Szakmai tapasztalatszerzés vagy önzetlen segítségnyújtás?

Szakmai tapasztalatra tesznek szert, vagy sikerélményeket gyűjtenek, vagy egyszerűen jó érzés számukra, hogy szabadidejüket hasznosan töltsék el és mások megsegítésére fordítsák – elsősorban ez motiválja azokat, akik önkéntesként kapcsolódnak be egy-egy állami vagy civil szervezet tevékenységébe. Az önkéntesség romániai helyzetéről, az érintettek tapasztalatairól, valamint a felmerülő nehézségekről esett szó azon a kerekasztalbeszélgetésen, amit Csép Andrea megyei önkormányzati képviselő kezdeményezett.

Míg az EU lakosságának 40 százaléka önkénteskedik, és Norvégiában tízből nyolc ember kapcsolódik be önkéntes tevékenységekbe, nálunk tíz közül kettő végez önkéntes munkát. Felmérések szerint az önkéntesek elsősorban a diákok, egyetemisták és a felsőfokú végzettséggel rendelkező munkavállalók köréből kerülnek ki. Az önkénteseket foglalkoztató civil szervezetek és állami intézmények tapasztalata szerint egyre több a jelentkező, ennek ellenére sokszor így is nehezen találnak önkénteseket.

– Azt gondolom, az önkéntesség népszerűsítésében a következő lépés egy önkéntesközpont létrehozása lehetne, amely biztosítaná a találkozást a szervezetek és az önkénteskedni vágyók között, valamint képzéseknek, tapasztalatcseréknek adna otthont. Egypár éve készült felmérés szerint az egyharmada azoknak, akik nem kapcsolódnak be önkéntes tevékenységekbe, azért nem jelentkezik önkéntes munkára, mert nem talál elég információt a lehetőségekről. Egy online adatbázis elkészítésével mindenki megtalálhatná azt a területet, amely megfelel érdeklődési körének, és azt a szervezetet, amelynek munkájába szívesen bekapcsolódna – fejtette ki Csép Andrea.

 

Az önkéntesség jó ugródeszka

A két évvel ezelőtt megjelent önkéntességről szóló törvény javított az önkéntes munka társadalmi elismertségén, hiszen szakmai tapasztalatnak ismeri el a szakirányon belüli önkéntességet. Molnár Zsolt parlamenti képviselő elmondta, az önkéntességi törvény módosítása során az RMDSZ-frakció arra törekedett, hogy olyan intézkedések kerüljenek bele, amelyekkel segítik a fiatalok munkaerő-piacon való elhelyezkedését. Az új önkéntességi törvény lehetőséget nyújt a fiatalok számára, hogy tanulmányaik alatt szakirányú munkatapasztalatot szerezzenek, és ezt hivatalos iratokkal is bizonyítsák. Ugyanakkor az új törvény azt is előírja, hogy a munkahelyek megpályázásakor előnyt jelenthet az önkéntes munkát igazoló elismervény – jelentette ki a parlamenti képviselő.

 

Kaland, szabadság

Csata Éva, a Hifa Románia ügyvezető igazgatója tizenéves kora óta önkénteskedik. Mint mondta, már akkor vonzotta az idősekkel való munka, érdekelte, milyen történet áll egy-egy rászoruló mögött. Sétáltatott nem látó személyeket, akik arra kérték, mutassa be nekik a világot, fürdetett, hajat, körmöt vágott időseknek, felolvasott nekik. – Az önkéntesség számomra a szerelem, a kaland, a szabadság, de amikor alkalmazottként kezdi végezni ugyanazt az ember, az kicsit más, kezd „nemszeretemmé” válni – osztotta meg saját tapasztalatát.

Ma már alkalmazottként, de ugyanolyan lelkesedéssel áll folyamatosan a sérültek és rászorulók szolgálatában, hiszen, mint mondta, rendszeresen szembesül helyzetekkel, amikor egy csizmával jár el otthonról az egész család, mivel többre nem telik, vagy olyan körülmények között élnek családok, hogy a gyerekeket a sötétben kikezdik az egerek. Ezekre a helyzetekre pedig megoldást kell találni, éspedig úgy, hogy nem a halat adják a rászorulók kezébe, hanem igyekeznek megtanítani őket halászni, azaz támogatni őket abban, hogy ők maguk lábaljanak ki a nehéz helyzetből.

A Hifánál megforduló önkéntesek kapcsán Csata Éva elmondta, nehéz dolguk van például azokkal az egyetemistákkal, akik nyári gyakorlatként mennek hozzájuk önkénteskedni, hiszen mire megszokják egymás munkatempóját, már továbbállnak.

 

A 15-16 évesek munkája is nagyon hasznos lehet

A marosvásárhelyi SMURD rohammentő- szolgálatnál köztudottan nagyon sok önkéntes segíti a személyzet munkáját. A kerekasztalbeszélgetésen jelen lévő Vass Hajnal, a SMURD főnővére elmondta, az önkénteseik nagy részét olyan fiatalok képezik, akik elindulnak egy pályán, és náluk szerzik meg a szükséges szakmai tapasztalatot.

A főnővér rámutatott, régebb bárki jelentkezhetett önkéntesnek, például, ha jött egy kilencedik osztályos diák, felmutatta a szülei beleegyező nyilatkozatát, részt vett a felkészítőkön, máris önkéntesként dolgozhatott. A törvénymódosítást követően a kórház vezetősége úgy döntött, hogy csak tizennyolc év feletti fiatalokat fogadnak.

