Búcsú nagytiszteletű Ábrám Sámueltől

• 2026-10-12 15:00:00

• Dr. Ábrám Zoltán

Édesapám, Ábrám Sámuel nyugdíjas református lelkész életének 93. évében eltávozott közülünk. A szilágysági Szilágylompérton született, gyermekkorát az érmelléki Érendréden töltötte, Szatmárnémetiben érettségizett, majd Kolozsváron végezte a teológiát. Azon kevés lelkészek közzé tartozott, aki nyugdíjazásáig közel fél évszázados lelkészi pályafutása alatt csupán két gyülekezetben szolgált: Szinérváralján, Máramaros megyében és Szatmárnémetiben.

Apai ágon a Székely-Mezőségről, Mezőfeléből származott. Id. Ábrám Sámuel mezőgazdasági iskolát végzett Csíkszeredában a két világháború között, a későbbiekben földbirtokosok gazdatisztje volt, a kommunista időben kulák, aztán ártatlanul börtönviselt, végül a párttal való együttműködést megtagadva magángazdálkodó. Az érendrédi csoport ártatlanul meghurcolt politikai elítéltjeként családja elsőként rehabilitálta Romániában 1997-ben a sokévi börtönre ítélt társaival együtt. Érendréden emléktáblát avattunk, Mezőfelében pelikánszobrot, amely egyszerre jelképezi a (református) valláshoz való ragaszkodást és a Duna-delta leghírhedtebb munkatáborát, Peripravát.

Távozásával „lezárult egy korszak” Szatmárnémetiben. Mert kevesen élnek már azon paptársai közül, akik a kommunista diktatúra egyre fokozottabb szorításában nehéz, de áldásos szolgálatot végeztek híveik, egyházuk, közösségük, magyarságuk javára. És ez a korszak már lezárult, vagy előbb-utóbb lezárul Székelyudvarhelyen is, Kolozsváron is, Marosvásárhelyen is. Márpedig e korszak jellemzői hasonlóak voltak Szatmárnémetiben és Marosvásárhelyen egyaránt. Akkoriban Németi templomát is, a Vártemplomot is kitöltötték a konfirmandusok. Akkoriban Csiha Kálmán még hétköznapi prédikációit is zsúfolásig telt istenházában tartotta. Németiben pedig előfordult, hogy a papja egymás után nyolc párt adott össze, vagy nyolc gyermeket keresztelt meg. Mai szemmel visszatekintve a múltba, ez már szinte hihetetlen. Szóval, egy korszak lezárult, az emlékezete él csupán.

A kommunista időben nem léteztek budapesti kormánytámogatások, de létezett folyamatos ellenőrzést végző vallásügyi inspektor, többnyire kollaboráns felettesek, sőt időnként informátor papkollégák és hívek is. Mégis, józan ésszel és kitartó hivatástudattal akkoriban is oly sok mindent meg lehetett valósítani, nyilvánvalóan a lehetőségek függvényében. Ábrám Sámuel az első szolgálati helyén, Szinérváralján töltött negyedszázad alatt templomot tataroztatott, énekkart működtetett, felkarolta az ifjúsági és nőszövetségi tevékenységeket, rendszeresen végezte a családlátogatást, folyamatosan táplálta a település szülöttének, Erdősi Sylvester Jánosnak az emlékét (megemlékező írások és ünnepségek, bejárati faragott kapu). 

Szatmárnémeti gyülekezetében végzett pontosan 24 esztendei szolgálata során megújíttatta a németi templomot, a parókiát, a temetőőri lakást. Elsők között Erdélyben és a Partiumban új templomot építtetett (Szigetlanka), melynek felszentelésére 1996-ban a III. Magyar Református Világtalálkozó keretében került sor. Évek múlva ravatalozót, majd nyugdíjazása előtt, 2004 őszén, ifjúsági központot építtetett, amely azóta is számos rendezvénynek ad otthont és szolgálja a helyi közösséget. 

Krisztus szolgájaként, Jézus szeretete jegyében Ábrám Sámuel nehéz időkben páratlan munkabírással nagy és szépségében már vissza nem térő szolgálatot végzett, végezhetett. Szinte hihetetlen, hogy mindezt a nyolcvanas években, a diktatúra legnagyobb nyomása közepette, amikor a nagyváradi püspök, a hírhedt Papp László még azt sem engedélyezte, hogy Szatmárnémeti városában három református templomra három gyülekezet jusson a meglevő kettő helyett. (Eközben Marosvásárhelyen újabb és újabb önálló gyülekezet jelent meg.) Még leírni is hihetetlen, hogy Ábrám Sámuel milyen gazdag és szerteágazó gyülekezeti életet irányított, hívek ezreinek szolgáltatta ki a sákramentumokat. A nyolcvanas években a hivatalosan mintegy nyolcezer lelket számláló Szatmárnémeti gyülekezetében évente a konfirmandusok száma 120–130 körüli (maximálisan 180) volt, továbbá évente akár 160–170 keresztelő, 100 körüli esketés és 130–140 temetés volt. Pontos nyilvántartása szerint egyik évben összesen 650 palástos szolgálatot végzett (!). 

Esperese halálát követően (1987) fél éven át egyetlen főpapja volt egész Szatmárnémeti mintegy huszonhétezer lelket kitevő reformátusságának (!), hívőknek és nem hívőknek. Beszolgáló papja volt a Láncos templomnak és a Külteleknek is. A neki szánt szolgálatot elvégezte segédlelkészei segítségével, de többszöri felkérés után is visszautasította az esperesi tisztséget. Nem földi hatalmat szolgált (ki), hanem égi hatalmat, egyik kedves igéje szellemében: „Ha embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék” (Galata 1:10/b). 

Nagytiszteletű Ábrám Sámuel lelkiismeretes munkássága, egyházszolgálata és emberszeretete, becsületessége sokak számára példamutató. Partium és Erdély reformátussága, magyarsága büszke lehet mindarra, amit és ahogyan megvalósított.

Tiszta lelkiismerettel, hitelesen, Isten dicsőségét szolgálva. „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam” (János 14:6).