Gierling Györgyöt megkereste a Nemzeti Sport

A 93 éves marosvásárhelyi egykori labdarúgó, Gierling György Románia talán egyetlen, máig élő volt futballistája, aki a két világháború közötti magyar világban is játszott az anyaországi bajnokságban, igaz, akkor 16 évesen kezdő játékos volt. 

A Nemzeti Sport népszerű sorozatának, a Hátsó füves című rovatnak a szerkesztője, Csillag Péter, fotósa, Mirkó István és videósa, Szabóky Zsolt a minap Marosvásárhelyre is ellátogatott. Többek között felkeresték Gierling Györgyöt, a helyi labdarúgás egyik legendás képviselőjét, egykori játékost, majd későbbi helyi edzőt. 

Mint Gierling György a Népújságnak elmondta, kb. egyórányit időzött nála a Nemzeti Sport stábja, amely főleg a magyar bajnokságban eltöltött időszakról érdeklődött, ugyanakkor Gierling labdarúgói pályafutásának legfontosabb állomásaira, sőt az Urálba (egykori Szovjetunió) történt deportálására is rákérdeztek.

Beszélgetés közben előkerült néhány megsárgult fénykép is, amelyek az ötvenes és hatvanas években készültek, amikor az egykori vásárhelyi Mureşul (az AS Armata elődje) a Dorogi Bányász, a Vasas, a Pécs és a Ferencváros öregfiúi ellen játszott felkészító mérkőzést. 

– Inkább arról az időszakról érdeklődtek a magyarországi újságírók, amikor a vásárhelyi NMKTE együttesével az 1943-1944-es idényben a magyar bajnokság II. ligájában szerepeltünk. Akkor olyan csapatok ellen játszottunk, mint a SZAC (Szentlőrinci Atlétikai Klub), a MÁV (Magyar Államvasutak), a Hungária Budapest, a Törekvés Budapest, a KASC (Kábel Sportklub Budapest), a Bethlen GSE Budapest, a BVSC (Budapesti Vasutas Sport Club), a SZMÁV (Székelyföldi Magyar Államvasutak), az Attila Marosvásárhely, a KEAC (Kolozsvári Egyetemi Atlétikai Club), a Bástya Kolozsvár és az NSE (Nagybányai Sportegyesület).

Abban az idényben az élvonalban a Lórántot, Perényit és Bodolát is soraiban tudó Nagyváradi AC volt a bajnok, a Rudast, Csikóst és dr. Sárosi Györgyöt is felsorakoztató Ferencvárosi TC és a Kolozsvári AC is felkerült a pódiumra, míg a Teherfuvar SE (Grosics Gyulával a soraiban) a negyedik, az Újpest pedig az ötödik lett. Az NMKTE-vel a 6. helyen végeztünk, 14 győzelmet, 4 döntetlent értünk el, és 8 vereséget szenvedtünk (gólarány 51-47), 32 pontot szereztünk, akárcsak a Székelyföldi MÁV. A marosvásárhelyi Attila SE volt a sereghajtó, azaz a 14., ott a legjobb barátom, Józsi Dezső játszott – mesélte el Gierling, majd így folytatta: – Nehezen jutottunk el Budapestre mérkőzésekre, hiszen vonattal mentünk Dédáig, onnan Szeretfalváig Volán-busszal, majd ott ismét vonatra szálltunk. Mintegy 30 óra alatt értünk a magyar fővárosba, utána meg futballoztunk. Voltak csapattársaink, akik a robbantások miatt féltek velünk jönni, így nem utaztak kiszállásokra. Volt olyan eset is, hogy az egész csapat fáradt volt, mert két éjszakán át a légoltalmi pincében kellett tartózkodnunk – emlékezett vissza Gierling György, aki labdarúgói pályafutása után az AS Armata ifjúsági együttesét, a Metalotehnicát, Nyárádszeredát, a Cukorgyárt és a helyi Gloriát edzte.

Érdekességként említhető meg, hogy az NMKTE felállítása abban időszakban a következő volt: Várdai – Szöllősi L., Böjthe Á., Somodi I. – Bartha K., Benyovszky Gy. – Bartha K., Boga F., Tóth J., Gierling Gy., Haláthi L. Ezt a felállítást használta a leggyakrabban az együttes akkori edzője, Kiss Árpád, de csapattag volt még akkor Szöllősi J., Incze József (Tuka), Nagy Z., Vakarcs, Galambfalvi, Ráczkövi és Todor is, akik szinte mind helyi játékosok voltak. Közülük csak Gierling György él még...