csütörtök, június 21, 2018

A segesvári csata

Barangoló – Maros megyei turisztikai ajánló
A segesvári csatatér makettje (Fotó: Nagy Tibor)

Egy héttel ezelőtt a segesvári várat vettük szemügyre. Ebben a részben az 1849. július 31-i segesvári (fehéregyházi) csatához és az ott elesett Petőfi Sándor emlékéhez fűződő helyekről írunk. 

 

A segesvári Petőfi-emlékhelyek 

A régi megyeháza, jelenleg a polgármesteri hivatal székháza 1886-1888 között épült neoreneszánsz stílusban. Gyönyörű a díszterme, időnként hangversenyeket is tartanak benne, ablakából rálátni a fehéregyházi síkra. 

A templom melletti térre került Petőfi Sándor mellszobra, amely korábban a vármegyeház oldalán állt. Petőfi Sándor 1849. július 31-én esett el a Segesvár melletti Fehéregyházán. Emlékére 1897-ben avatták fel a segesvári vár északkeleti várfokán az akkori megyeháza előtt egész alakos szobrát, Köllő Miklós alkotását. A szobor nem sokat állt a helyén, ugyanis 1916 nyarán a román betörés elől Budapestre menekítették, majd a trianoni döntés után 1922 őszén Kiskunfélegyházán állították fel. Ezután Segesváron a várban több mint 40 évig nem állt Petőfi-szobor, míg 1959-ben a Köllő-féle szobor helyén fel nem avatták Romulus Ladea (1901-1970) szobrász által mintázott mellszobrot, melyet Bukarestben a Képzőművészeti Alap gyárában öntöttek ki. A szobor 2006-ig állt itt, amikor fölcsuszamlás miatt elköltöztették a Szent József római katolikus templom és a Csizmadia-bástyák közötti kis parkba. A megújult szobrot 2013. július 30-án avatták fel, ünnepélyes keretek között. A korábbi szoborért cserébe, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmával Kiskunfélegyháza egy Petőfi-szobrot ajándékozott a fehéregyházi múzeumnak, amelyet a turulmadaras emlékmű mellett állítottak fel. 

 

Szkarjatyin-emlékmű 

A Segesvárról Fehéregyháza felé vezető úton, a tűzoltóság székhelye és a nemrég felhúzott ANL típusú tömbházak között egy szűk utca vezet az erdő alján levő Szkarjatyin-emlékműhöz, amely az 1990-es években még viszonylag épségben állt. Grigorij Jakovlevics Szkarjatyin vezérőrnagy (1808 – Segesvár, 1849. júliusa) orosz cári szárnysegéd volt. 1849. február 3-án Puchner Antal küldötteinek hívására (és persze felettese, Lüders parancsára) átkelt a Kárpátokon, és 2200 fős különítményével megszállta Nagyszebent. Március 11-én vereséget szenvedett Bem túlerőben levő csapataitól. Mivel a császári hadvezetés Nagyszeben elvesztése után nem vállalta a további harcot, ő is kénytelen volt kivonulni az országból. A visszavonulás rendezett végrehajtásáért vezérőrnaggyá léptetették elő, és az V. gyaloghadtest vezérkari főnöke lett. Az orosz tüzérség parancsnokaként vett részt a fehéregyházi csatában, ahol 1849. július 31-én halálos ágyútalálat érte. Halálának körülményeit több szemtanú is említi, többek között Lengyel József keresztúri orvos, aki azt állította, hogy maga Bem József állította be azt az ágyút, amely egy lövéssel leterítette az erdő alatt a csatateret szemlélő generálist. A téglatest alakú, magas talapzaton hatalmas kőoroszlán fekszik, amely nemcsak a vezérőrnagy halálának helyét jelzi, hanem a síremléke is. A feliratok s a domborművek, amelyek díszítették, ma már nem látszanak. Az impozáns emlékművet a nagyszebeni császári katonai parancsnokság kezdeményezésére építették. Alapkövét maga Ferenc József császár Szkarjatyin névnapján, 1852. július 30-án tette le erdélyi nagy utazása alkalmával. 

