A nagykárolyi Kalazanci Szent József-templom, vagy más néven a károlyi nagytemplom szorosan összekapcsolódik a város és vidékének történetével és hitéletével. Az első írásos dokumentum a nagykárolyi katolikus templomról 1264-ből származik. Később – 1333-ban – a plébánia szerepel a pápai tizedjegyzékben. A középkori templom a török dúlások idején elpusztult; helyébe új templom épült mindenszentek tiszteletére. A város ura, Károlyi Mihály nagyon rövid időre áttért a református vallásra, ezért a Mindenszentek-templomot átadta a protestánsoknak. Miután Károlyi Mihály visszatért a katolikus egyházba, megkísérelte a templom visszavételét, de nem sikerült neki, ezért a várban rendezett be kápolnát. Itt függött egy szimbolikus kép, amely báró Károlyi Lászlót ábrázolja, aki szentáldozáshoz járul egész családjával: nejével és húsz gyermekével. Ezzel a festménnyel akarták kifejezni, hogy miközben a vallásháborúk viharaiban szinte az egész vármegye református vallású lett, báró Károlyi László családjával együtt hű maradt ősei hitéhez. Ez a kép ma is látható a templom oratóriumában.
Emlékeztető
A Károlyi‐kastély a 15‐16. századi vár helyén, Joseph Bitthauser tervei alapján, 1794‐ben, késő barokk stílusban épült.
1847‐ben Ybl Miklós végzett benne átalakításokat, 1893–1896 között a szászországi Meinig Arthur tervei alapján, néhol neogótikus stílusú héttornyos, árokkal körülvett lovagvárrá építik át. Elrendezésében és térszervezésében a historizmus reprezentatív tereit követi.
A négyzetes belső udvar lefedésével létrejött a mai átrium, ami szintén a historizmus jellegzetességeként, kétszintes központi hallként jelenik meg.
Ma városi múzeum, kiállítóterem, 80 ezer kötetes könyvtár és kultúrház működik benne.
A nikolsburgi béketárgyalás helyszíne
Nagykárolyt 1598‐ban még kétszázhetvenhat adófizető család lakta, de a 17. században a császári katonaság többszöri pusztítása nyomán népessége megcsappant.
1615‐ben II. Mátyás és Bethlen Gábor követei tanácskoztak a várban a Szatmár vidéki ellenségeskedések megszüntetéséről.
Miután a Károlyiak a katolikus hitre tértek, hosszú pereskedések kezdődtek közöttük és a város református többségű iparos és nemes lakossága között. 1649‐ben jezsuiták telepedtek le a városban.
A svábok betelepítésének elsősorban gazdasági okai voltak
Gróf Károlyi Sándor 1712‐től sváb telepeseket költöztet Nagykárolyba és a környező falvakba, ezzel jelentősen megnövelve a város és a vidék katolikus lakosságának létszámát.
A svábok betelepítésének elsősorban gazdasági okai voltak, de a grófot az a szándék is vezérelte, hogy birtokain a katolikus vallást megerősítse.
A sváb betelepítés kezdetén így ír feleségének, Barkóczy Krisztinának:
„Meglátod, szívem, mint inplantálom ezen praetextussal az religiót azon földre.”
1723‐ban gróf Károlyi Sándor magához hívatta Nagykároly református lakosait, hogy a Mindenszentek templomát visszaváltsa tőlük.
Ősei e templom kriptájában nyugodtak.
A gróf ígéretet tett, hogy viszonzásul a Mindenszentek-templomért új templomot, paplakot, iskolát, tanítói lakást épít a református hitközségnek, amely elfogadta az ajánlatot.
A Mindenszentek templomát átalakították, és nagy fényes ünnepség keretében szentelték fel.
A felszentelt templomot a gróf a kaplonyi ferencesekre bízta.
1724‐ben tették le a templom szomszédságában a piarista rendház alapkövét.
Demján László műemlékvédő építész kiegészítése
A nagykárolyi piarista templom története legalább annyira kalandos, mint a mai környezetét és épületállományát befogadó Kossuth tér elnevezése vagy általában az egész Erdély ránk eső történelme.
Az 1540 körül megszűnt régi katolikus plébánia emlékére a későbbi, mindenszentek tiszteletére emelt és szentelt templom mellé a három év alatt épített, 1727-ben átadott rendház és iskola egységes működtetésére felkért piaristák ezzel emelték a város nem csak katolikus híveinek az iskoláztatását. Mint érdekesség, ebben az iskolában végezte el Ady Endre is az első négy osztályt, illetve Vasvári Pál 1848-as szabadsághős is ide járt.
Szóval a piarista rend itteni felvirágoztatásának története éppen Károlyi Antal felajánlása és tízévi gyerektelen házasságának késői fiúáldása, illetve a gyorsabban gyarapodó katolikus hívőknek köszönhető.
Ennek pontosítására visszakanyarodhat a történelem fonala a későbbi Károlyi Ferenc gróf elhatározásához, miszerint 1743-tól minden ide költöző sváb családnak a birtokából 30-40 hold földet adományoz. Ennek a népességnövekedésnek is köszönhetően Nagykároly már 1780-tól Szatmár vármegye központjává válhatott. Közben 1723-ban az egri püspök engedélyt adott a piarista szerzetesrend által vállalt rendház működésének indítására, ellátására és fenntartására.
