Jakab Ödön hazaérkezése

Több tucat kéziratmásolat, családi fényképek, megsárgult kötetek, levelek eredetiben és másolatban – íme mivel „tért haza”, Vadasdra június 25-én Jakab Ödön (1854–1931) költő, drámaíró, irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1924). 

A mi harangjaink című versét így kezdi: „Szegény az én falum, hol a bölcsőm rengett/ Nem igen találni annál szegényebbet”.

Nos, 86 évvel halála után e „szegény falu” általános iskolája (egyszer talán megérjük, hogy felveszi Jakab Ödön nevét) adott otthont annak az állandó emlékkiállításnak, amely a költő oldalági leszármazottja, dr. Sipos Béla ny. pécsi egyetemi tanár és a Budapesten élő Rózsa Judit kitartó, szívós munkája révén jött létre. 

Jakab Ödön 1854. július 26-án született Vadasdon, s 1931. március 5-én hunyt el Budapesten. Kora irodalmának egyik legnépszerűbb alakja volt, népi-nemzeti irányú versei, prózai és színpadi művei a századforduló egyik legkedveltebb szerzői közé emelte. Szülei: Jakab István földbirtokos és Nagy Mária. 1863-ban bekerül Marosvásárhelyre, a Református Kollégiumba, itt írja első verseit, amit tanárai, Mentovich Ferenc és Tolnai Lajos buzdítással fogadnak. 

Első verse nyomtatásban a Fővárosi Lapokban jelent meg 1874-ben. Ebben az évben kerül a kolozsvári egyetemre, ahol magyar nyelvet és irodalmat hallgat. Tanári oklevelet 1878 januárjában szerez, rövid időre Budapestre utazik, ahol a költeményei után kapott honoráriumból él, majd júniusban visszatér Marosvásárhelyre. Báró Kemény Domokos családjánál nevelő. 1879 tavaszától rövid ideig a pancsovai iskolában, szeptembertől pedig a dévai főreáliskolában tanít. 1884-ben költözik Budapestre, s a fővárosi VI. kerületi főreáliskola tanára 1912-ig, amikor nyugdíjazzák. 

A tanítástól való visszavonulását követően életét az irodalomnak és az irodalomtörténeti vizsgálódásoknak szentelte. Jakab Ödönt barátai és rokonai Burkusnak hívták – több kötetet így dedikál. 

Felesége, Szénási Róza1 1855-ben született Mezőpanitban, s 1905-ben halt meg Budapesten. Az esküvő 1879-ben volt Mezőmadarason. 1907-ben Róza című verseskötetében siratta meg feleségét. Ugyanabban az évben másodszor is megnősül, a francia származású D’Aiguemorte Bornand Clarát választja élettársul.

Első verseskötete, a Költemények 1879-ben jelent meg Budapesten.

Fontosabb munkái: Nyár (versek, 1891), Árgirus (elbeszélő költemény, 1894), Szilágyi és Hajmási (elbeszélő költemény,1899), Róza (versek, 1907), Őszi virágok (versek, 1910), Este felé (költemények, 1926), Szegény Radóné (népszínmű, bemutatva Kolozsváron 1887-ben), A jövevények (társadalmi dráma, bemutatva a budapesti Nemzeti Színházban 1902-ben), A pásztói pap (történelmi dráma, bemutatva 1913-ban), A két imposztor (elbeszélések, 1913).

Az Árgirus 1895-ben elnyerte az Akadémia Nádasdy-díját. 

1883-ban a Petőfi Társaság, 1895-ben a Kisfaludy Társaság, 1922-ben pedig a francia La Fontaine Irodalmi Társaság választja tagjává.

Gazdag levelezést folytatott Jókai Mórral, Móra Ferenccel, Mikszáth Kálmán-nal, Tömörkény Istvánnal, Gyulai Pállal, Herczeg Ferenccel, Tolnai Lajossal. Egykori barátjával, Petelei Istvánnal 1879-től 1904-ig több mint hetven levelet váltott (lásd Petelei István Irodalmi levelezése, Kriterion, 1980). 