 

Fehéregyháza – Bún, Barlabástanya, Határpatak, Alsóbún, Oláhzsákod, Sárpatak, Sárpataki út, Sárpataki völgy

Fehéregyháza 

Az Árpád-korban a mai falutól három kilométerre délre, egy hegy tetején földvár épült. 1270 körül székely lakosságát szászok váltották fel. 1449-ben kőből épült nemesi udvarházát említették. A 14. században ferences kolostora is volt, melyben később, 1535-ben 19 szerzetes élt, apácakolostor és beginaház is tartozott hozzá. 1553-ban a falu új földesurával, a Haller családdal együtt protestánssá lett, és 1556-ban a kolostort lebontották. A 16. század második felében a háborúkban és a pestisjárványokban szász lakossága elpusztult. 1603-ban itt táboroztak Székely Mózes hadai. 1610-ben Haller István katolikus hitre tért. Ő telepítette újra a falut román jobbágyokkal. 1643-ban Karánsebesről hozatott ferenceseket, és újraalapította rendházát, I. Rákóczi György rendeletére azonban a szerzeteseknek nemsokára távozniuk kellett. 1662. január 19-én itt, Haller Pálnál szállt meg Kemény János, hogy Ibrahim Matts pasa hadait kiűzze Segesvárról. 22-ére ide hívta össze seregeit, és innen is indult Nagyszőllősre. 1704-ben várkastélyát a császáriak átadták a kurucoknak. 1848 októberében a falu román lakói feldúlták a Haller-kastélyt, és felgyújtották a templomot, majd a férfiak mindannyian csatlakoztak a közeli erdőkben táborozó Vasile Moldovan vezette légióhoz. Október 27-én bosszúból a székely népfölkelők felgyújtották a falut, Haller Ferenc október és április között 22 parasztot végeztetett ki.

Kétségkívül Fehéregyháza neve az 1849. július 31-i csatával vonul be a magyar történelembe, amikor Bem József főserege megütközött az orosz cári hadakkal. A segesvári csata délelőtt 11-kor indult magyar ágyúzással. A Livadia határrészben a magyarok vissza- szorították az orosz gyalogságot, azonban azok erősítést kaptak, és az Ördög-patak völgyében többórás szuronyharc bontakozott ki. Délután 5 órakor az oroszok mindkét szárnyon rohamozni kezdtek, és oldalba támadták a magyar gyalogosokat. A magyarok visszavonultak, ráadásul felhőszakadás tört ki, és az oroszok bekerítették őket. Kb. 400 magyar honvéd, köztük Petőfi Sándor is elesett, 900-an fogságba kerültek. 

A szabadságharc leverése után Haller Józsefet a Josephstadtba zárták, Haller Ferenc uradalmát pedig elkobozták. 1890-re a Haller-birtok csődbe ment. 1892-ben a Siebenbürger Vereinbank 1380 holdat megvásárolt a birtokból, és szász, illetve Zsombolya környéki sváb családokat telepített le rá. 1893-ban belviszály következtében a svábok, 1899–1900-ban az áradások miatt aztán a szászok is elköltöztek. A bank azonban újabb telepítési akcióba kezdett, és a falu Héjjasfalva felé eső végébe 1899-ben 28 szász családot költöztetett be Küküllőmagyarósról, Cikmántorról, Szénaverősről, Fületelkéről és Hétúrról. A csata ötvenedik évfordulóján, 1899. július 31-én zajlott le az első, hagyományteremtő Petőfi-ünnepség, tízezer résztvevővel. Az érdeklődést a magyar közvéleménynek a „szász terjeszkedés”-től való riadalma is fokozta, de a résztvevők közül a legtöbben az itt házhelyet kapó székelyek rokonai voltak. A Haller-birtok másik darabját ugyanis az állam vásárolta meg, és 1903–1905-ben nyolc mátisfalvi, nyolc székelyszenterzsébeti, öt agyagfalvi, öt kis-újfalvi (Esztergom vármegye), négy etédi, két héjjasfalvi és egy kézdialbisi református magyar családot telepített le rá. 1899 és 1913 között Fehéregyháza azon erdélyi falvak közé tartozott, ahonnan a legtöbben vándoroltak ki Amerikába. 

