Egykori ASA-sok az égi pályákon

A hetvenes és nyolcvanas évekbeli AS Armata együtteséből több hajdani futballista nincs már közöttünk.

Az aranycsapatnak nevezett akkori alakulat egykori vezetőedzője, Bóné Tibor (1983) távozott leghamarabb az élők sorából, őt a rendszerváltás után Ioan Mureşan (1991) követte. Néhány év múlva Nagy Miki (1996), Gál Dezső (1998), Laurenţiu Bozeşan (1998), aztán Fanici András (2008), Dorin Naste (2009), Vasile Pâslaru (2011), Kiss Madocsa (2017) és Dumitru Unchiaş (2019) is elhunyt, akár hajdanán Bay György, Tóth Ferenc, Bartók Kálmán, Cornel Pavlovici, Balázs Imre és Lukács Ede.

Olyan sportemberek voltak, akiknek a marosvásárhelyi labdarúgás sokat köszönhet, városunk legreprezentatív csapatában alkottak jelest.

Kik voltak közülük a legismertebbek?

Bóné Tibor 

Bóné megyénk labdarúgásának legkiválóbb edzőjeként írt sporttörténelmet. 17 évesen már a Petrozsényi Jiul játékosa volt, 1950-ben a Steaua elődjéhez, az egykori CCA-hoz igazolt, amellyel hat bajnoki címet (1951, 1952, 1953, 1956, 1960, 1961) és négy Románia-kupát (1950, 1951, 1952, 1955) nyert.

Az első ligában 270 találkozón 10 gólt szerzett, a román válogatottban 12-szer volt eredményes.

1962–1964 között a Steaua ifjúsági edzője volt, 1964–1979 között az ASA csapatát irányította (az 1969–1970-es bajnoki idényben a Steauát, míg az 1973–1974-es bajnoki évadban a Székelyudvarhelyi Textilát edzte). Az ASA a Bóné–Vakarcs edzőpárossal az 1966–1967-es idényben került fel az A osztályba, amellyel az 1974–1975-ös szezonban második lett, a Románia-kupában pedig az elődöntőbe jutott.

Bóné az ASA vezetőedzőjeként 1967. augusztus 20-án hazai pályán, a Kolozsvári Universitatea ellen mutatkozott be az A osztályban, akkor a csapat 3-2-re győzött, míg utoljára 1979. június 24-én ült az ASA kispadján, akkor a vásárhelyi alakulat 3-1 arányban győzte le a Bákói SC együttesét.

Bóné 1983. március 22-én, 54 évesen hunyt el.

Fanici András

A maroshévízi illetőségű Fanici az akkori helyi C osztályos Mureşulnál (1971–1973) kezdett futballozni, majd 1973-ban a Brassói Steagul Roşuhoz került, 1974-ben az akkori B osztályos Unirea Focşani igazolta le. Focşani-tól 1975-ben került az ASA-hoz, ahol 1987-ig játszott. Pályafutását aktív labdarúgóként 1988-ban az Elektromarosnál fejezte be, de még évekig bíráskodott, majd harmadik ligás szövetségi megfigyelő is volt.

Vásárhelyi színekben 310 élvonalbeli összecsapáson 82 gólt szerzett, játszott az ifjúsági, olimpiai és felnőttválogatottban is.

1977. szeptember 14-én, 15 ezer néző előtt a Ligetben rendezett UEFA-kupatalálkozó első mérkőzésén az AEK Athén ellen az ASA győzelmet érő gólját ő szerezte a mérkőzés 81. percében. A visszavágón, az Égei-tenger partján 3-0-s vereséget szenvedett a csapat, és kiesett a sorozatból. Ez volt a marosvásárhelyi labdarúgás történetének legnagyobb nemzetközi sikere.

Fanici 2008. szeptember 2-án hunyt el, 53 évesen.

Nagy Miklós (1942–1996)

A helyi labdarúgás egyik legsokoldalúbb játékosa kétségkívül a néhai Nagy Miki volt.

A Tatinak becézett egykori zsukás az MTE-nél kezdte pályafutását (együtt focizott bátyjával, Jánossal), aztán a bukaresti Pompierulnál folytatta (1962–1964), onnan a piteşti-i Dinamóhoz (1964–1967) került, de a fővárosi Dinamónál is játszott az 1967–1968-es idényben. 1969-ben igazolt az ASA-hoz. A búcsúmérkőzésére – amely a 300. volt az A osztályban – 1977. június 30-án került sor (ASA–Galaci Oţelul 3-0).

