Harmincéves a balavásári borverseny

A bortermelők és borfogyasztók ünnepe

Jubileumi alkalom volt az idei a balavásári borversenyek sorában: három évtizedes múltra, törekvésre, munkára és fejlődésre tekint vissza az immár nemzetközi szintű szakmai megmérettetés.

A benyújtott bormintákat tekintve idén csak a második legjobb eredményt jegyezhette a balavásári borversenyek sora, időben viszont már a harmincadik alkalmat. Volt is súlya ennek a kerek évfordulónak, a szervező házigazdák már úgy érzik, elérték a tetőfokot mind a minőség, mind a vendégek számának tekintetében.

A bortermelők múlt csütörtök estig nyújthatták be a bormintáikat, pénteken pedig harminc borbíró egész nap kóstolta, értékelte őket, s mivel a Kis-Küküllő vidékére a fehér borok jellemzőek, a bírák kétharmada ezt a nedűt mustrálgatta. A Romániából, Magyarországról, Szerbiából, Horvátországból és Szlovákiából érkezett borok díjazására szokás szerint szombaton került sor, amikor nyolc borrend képviselői vonultak fel az ünnepi pillanatokban: a budafoki Promontorium Borlovagrend, a kecskeméti Mathiász János Borrend, a mátészalkai Vörösmarty Borlovagrend, a csongrádi Szent Vince Borrend, a kiskunhalasi Cultores Moris Redemptionis, a nagykárolyi Szent Orbán Borlovagrend, a dicsőszentmártoni Szent Márton Borlovagrend és a kelementelkei Kisküküllő Borrend.

A jubileumi rendezvényt a Kis-Küküllő Menti Szőlészeti Társaság és a Kisküküllő Borrend szervezte partnerei, Balavásár Polgármesteri Hivatala, Maros Megye Tanácsa, a Visit Maros Egyesület és a Székely Gazdaszervezetek Egyesülete segítségével. A balavásári Csegzi Tibor kitartó munkájának köszönhetően idén 21 cég és két magánszemély is támogatta anyagilag a rendezvény kellő feltételeinek megteremtését. Az eseményt megtisztelték jelenlétükkel Balavásár magyarországi testvértelepüléseinek (Fót, Gerjen és Tápiószentmárton) küldöttségei is.

Számok, emlékek, érzések eredménye

Harminc év nem csupán szám, hanem történetek, arcok, kézfogások és poharak emléke, évek, amely alatt a bor, a barátság és a hagyomány összefonódott, és ennek a közösségnek az ünnepe lett – mondta megnyitóbeszédében Balavásár polgármestere. „A bor egy üzenet: benne van a földünk ereje, a napsütés melege, a gazda kitartása és a közösség szeretete. Balavásár példája mutatja, hogy a fejlődés és a hagyomány nem ellenségek, hanem társak” – emelte ki Varga András Adorján.

Harminc év egy ember életében is nagy idő, egy rendezvény életében pedig valódi történelmi távlat, de ami ezt a három évtizedet igazán tartalommal tölti meg, az nem a statisztika, hanem a helyi közösség ereje. Ez a verseny nem csupán az érmekről szól, az igazi értéke abban rejlik, ami a pincék mélyén, a dűlők szélén történik, amikor a gazdák megállnak egymás mellett, és megosztják tapasztalataikat, ki hogyan küzdött meg az aszállyal, milyen új technológiát próbált ki, vagy éppen mit tanult az előző évi bírálatból. „Az, hogy ma már Európa több országából is érkeznek hozzánk borminták, a közös munka nemzetközi elismerése is egyben” – hangsúlyozta Csuzy Fanni, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának külgazdasági attaséja.

