2022. október 4., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

 A betakarítási idény javában zajlik, de honnan tudjuk, hogy elég érettek-e a gyümölcsök?

 Főleg a tapasztalatlan kerttulajdonosok találkoznak ezzel a problémával, amikor nem tudják eldönteni, hogy az adott gyümölcs mikor alkalmas a betakarításra. Ha egy frissen vásárolt ingatlannak a kertjében gyümölcsfák vannak, és nem tudjuk, hogy ezeknek a gyümölcse mikor a legélvezhetőbb, a következőkben erre próbálok pár tippet adni. 

Az alma és a körte esetén sokakban felmerül a kérdés, hogy az adott gyümölcsöt esetleg nyáron frissen kell fogyasztani, avagy utóérlelésre van szükség? Ennek már a virágzáskor is van jele, de ha akkor nem figyeltük meg, most, érés idején könnyedén megvizsgálhatjuk. A nyár végén érő gyümölcsök húsa kemény, íze fojtós, még nem élvezhetők. A nyáron érők ezzel szemben lédúsak, zamatosak és már édesek. Ezeknek az íze még nem éri el az őszi gyümölcsök ízét, mivel még nem volt idejük elég cukrot szintetizálni, ezért nem annyira édesek, viszont nagyon frissek és üdítők a nyári hőségben.


Fotók: Szigeti Botond



Ha tisztában vagyunk azzal, hogy milyen fajta a gyümölcsfánk, akkor a különböző katalógusokból, amelyekhez táblázatokat, kilyukasztott formákat és színskálákat mellékeltek, pontosan meg tudjuk állapítani, hogy a gyümölcsünk elérte-e a maximális érettséget.

Különböző táblázatok tartalmazzák, hogy a virágzástól hány nap kell elteljen, hogy a gyümölcs megérjen. Ám ezek csak támpontot adnak, mivel a különböző termőhelyi viszonyokat nem veszik számításba.

A kilyukasztott formák abban lehetnek a segítségünkre, hogy a gyümölcsöt a megfelelő méret elérése után szedjük le. Ez is inkább a profi termesztők eszköze, akik egyenletes, egyforma méretű gyümölcsöt termesztenek ipari mennyiségben.

A színskála megmutatja, hogy a gyümölcs milyen színű kell legyen a napos és az árnyékos oldalon is, ennek használata nagyon egyszerű és praktikus.

Végül, de nem utolsósorban a refraktométer beszerzése is jól jöhet, mert ennek a segítségével meg tudjuk állapítani, hogy a gyümölcsben mennyi a cukor. Alkalmazása nagyon egyszerű, a gyümölcs levét rácseppentjük az alsó üveglapra, majd légmentesen ráengedjük a lamellát, és egy fényforrás elé tartjuk. Az így kirajzolt érték leolvasásával megállapítjuk az adott gyümölcs cukortartalmát, amit majd összevetünk az adott fajta leírásában található szakirodalmi adatokkal. Így megállapíthatjuk, hogy a gyümölcs alkalmas-e a betakarításra vagy még nem.

Nagyon fontos, hogy ne csak egy gyümölcsből vegyünk mintát, hanem minél változatosabb helyeken található gyümölcsöket válasszunk, így kapjuk meg a valósághoz legközelebb álló átlag-cukortartalmat. 

Ha azt látjuk, hogy a gyümölcsök nagyon szorosan vannak egymás mellett, érdemes kicsit ritkítani, hogy megfelelő méretűek és minőségűek legyenek. Tartsuk szem előtt: minél egészségesebb gyümölcsöt termesszünk úgy, hogy a fákat ne terheljük le, főleg az ültetéstől számított egy-két évben. 

Azért nagyon fontos, hogy tisztában legyünk ezekkel az adatokkal, mert nem minden fajta alkalmas a hosszas tárolásra, tehát ezeket bármilyen nagy gonddal is készítjük elő, elromlanak. Ezért a tárolásra nem alkalmas fajtákat inkább rendeltetésüknek megfelelően használjuk fel, frissen fogyasszuk el vagy konzerváljuk különböző eljárásokkal, például ivólevek alapja lehet, aszaljuk vagy lekvárt, esetleg kompótot készítsünk belőle.





Aktuális munkálat a gyümölcsösben a diófa metszése. Mivel a diót tavasszal nem célszerű metszeni, ezért ennek a műveletnek az elvégzése július–augusztusra tolódik. Próbáljunk minél kevesebb vágást ejteni, a metszlapok mindig egyenesek legyenek, és ezeket valamilyen sebkezelő géllel zárjuk le.

Ha gyümölcsösünkben beteg növényi részeket találunk, távolítsuk el. Ha egy fa kiszáradt, húzzuk ki gyökerestől, és távolítsuk el. Ha erősebb tavaszi metszést alkalmaztunk, akkor az elnőtt vízhajtásokat már most fogjuk vissza zöldmetszéssel, ezáltal is fenntartva a korona formát.

A leérett bogyós gyümölcsbokrokról sem szabad megfeledkezni, bár ezek már nem adnak gyümölcsöt, a jövő évi termés érdekében folytatni kell a növényvédelmi munkálatokat, az öntözést és az ápolást. Főleg a ribiszkénél nagyon fontos a gombás betegségek elleni védekezés és a sorköz művelése, hogy a következő évi termés is jó legyen. 

A tömbházban lakó személyek nem a gyümölcsös problémáival küszködnek, hanem a különböző balkonnövények ápolásával foglalkoznak. Elsőként a muskátlit említem, amelynek a folyamatos és egyenletes vízellátás mellett szüksége van a tápanyag-utánpótlásra is. Ha megfelelőek a fényviszonyok, gyönyörű nagy virágokkal örvendeztet meg nap mint nap.

A másik kedvelt ámpolnás (akasztós cserépben lévő) dísznövényeink a petúniafajták, amelyek élénk színükkel a legszürkébb erkélyből is gyönyörű, otthonos helyet varázsolnak.

Ezeknél a növényeknél a rendszeres öntözés és tápanyag-utánpótlás mellett az elnyílt virágok eltávolítása is szükséges. Ha ezt a munkát elvégezzük, biztosak lehetünk benne, hogy a látvány kárpótol minden fáradozásunkért.

Ne feledjék, kertészkedni a kiskertben és a tömbházban egyaránt öröm!