyanis lekörözte a szocializmust. Még embrionális állapotban csíráztak a kommunista eszmék, amikor 1857. március nyolcadikán New Yorkban negyvenezer munkásnő lépett sztrájkba a béregyenlőségért és a munkaidő csökkentéséért. Aztán 1910-ben eldöntetett, hogy legyen megtartva a nemzetközi nőnap, azaz a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének a napja. És mire létrejönni készült a világ első kommunista állama, 1917. március 8-án első alkalommal ünnepelték meg a nőket.
A nőnapon túl az anyák napját is megünnepeltük. A rendszer megtűrte, nemigen tehetett egyebet, hiszen az ország erejét, a nemzet egységét a születési arányszám növekedésére bízó pártvezetés önmagának mondott volna ellent, ha az édesanyákat mellőzi. Az anyák napját viszont meghagyta az egyházaknak. Történelmi egyházaink pedig évről évre „felmelengették” ezt a kedves feladatot, és nem feledkeztek meg az édesanyákról. De csak róluk. Ilyenkor a templom ünnepi virágdíszbe öltözött, elhangzott egy-két szavalat és ünnepélyes köszöntő, majd istentisztelet végeztével a gyermekek egy-egy szál virágot adtak át édesanyjuknak.
Vitathatatlan, a római jog egyik alaptétele, hogy „az anya személye biztos”. De mindemellett többnyire érvényes, miszerint az apa személye is ismert. Biológiailag pedig teljesen evidens, hogy az anya és az apa közös genetikai állományának a végterméke az újszülött és a belőle felcseperedő ember. Az új emberi lény világrajöttéhez biológiai szempontból egy anya és egy apa kell. A fentiek miatt úgy gondolom, hogy egyre inkább a köztudatba kell emelni a biológiai édesapa, a férfiből lett kispapa, akár a szociális apa szerepét az új ember létrejöttében, felnevelésében. És alkalmat kell teremteni a hálára, a köszönetre, amit a keresztyén ember számára a harmadik parancsolat is szorgalmaz.
A fentiek jegyében született meg az apák napja gondolata, és döntetett el annak időpontja. A legtöbb országban, így a magyar anyaországban is, június harmadik vasárnapján ünneplik meg az édesapákat. Legalábbis papíron, lehetőleg a valóságban is. Mert az édesapának
jólesik, ha gyermeke felköszönti, megköszöni a köszönnivalót, örömében és bánatában mellette áll.
Az Európai Unióba belépő Románia sok mindenben igyekezett megfelelni az elvárásoknak. Bár Magyarországon már 1925 óta ünnepeltetik az anyák napja, amelyet évekkel később a hivatalos iskolai ünnepélyek közé soroltak, Románia nem rendelkezett ilyen hagyománnyal. A csatlakozás óta (2007) viszont Romániában törvény mondja ki: május első vasárnapja az anyák napja, míg május második vasárnapja 2009-től az apák napja az ország állampolgárai számára. Ezzel szemben Magyarországon június harmadik vasárnapja a hivatalos apák napja. Az időpontok megoszlanak országok és országok között.
Mi június harmadik vasárnapján ünnepeljük az édesapákat. Köszönet mindannyiuknak!
U.i.: Vasárnap ki-ki köszöntse fel az édesapját élő szóval, az éter hangján, vagy ha már az angyalokkal beszélget, akkor két szál virággal a temetőben vagy a lelkében!