Maros Megye Tanácsának elnöke felszólalásában arra emlékeztetett, hogy ez a borverseny nemcsak Balavásár és vidéke, hanem az egész térség legfontosabb ünnepe, de ilyenkor beszélni kell arról is, hogy mit jelent ma borkészítőként megmaradni a piacon, milyen akadályok gördülnek a gazdák, borászok és mindazok elé, akik a termelésből próbálnak megélni. „A bor a hagyományaink része, amelyben rengeteg munka, kitartás, tudás gyűlt össze” – zárta gondolatait Péter Ferenc.

Változó nemzedékek és gondolkodásmódok

Harminc év egy emberöltő, egy nemzedékváltás, de a borászatban a folytonosság és a tapasztalat jelképe. Amikor három évtizeddel ezelőtt útjára indult a balavásári borverseny, kevesen hitték, hogy ebből a kezdeményezésből a régió egyik legjelentősebb szakmai seregszemléje válik, de ma büszkén kijelenthetik, hogy Balavásár nemcsak földrajzi értelemben, hanem a minőségi borkultúra térképén is központi hellyé vált – méltatta a jeles pillanatot a Kis-Küküllő Menti Szőlészeti Társaság elnöke. „Ez a borverseny többet jelent egy megmérettetésnél: szenvedély, a hagyomány és a szőlő iránti alázat ünnepe” – véli Sagyebó István, aki hiszi, hogy az idei verseny borai nemcsak az érmék csillogását hozták el, hanem a borkultúra nemesedését is.

Az ünnepi alkalomra kiadott kis visszatekintőben a szőlészeti társaság tagja, Sütő Árpád kiemelte: 1989 után a Kis-Küküllő menti szőlőhegyek a kipusztulás útjára kerültek, ezért lépni kellett, hogy a valamikori jólét forrását biztosító szőlőtermesztés ne csak emlék maradjon. Így született meg a Kis-Küküllő menti borverseny gondolata és 1996-ban az első verseny is. Azóta a szervezés komolysága, a zsűritagok magas fokú igényessége azt eredményezte, hogy más tájegységek borászai is bekapcsolódtak, és az utóbbi évtizedben nemzetközivé vált a megmérettetés. Ehhez hozzájárult az is, hogy dr. Csávossy György, dr. Bényei Ferenc, Kovács Adorján mérnöknek és másoknak köszönhetően szakszerűen művelik a szőlőt és készítik a bort az itteni gazdák, és az Európai Unióhoz való csatlakozás nyomán strukturális változásokra is szükség volt, így 2004-ben bejegyezték a Kis-Küküllő Menti Szőlészeti Társaságot is.

Az ünnepi pillanatokban a társaság elismerő oklevelet és emlékplaketteket nyújtott át  kitartó szakmai munkájukért Sütő Árpád, Miklós Gyula, Peti Mihály, Szász Árpád, Balog Gyula és Szalma Menyhért János alapító tagoknak, valamint Miklós Ibolyának és Gönczi Rozáliának, akik a társaság titkársági és könyvelőségi munkáját végzik. Ez alkalomból emléktáblát nyújtott át a szatymazi baráti kör is, de üdvözletét küldte a helyi borrendnek az idén 50 éves Magyarországi Borrendek Országos Szövetsége is. 

Igen magas szakmai színvonallal

Az idei versenyt ezúttal is a magyarországi szakma egyik tekintélye, Kunszeri Miklós nagymester, kunsági borász és borászati főfelügyelő értékelte, aki 1999 óta követi a verseny fejlődését. Ma bátran jelenti ki, hogy az elérte a célját, és ma már a külföldi szakembereknek megtiszteltetést jelent, ha részt vehetnek ezen a rendezvényen. Az idei felhozatalt elemezve a szakember elmondta: nem volt különösebb különbség a borok között, a küküllőmenti borok is képviselik ugyanazt a szintet, mint a többi, esetenként annál többet is. Nemcsak kistermelői, hanem üzemi borok is voltak a versenyen, de ezek között sem lehet egyértelmű különbséget tenni.