A templom építtetésével, a piaristák ide telepítésével a gróf egy spanyol szerzetes iránti tiszteletét, munkájának háláját és emlékét szerette volna kifejezni.
Névadója ezért lett az a Kalazanci Szent József, akinek szentté avatási ceremóniája éppen azokban az években, 1727-ben fejeződött be.
Szent József egy észak-spanyolországi gazdag és tekintélyes nemesi családból származott. Eredeti neve José de Calasanz, azaz Kalazanci József (1557–1648), iskolai és egyházi tanulmányai, majd papi munkája folyamán mindig az igazságos és – kis szent – titulussal illették. Szerteágazó tevékenységének talán a legjobban ívelő és kiteljesedő szakaszában érzett rá és vállalta a szegények gyerekeinek megsegítését.
A tanító atyák a diákokkal együtt egy közösségi, egymásra utalt és kisegítő életvitelt vezettek be
Innentől felkarolta az iskoláztatásukat, nevelésükkel kezdett el foglalkozni. Eladta otthoni családi vagyonát, szétosztotta a szegények között, és végleg Rómába költözött. Itt 1597-ben megnyitotta a szegény gyermekek ingyenes iskoláját, azaz a Schola Piát. Néhány év alatt már több meghívott pap és kisegítő kellett a közel ezerre felduzzadt jelentkező tanítására. Természetesen, magát a skóla épületét is többször változtatva, már egy óriási nemzeti nevelő rendszerré alakult ez az egyszerű kezdeményezésből létrejött hálózat. A tanító atyák is a diákokkal együtt egy közösségi, egymásra utalt és kisegítő életvitelt vezettek be.
Ennek az önnevelő iskolarendszernek annyira elterjedt a jó híre, hogy már a módosabb szülők is igényelték csemetéjük ottani taníttatását.
1611 után nemcsak Itália-szerte, már Európa több katolikus országában is kezdtek elterjedni ezek a kegyes iskolák.
Ennek a máig regnáló papi rendnek első általános rendfőnöke maga József atya volt. Közben tanítványai és paptársai között kezdtek eluralkodni az elégedetlenkedők, mindez odáig fajulva, hogy pápai utasításra végül a rendet rövid időre bezárták, és a közel 90 esztendős rendfőnököt szégyenletes módon kigúnyolva hurcoltak végig Róma utcáin.
Az akkori idők egyházi, iskolai és tanítási tanrendjével korát megelőző szent embert, rendet alapító papot egy jóságos, kereszt alatt álló öregemberként ábrázolják, aki talán második Jóbként, türelemmel viseli a világ minden szenvedését, amit kimért rá az Úr.
A piarista atyák tanítási rendjének alkalmazása
Visszatérve a nagykárolyi nem csak katolikus hitélet fejlődésére, a város legsúlyzottabb és felejthetetlen lépése az 1727-től ide letelepített és azonnal munkába álló piarista atyák tanítási rendjének alkalmazása volt.
Később, a Ratio educationis beindításának folytatásával az akkor alkalmazott Leo Thun-féle reform hatására a teljes gimnáziumként működő oktatás algimnáziummá alakult.
A 19. század közepétől öt-hat osztályossá, majd a század végére hét-nyolc osztály indításával elérték az iskolaépület jelentős fejlesztését, bővítését is. Így a kis-, majd a nagygimnáziumi oktatás nyelve, mint minden mai magyarországi gimnáziumé, itt is a magyar volt. A trianoni országváltás után már csak a ’22-23-as iskolai év zártával végezhettek magyarul az ott tanuló diákok. Ezt követően a rend továbbra is fenntarthatta önmagát.
Az észak-erdélyi „kis magyar világ” idején újraindított gimnáziumi élet az 1948-as nagy államosításig tarthatott.
Az 1989-es rendszerváltás után három évvel Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceumként indulhatott újra az egyházi tanítás, amelynek már a szatmári egyházmegye a fenntartója. Történelmileg, a korabeli Erdélyben hat kegyes tanítórendi, azaz piarista szerzetesrendi közösség működött.
Jelenleg a lecsatolt területeken a piarista provincia részben államosított iskoláiban mára csak négy helyen folyik oktatás: Kolozsváron, Temesváron, Nagykárolyban magyarul, míg Máramarosszigeten románul.
Amit csakis a hazaszeretet és magyarságtudat kitörölhetetlen vállalása tart fenn
Talán nem hallgathatjuk el az, hogy 2005 óta bővült a nagykárolyi oktatás, nővérek települtek a városba, megnyitva a Figlie Povere di San Giuseppe Calasanzio, a Magyar Piarista Nővérek Nevelőotthonát.
Ők a szegény sorsú és megtört lelkületű gyermekek ápolását és tanítását végzik. Konok kitartással, minden politikai vergődés és fékező hatásai mellett tovább él és virágzik a nagykárolyi egyházi nevelés, amelyet csakis a hazaszeretet és magyarságtudat kitörölhetetlen vállalása tarthatott fenn és viszi a további jövőbe.
* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; a segítségért dr. Kálmán Attila tanárnak, történésznek. Az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte el a szerzőnek.
Összeállításunkat szakembereink véleményezésével a következő lapszámunkban még kiegészítjük.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