Nagy Miki Piteşti-en négy egymást követő évben volt gólkirály, összesen 58 találattal.

1996. november 25-én hunyt el, az idén lenne 78 éves.

Ioan Mureşan (1944–1991)

Muri a vásárhelyi labdarúgóélet egyik közkedvelt alakja volt, aki nemcsak a focizás okán vált ismertté, hanem kicsapongó életmódja miatt is.

A Fehér megyei illetőségű Mureşan az ASA együttesében lett ismert élvonalbeli labdarúgó, ahol az 1971/1972-es bajnoki évadban mutatkozott be. 

Az egykori társak Rókának becézték, az edzők mint utolérhetetlen szoknyavadászra, a piapartik bajnokára emlékeznek vissza rá. Az éjszakázások ellenére a meccsek legfrissebb, legeredményesebb játékosa is volt.

Ioan Mureşan 1989-ben, 45 évesen még pályára léphetett az ASA színeiben a klub Ligetben rendezett 25. évfordulóján, 1991-ben, 47 évesen távozott az élők sorából.

Gáll Dezső (1958–1998)

Dezsőke, Jenő bátyjával együtt, először a falusi bajnokságban szerepelt Ákosfalva csapatával, 14 évesen került a Lemnarulhoz, 16 évesen már a felnőttcsapatban játszott. Innen az ASA ifijeihez, majd 17 évesen a felnőttcsapatba hívták, amelynek mezét 362 A osztályos mérkőzésen viselte, emellett több mint 40-szer volt ifiválogatott.

Gáll Dezső az ASA színeiben 1977. szeptember 14-én mutatkozott be Marosvásárhelyen a híres athéni AEK ellen. 

Az 1985-ös évad első felében a Szászrégeni Avântult erősítette, aztán visszatért anyaegyesületéhez, ahonnan egy évre az akkori B osztályos Elektromaroshoz szerződött. A Elektrónál öt gólt szerzett, ott fejezte be labdarúgó-pályafutását, 36 évesen.

Gáll Dezső sajnos túl korán, 1998. július 6-án távozott az élők sorából, szívbetegség következtében, alig 40 évesen. Az idén 62 éves lenne.

Laurenţiu Augustin Bozeşan (1959–1998)

Bozeşan szülővárosában, Dicsőszentmártonban gyermekkorában kezdett el futballozni, majd 1978-ban, 19 évesen az ASA-hoz igazolt, ahol két évig játszott az élvonalban. 1980–1982 és 1985–1988 között a fővárosi Sportul Studenţescet erősítette – a csapattal az UEFA-kupában szerepelt –, 1982–1984 között a Temesvári Politehnica játékosa volt, 1987–1989 között a bukaresti Rapid, 1989–1990 között a temesvári Progresul alakulatánál szerepelt. Az A osztályban 60 mérkőzésen játszott és 7 gólt lőtt. Az 1990–1991-es idényben a német alacsonyabb ligás FC05 Schweinfurth légiósa volt.

Romániában összesen 222 élvonalbeli mérkőzésen 33-szor volt eredményes, négyszer volt olimpiai, háromszor nagyválogatott is.

1998. október 8-án hunyt el autóbalesetben egy németországi autópályán, mindössze 39 éves volt… Idén töltené a 61. évét.

Dorin Naste (1955–2009)

A jászvásári születésű Naste 17 évesen mutatkozott be az A osztályban a helyi Politehnica színeiben, majd játszott a Petrozsényi Jiulnál is. Akkoriban Vasluiban az ellenfél csatárával összeütközött, aminek következtében a fél veséjét ki kellett műtsék, de idővel folytatta a labdarúgást. A marosvásárhelyi együttesben 1982-ben mutatkozott be, ahonnan 1988-ban, 33 évesen vonult vissza.

2004-től megfigyelőként tevékenykedett a hazai másodosztályban és harmadosztályban, 2009-ben nevezték ki a hajdani City’us teremlabdarúgó-csapat sportigazgatójának.

2009. október 5-én szívinfarktusban hunyt el, 54 évesen. Naste az idén ünnepelné a 64. születésnapját.