Ami a beküldött minták számát illeti, az első rendezvényen, 1996-ban ez 60 volt, csak 2004-ben lépte át a százat, 2012-ben a kétszázat, 2018-ban a háromszázat, 2020-ban a négyszázat, 2024-ben az ötszázat. Ekkor jegyezték az eddigi legnagyobb mintaszámot (525) is.

Idén a második legnagyobb számú bormintát (513) kellett értékelni, ebből 396 fehérbor, 75 vörösbor, 26 rozé, 16 pedig gyümölcsbor volt. A szakmai zsűrinek nem volt könnyű dolga, de szigorú bírálatok alapján a következő elismeréseket osztotta ki: 134 aranyérem, 210 ezüstérem, 113 bronzérem, 56 dicséret. A fehérborok kategóriájában Dénes Mihály tavalyi száraz tramini bora bizonyult a legjobbnak 96,7 ponttal, a vörösborok között a Crama Savoly 2023-as évjáratú fekete leánykája (96 pont), a rozék közül Szentpéteri Attila tavalyi száraz merlot-ja tűnt ki (92,7 pont), míg a gyümölcsborok legjobbikának Palik László 2018-as édes feketeribizli-borát (96,3 pont) választották. 

Az idei verseny különdíja itthon maradt, azt a nagykendi Nagy Sándor vehette át tavalyi félszáraz cserszegi fűszeres boráért. Kérdésünkre a termelő elmondta: meglepetés ez számára, bár, mint mindenki, ő is várta az eredményhirdetést, hiszen ilyenkor az oklevelek „mondják meg”, hogy miért dolgozott egész éven át. Ő közel egy hektáron művel szőlőt, tavaly is telepített 450 tövet, idén is ennyivel bővíti a szőlőskertet. Van egy kis pincéje is, évente 3-4 ezer liter bort készít, több mint két évtizede megméretteti borait a balavásári versenyen, és mivel állandóan aranyérmeket szerez, néhány éve őt is lovagjává avatta a kelementelki borrend.

Minden egyes érem a kitartó munka, a szakértelem és a szenvedély gyümölcse – állítják a szervezők. A balavásári Csegzi Tibor húsz éve van jelen a balavásári borverseny életében:  idén két aranyat és egy bronzot szerzett. Mint szervező, úgy véli, elérték a verseny tetőpontját, hiszen rengeteg vendég és borminta érkezett. Sokat jár hazai és nemzetközi borversenyekre, de azt a színvonalat, ami itt van, sehol sem találhatni. Hasonlóan vélekedett a Magyarországról már 21 éve visszajáró Faggyas József is: akkor még a helyszín is és a felhozatal mennyisége és színvonala is más volt, de azóta folyamatos itt a fejlődés, és idén igen magas volt a színvonal. Több ország borászai találkoznak itt, ő is örömmel jött, hiszen sok jó baráttal találkozik itt, egyesekkel pedig csak kimondottan itt – mondta el a somogycsicsói borász, aki idén mind a négy bormintájával aranyérmet szerzett.

A balavásári borversenyeknek 2008 óta ad helyet a balavásári útkereszteződés melletti Romantik szálloda és étterem. A házigazda Iszlai Jenő vállalkozó, maga is borász és borlovag, a Népújságnak  elmondta: amikor ezt 2007-ben megvásárolta, egy lerobbant hely volt, de azóta minden pénzt a fejlesztésbe fordított vissza, hogy olyan szintre emelje, amely a borászok számára is kiváló és egyedi. Amiatt, hogy ilyen körülményeket tudnak biztosítani, nemzetközi szinten is az egyik legmagasabb színvonalat tudják a borversenyeknek kínálni. Örömteli ez a pillanat számukra, és büszkék is, mert nem kis dolog zsinórban harminc borversenyt megszervezni. „Harminc év után elmondhatjuk, hogy célba értünk” – mondta elégedetten a házigazda küküllőmenti borász.