1946–1948-ban a korábban a református templom mellett a Küküllő felé folyó Sárpatakot keletebbre vezették. 1930-tól evangélikus iskola, a szocializmus alatt német óvoda működött. 1945-ben 39 szász férfit vittek kényszermunkára a Szovjetunióba. Az 1970–1980-as években szász lakossága kivándorolt Németországba. Az első falutalálkozójukat 1983-ban rendezték a Nürnberg melletti Herpesdorfban. Az 1990-es évek közepén több száz, Segesváron kilakoltatott cigány települt le a falu szélén.

 

Turulmadaras emlékmű Fehéregyházán

1861-ben felmerült az igény, hogy meg kell jelölni Petőfi Sándor halálának helyét a fehéregyházi csatatéren. Alpár Ignác művét 1899. július 31-én avatták fel azon a helyen, ahova állítólag tömegsírba temették a csatában elhunytakat. Az anyagi támogatást Haller Louise grófnő biztosította. A kiterjesztett szárnyú turulmadárt ábrázoló emlékmű 10 méter magas. Az emléktáblát 1949. július 31-én helyezték el, az alábbi idézet található rajta: „Jertek ki hozzám, s ott kiáltsatok/ Síromnál éljent a respublikára,/ Meghallom én azt, s akkor béke száll/ Ez üldözött, e fájó szív porára”.

 

Az emlékház (Petőfi-múzeum)

Haller Louise grófnő emlékparkot és Petőfi-emlékházat is létesített. Az emlékoszlop körül 1898. július 31-én volt a ház felszentelési ünnepe. A szobát berendezték székely bútorzattal, korabeli fegyverekkel, puskagolyókkal és egyéb ereklyékkel. Őrszobát, melléképületeket építettek. Területet is adományozott a grófnő járandó- ságképpen. Ma a múzeumot a Petőfi Sándor Művelődési Egylet gondozza. A Petőfi-emlékhely egy korábban megvásárolt és közösségi házzá alakított épülettel gazdagodott. 

A Sárpatak hídjánál 1963-ban egy ideiglenes emlékművet állítottak a következő felirattal: „Petőfi Sándor de aici a privit bătălia la 31 iulie 1849”. (Innen nézte az ütközetet Petőfi Sándor 1849. július 31-én.) Petőfi a patak hídjának karfájára dőlve figyelte a csatát. Tőle kétszáz lépésre egy ágyú lőtte az orosz lovasságot. Az emlékművet lerombolták, darabjaiból egypár a múzeum udvarán található. A helyszínen alig észrevehetően csupán a talapzat maradt. 

A múzeum hétfő kivételével, naponta 9 és 15.30 között látogatható. Előzetes bejelentkezés, vagy csoportok beütemezése a 0740-025-380-as telefonszámon. (Szabó József a Petőfi Sándor Közművelődési Egyesület elnöke). 

 

Az Ispánkút 

A korabeli szemtanúk a kúttól kissé nyugatra lévő Sárpatak-hídon látták utoljára Petőfi Sándort, és úgy tartják, az ütközet feltételezett színhelyén, az Ispánkútnál esett el. Az Ispánkút fölé, az 1867-es kiegyezés után emeltek egy Petőfi-emlékművet, de ezt a trianoni döntés után lerombolták. Ennek talapzatát a református egyháznak sikerült megmentenie és a marosvásárhelyi református temetőbe menekítenie. 1969-ben, Petőfi halálának 120. évfordulójára készült el a mai piramisszerű emlékmű, melynek nyugati oldalára felkerült Hunyadi László szobrász kőbe faragott Petőfi-domborműve, melyet Sütő András író és más marosvásárhelyi értelmiségiek kezdeményezésére állítottak. Az 1990. márciusi erdélyi, felszított magyarellenes hangulatban a domborművet vandál kezek megrongálták, és az emlékművet meggyalázták. Fehéregyházán ma is csonkán áll.  2005 nyarán avatták újra az emlékművet, és ekkor leplezték le a Gyarmathy János marosvásárhelyi szobrász által megmintázott bronzplakettet, melyet az emlékmű északi, főút felőli oldalán helyeztek el.