Vasile Pâslaru (1951–2011)

A rădăuţi-i illetőségű Sile 1972-ben került az ASA-hoz a fővárosi Progresultól, előtte a Steuánál is megfordult.

Megrögzött römi- és kártyajátékos volt, tehetséges labdarúgónak ismerték a szurkolók.

Karrierjének derekán sárgaságos lett, gyógyulása után már nem lelt egykori önmagára. Az ASA-tól a dicsőszentmártoni Chimicához, onnan pedig Botoşani-ba került, ahonnan a Tică Varodi által edzett Szászrégeni Avântul 30 pár cipőért és 10 labdáért vásárolta vissza. Az Avântulnál három bajnoki idényben sepregetőként játszott, majd a Metalotehnicánál akasztotta szögre a csukát, Mezőbergenyében élte élete utolsó éveit.

2011. augusztus 5-én hunyt el, az idén lenne 69 éves.

Kiss Madocsa (1944–2017)

A vásárhelyi labdarúgósport egyik legsportszerűbb képviselője kétségkívül Kiss Madocsa volt. Pályafutását a Hargita Iskolás Klubnál kezdte, onnan került a Mureşulhoz, amely 1961-ben feljutott a B osztályba. 1962-ben az akkor alakult Bukaresti Viitorul hátvédje lett a szászrégeni Pozsonyival és a néhai Nagy Mikivel együtt. 1963-ban visszaigazolt a Mureşulhoz, ahol egy bajnoki évadot futballozott. 1964. január 8-án berukkolt katonának Szászrégenbe, Nagy Mikivel együtt, a megyei szinten működő együttessel feljutott a C osztályba.

1966–1972 között a bákói Dinamónál játszott, ezzel párhuzamosan elvégezte a testnevelési főiskolát.

Ez idő alatt többször volt utánpótlás-válogatott, 1968-ban a nagycsapatban is pályára lépett a magyar válogatott ellen Budapesten, a 6-0-ra elveszített találkozón.

Bákóból 1972-ben került az ASA-hoz, 1976-ban hagyta abba a labdarúgást.

A klub ifjúsági és gyermekközpontjában Czakó Jánossal dolgozott együtt, 1982-ben lett először az ASA másodedzője.

Az ASA-tól ment nyugdíjba az együttes feloszlásakor, 2004-ben.

2017. augusztus 23-án hunyt el, az idén lenne 76 éves. 

Dumitru Unchiaş (1951–2019)

A dicsőszentmártoni illetőségű Mitică (Döme) a helyi Chimicánál kezdett el futballozni, onnan az egykori C osztályos Codleához, majd 1969-ben a Petrolul Ploieşti-hez került, ahol a felnőttcsapatban balhátvédet játszott. 1970-ben az ASA-hoz igazolt, onnan1975-ben Jászvásárra, a Politehnicához szerződött. A Politól idővel visszaigazolt az ASA-hoz, és elvégezte a testnevelési főiskolát, később testnevelő tanár volt a helyi sportiskolánál.

1982-ben az Avântulhoz szerződött, majd a Metalotehnicánál, Fazakas József edzősége idején akasztotta szögre a futballcsukát. 

Szakvezetőként Székelyudvarhelyen és Székelykeresztúron is dolgozott, ahol edző-játékos is volt. Utoljára Romániában az Aradi Strungult edzte. 

Ispirrel hosszú évekig alkotott párost az ASA védelmében, 1976. szeptember 29-én ő is pályára lépett az NK Dinamo Zágráb ellen 3-0 arányban elvesztett idegenbeli UEFA-kupa-mérkőzésen.

Unchiaş a rendszerváltás után Nyírbátorban telepedett le, de akkor sem maradt távol a labdarúgástól: a település NB III-as együttesénél előbb játékosként, majd edzőként tevékenykedett, 43 éves korában hagyta abba a futballt. 

2019. október 1-jén betegség következtében, 68 éves korában, Nyírbátorban hunyt el. 

Az évek során elhunyt egykori AS Armata-játékosok álomtizenegye: Naste (Bay) – Kiss, Bartók, Tóth F. (Balázs I.), Gáll – Lukács, Nagy M., Bozeşan, Mureşan – Fanici, Pâslaru. Edző: Bóné Tibor (Bocsárdi Márton)