*Fotó: Valuska Gábor
Verskezdő sort idéz a cím, a magyarországi, ám megannyi szállal Erdélyhez is kötődő AKNAY TIBOR frissen megjelent verseskönyvéből emeltem ki. Mint már többször is, ezúttal is postán érkezett a kötet, de könnyen megtörténhetett volna, hogy valahol egy itteni rendezvényen adja át, hiszen el-eljár ilyenekre is. A mindkettőnket magához vonzó Nagyenyeden, Torockón találkozhattunk volna például, jó egy hónapja a Székelykő alatti településen, a Duna Házban volt sikeres költői estje. Persze gyakrabban Marosvásárhelyen futottunk össze, legutóbb akkor, amikor a műgyűjtő Szepessy László rendezett pompás kiállítást az Art Nouveau Galériában, és a gyűjteményben Tibor jeles festőművész öccsének, Aknay Jánosnak is volt egy tárlatnyi alkotása. A. T. akkor főként fotográfusi szenvedélyének tett eleget, de biztos lírai termése gazdagítására is töltekezett ihlető élményekkel. A mostani Tükörhomályban című kötetében megjelent 112 költeményét öt fejezetre osztva – Az utak valahol, Léthinta palinta, Megismételhetetlen, Létsoros és Legközelebb – kínálja föl olvasóinak.
„Vajon honnan jönnek az utak? – kérdezi a kötetet beajánló Lukáts János a sejtelmesen elegáns könyvborító hátoldalán. Az időből és a térből, és a tükörben találkoznak? Bonyolult dolog ez, a Tér és az Idő végtelen utat indít a világtükör felé, mert a világ a tükrök végtelenje. De Aknay költő és nem filozófus, gondjai és gondolatai mélyek és megtöprengtetők. Belőle fakadnak, és a végtelenbe tartanak.” Így van, de azt is érdemes jeleznünk, hogy a költői elmélyedés mellett játékosság, nyelvi könnyedség és lelemény is jellemzi líráját. Különösen a rövid verseire vonatkozhat ez a sajátosság, sok van belőlük ebben a válogatásban. Egy ilyet választottam most mutatóba, mindenekelőtt azért, mert az üde nyolcsoros a már több mint egy éve hirtelen eltávozott, de emlékezetünkben mindig jelen levő jóbarát, Kovács András Ferenc kedves egyéniségét villantja fel újra.
Aknay Tibor
K.A.F. kalapjára
Háncskalapom viszi a szél.
Boglyás alkony megakasztja.
Olyan mindegy, ki mit ígér.
Egy út van csak, a magasba!
Egy út van csak, a magasba!
Olyan mindegy, ki mit ígér.
Boglyás alkony megakasztja.
Háncskalapom viszi a szél.
