KUTYANYELV (8.)

ERDÉLY IS MEGFELEL

Nem igaz, hogy az ember sosem kotyogja el a vágyait. Barátomat beavattam titkos terveimbe. De csak most, félszáz év teltén, amikor könyvformát öltött a regény, vélem érteni a liliputi borítékból kikandikáló levélke rejtett utalását: 

„Kedves Hadúr, egy kérésem lenne Önhöz. Ha majd Napóleon lesz, akkor se feledkezzen meg rólam. Én is el tudok igazgatni egy kis országocskát.

…Feleségem gyakran korhol: nézd csak, a haverod viszi valamire, de te mindig csak egy szürke muki maradsz.

…Szerintem igaza van. Ezért aztán: ne feledkezz meg rólam…”

*

Barátomat aggasztja a kilátástalan jövő:

„Kezdem a véglegesítő vizsgával. Tényleg szükséges az egzisztenciához, csak az a baj, hogy ez a csöpp, nyavalyás szívem is összeszorul, ha erre a jövendőbeli (a diplomám és véglegesítő vizsgám nyújtotta) életlehetőségre gondolok.

…Ingázni a végtelenségig, azt tanítani, amiről bár csak sejtelmem sincs…

…Nem azért akarom otthagyni a tanügyet, mert író akarok lenni, hanem mert mást szeretnék már dolgozni.

…Kérést adtam be egy könyvtári állásra.

Eredmény: semmi.

…Kérést adtam a színházhoz, hogy ott ügyelő legyek, „regizor tehnic (?!)” –, s úgy tűnt, lesz belőle valami. Ám az új direktornak megvannak az emberei…

Tehát itt is nulla.

…Kellene nekem is egy becsületes lakás; befizetni rá csak úgy lehet, ha városon van a munkahelyem is.

…Egyébként D-ben tanítok (végre magyar falu), de románt és franciát (!!!), hetedikben meg nyolcadikban.

Jövőre megszűnik ott az iskola.

Politikai kör, latinkör, a tanítóknak románkör, az iskolai papírmunka – ez mind rám tartozik.

…Az irodalmi lapokat őrizd meg. Csak jössz be Vásárhelyre! S csak elmegyek én is arrafelé.

…Magam alatt vagyok. De légy nyugodt: engem is megett a fene, téged is megesz a fene, őt is, minket is, titeket is – csak éppen őket nem.

…A ‘maszek témád’ olyan, amit egyáltalán írásnak lehet nevezni. Ez persze dicséret, és gondolom, téged nyugodtan lehet dicsérni – eléggé kételkedsz magadban.

…Na. Szóval…Színházba járunk… még ez a legjobb, amit művelni tudunk.

…Jó lenne egy vasárnap busszal valamerre elcsavarogni. Asszonyok nélkül. Pl. Szovátára (?)…

…Végül: ha Napóleon leszel, nekem Erdély is megfelel. 

Hódolattal: 

T. K. (tudod, ki)”

***

FÜSTBE MENT TALÁLKOZÁS

A meglepetés

Egyszer számomra is majdnem megadatott, hogy „írói minőségemben” felvegyem a kapcsolatot a városi munkás ifjúsággal. Jött egy kedves levél a korondi iskolához, ez állt benne: 

„Udvarhely, 1987… Kedves Bölöni Domokos Elvtárs! Bocsánatot kérek a zavarás miatt. H. M. a nevem, huszonkét éves vagyok, a gyár ifjúsági bizottságának vagyok a tagja. Szervezetünk képviselői és a vezetőség is elolvasta „A szárnyas ember” című, ritkaságszámba menő, nagy sikerű könyvét, és úgy döntöttünk, a június elején tartandó kulturális hetünkre meghívjuk. Nyolcadika és tizenharmadika között – amelyik napon el tudna látogatni gyárunkba.

Udvarhelyen és Csíkszeredában is érdeklődtünk, de sehol sem sikerült a kötetből 50–60 példányt beszerezni, hogy dedikáltassuk Önnel. 

Melyik nap felelne meg inkább? Délelőtt bejöhetne, elengedi-e az iskola igazgatója, vagy mi írjunk neki hivatalos, pecsétes levelet? 

Örömmel vennénk, ha a kötet megjelenése után írott novelláiból is felolvasna. Egy kb. kétórás író-olvasó találkozóra gondoltunk.

Hogy válasza ne kallódjék el a gyárban, megkérem, itthoni címemre szíveskedjék válaszolni, itt írom ezt a pár sort is.

Válaszát várva, a találkozóra számítva, a KISZ-bizottság nevében üdvözli, további alkotói sikereket kíván…

(Aláírás, lakcím)

*

Hideg zuhany

Alig két nap múlva újabb levél érkezik. „Kedves Író elvtárs! Sajnálattal értesítjük, hogy bizonyos személyek nemtörődöm magatartása miatt a kulturális hét kudarcba fulladt, egyelőre bizonytalan időre elhalasztottuk. Ha mégis lesz valami, idejében értesítjük. Remélem, megért bennünket. Jó egészséget, további alkotói sikereket kíván, a gyár munkásai nevében: (Olvashatatlan aláírás)

*

Utóirat 

Fellélegezhettem. Hiszen küldött a kiadó néhány tiszteletpéldányt, de azokat családomnak és egy-két közeli barátnak dedikáltam. A példányszámot nem tüntették fel; de különben is, miért jutott volna belőle legalább félszáz példány éppen Udvarhelyre, amikor Csíkban is fehér hollónak bizonyult.

Az okos vezetésnek hála, megúsztam a szégyenteljes magyarázkodást. 

A két levelet pedig úgy elraktam, hogy csak nemrég, majdnem négy évtized távolából szerénykedtek elő – egy sokat látott, viharvert, de teljesen ép rafiazsák aljából…

…Adnám neked, ha még volnál, Napóleon minden dicsőségét, drága barátom…