– Ezáltal sokaknak „lenyesték a szárnyát”, pedig sokan vannak a kollégáim között, akik 15-16 évesen kezdték önkéntesként a SMURD-nál. Jó lehetőség ez a fiataloknak, mivel eljöhetnek, kipróbálják, hogy nekik való-e vagy sem ez a pálya. Amióta változott a törvény, többen jönnek, mivel szakmai tapasztalatként ismerik el az önkéntes munkát. Amellett, hogy sokat segítenek, nekik is hasznos, hiszen ha a későbbiekben külföldön próbálnak munkát vállalni, ott nagyon sokat nyom a latban, ha valaki bizonyítani tudja, hogy önkénteskedett.

A közönség soraiban ülők körében felmerült a kérdés, hogy mit tudott például egy tizenöt éves fiatal segédkezni a rohammentőegységben, ahol folyamatosan életek megmentéséért küzdenek a szakemberek. Vass Hajnal hangsúlyozta, sok mindent rájuk tudtak bízni és ezáltal az apróbb feladatok nem a kollégákra hárultak. Például egy fiatal önkéntes odament a várakozó betegekhez, megkérdezte, van-e valamire szükségük, vagy elhozta az eredményeket a laborból, és a nővér addig is a beteg mellett maradhatott.

 

Egy részük lemorzsolódik

Ifj. Farczádi Ali, az Együtt a rákos gyermekekért egyesület PRfelelőse elmondta, a szülei által megalakított civil szervezet lassan tíz éve munkálkodik a rákos gyerekek érdekében. Adománygyűjtéseket szerveznek, gyerekbaráttá tették a kórházi osztályt, ahol a beteg gyerekeket kezelik, bejárnak hozzájuk a klinikára, játszanak velük, programokat szerveznek nekik, táborozni viszik őket – ismertette tevékenységüket az egyesület képviselője. Jelenleg közel 40 önkéntes segíti munkájukat, ám a tapasztalat azt mutatja, hogy a kezdeti jelentkezőknek átlagban húsz százaléka marad meg, a többiek különböző okokból kifolyólag lemorzsolódnak. 

– Csak egy bizonyos szintig lehet az önkéntesekre építeni, hiszen nem lehet nekik azt mondani, hogy ezt meg kell csinálni. Rájöttünk, hogy kellenek az önkéntesek, szeretjük őket, nagyon hasznosak, de mellettük szükség van alkalmazottakra is – véli a fiatalember. Míg a SMURD-nál önkénteskedők elsősorban a szakmai tapasztalatszerzési lehetőség miatt jelentkeznek, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház önkéntesei számára főként a társaság a vonzó, hogy beleshetnek a színház kulisszái mögé, illetve azok a szolgáltatások, szabadidős programok, amelyeket az önkéntesek számára biztosít a színház munkájukért cserébe. Mi több, sokan közülük a színészi pálya irányába kacsingatnak – derült ki Suflea Adél, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház önkéntes-koordinátorának a beszámolójából.

 

Az ösztönzés a célravezető

A beszélgetésen részt vevő civil szervezetek képviselői több hiányosságot is felvetettek, amelyek megnehezítik az önkéntesek, illetve az őket befogadó szervezetek munkáját. Náznán Olga, a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület elnöke nehezményezte, hogy az önkénteseket nem lehet számon kérni, így sok esetben azzal szembesülnek, hogy elvállalnak ugyan egy feladatot, de nem viszik véghez. Erre reagálva Molnár Zsolt kifejtette, a törvény értelmében munkajogi szempontból az önkéntes tevékenység nem minősül munkaviszonynak, tehát nem lehet az önkénteseket bármire is kötelezni. Ennek kapcsán Farczádi Ali saját tapasztalatait osztotta meg a jelenlévőkkel. Mint mondta, az Együtt a rákos gyermekekért egyesületnél kitaláltak egy belső értékelési rendszert, aminek alapján megjutalmazzák a legaktívabb önkénteseiket, például táborban vehetnek részt. Hangsúlyozta, az önkéntesek esetében mindenképpen ösztönzésben kell gondolkodni. Sajó Norbert, a Telefonos Szeretetszolgálat ügyvezetője hozzátette, náluk is van egy belső szabályzat, amelynek értelmében három hónap tevékenység után válik valaki önkéntessé, addig csupán érdeklődőnek számít. Ennyi idő kell ahhoz, hogy megismerjék az illetőt, a munkáját, és eldöntsék, hasznos tagja tud-e lenni a csapatnak. Bartha Zoltán, a Rotaract Téka képviselője arra volt kíváncsi, hogy az az önkéntes munka, amit ő és társai végeznek, szakmai tapasztalatnak számít-e, hiszen a Rotaract Téka tevékenysége igen szerteágazó. Molnár Zsolt hangsúlyozta, a törvény úgy fogalmaz, hogy az oktatási profilnak megfelelő szakmai tapasztalat, azaz ha valaki szociális munkásnak tanul és ezen a téren önkénteskedik, szakmai tapasztalatnak számít.

A parlamenti képviselő szerint az önkéntestoborzás során ajánlott úgy meghirdetni a tevékenységet, hogy világosan kiderüljön, melyik az a szakterület, amelyet lefed.