A vadasdi református egyházközség irattárában öt kézzel írt levele található eredetiben, amit egykori barátjának, Bodoni Károlynak írt 1918 és 1922 között. Az 1922-es keltezésűekben a vadasdi családi birtokrész és a földek eladása a fő téma, ám természetesen szó esik egyebekről is. 

Főképp hazafias hangvételű verseket, elbeszélést és regényt írt, de nevéhez fűződik több színmű és dráma is. Lírai költészetére és balladáira a legnagyobb hatást Arany János, Petőfi és egykori marosvásárhelyi tanára, Tolnai Lajos gyakorolta. Az elbeszélések Mikszáth Kálmán hatásáról vallanak. 

 

* * * 

 

Jakab Ödönnek nem voltak gyerekei, ezért dr. Sipos Béla (1945) ny. egyetemi tanár, családfakutató oldalági leszármazottként volt jelen a vadasdi eseményen. 

A június 25-i vadasdi megemlékezés ünnepi istentisztelettel kezdődött, majd az iskolába való átvonulás után Székely Ferenc köszöntötte az egybegyűlteket. Veress Gergely, Havad község polgármestere ezen események közösségépítő erejét emelte ki. Rózsa Györfi Judit a budapesti sír megtalálásáról és a Széchényi-könyvtárban lévő gazdag Jakab Ödön-anyagról tájékoztatta a jelenlévőket. Dr. Sipos Béla elmondta: családi hagyatékát hozta el, amit éveken keresztül gyűjtött, ápolt és gyarapított. Épp készült leadni a Magyar Nemzeti Országos Levéltárnak, miután két jogász fiát nem igazán érdekelte Jakab Ödön szellemi öröksége. Főleg az 1970-es években került elő több Jakab Ödön-kötet, amit egy budapesti antikvárium közvetítésével vásárolt meg. 

Felolvasták Török Stenczer Enikő üzenetét Pécsről, aki nem lehetett jelen, de fontosnak tartotta, hogy szóljon az egybegyűltekhez. 

Dr. Sipos Béláról tudnunk kell, hogy déd-anyja, Fekete Albertné szül. Szénási Berta (1861–1931) nővérének, Szánási Rózának (1955–1905) a férje volt Jakab Ödön. Fiatal diákként, 1953–71 között minden nyáron egy hónapot anyai nagyanyjánál, Fekete Jolánnál töltött Sajóudvarhelyen (Beszterce-Naszód megye). Ő két testvérével, Fekete Ilonával és Fekete Alberttel élt egy házban. Jakab Ödön dedikált köteteit Fekete Ilona őrizte; sokat mesélt Jakab Ödönről, ugyanis Fekete Ilona Cinkotán tanult, és tanítási költségeit Jakab Ödön biztosította. 

– Minden évben – vallja Sipos Béla – elmentünk a sajóudvarhelyi családi sírkertbe, ahol Szénási Róza sírja van. Ezt Jakab Ödön készíttette. Sírfelirata: „Mert szép és jó volt mindenek felett,/ Jobban szerettem, mint a lelkemet,/ Daloltam Őt, s míg dal lesz lantomon,/ Siratva folyvást dalolni fogom./ Ha pedig egykor én is elmegyek,/ Kedves madárkák, majd ti jöjjetek,/ S helyettem lágyan altatva porát,/ Zengjétek róla itt a dalt tovább!”

Halála előtt Fekete Ilona Jakab Ödön könyveit, leveleit, családi iratait dr. Sipos Bélának ajándékozta, aki jelenleg a családfa összeállításán dolgozik. 

Jakab Ödön 1931. március 5-én hunyt el Budapesten, s a gyászjelentés szerint a Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra. Özvegye, D’Aiguemorte Bornand Clara „a távoli erdélyi rokonság nevében is fájdalomtól lesujtott szívvel tudatja, hogy felejthetetlen hüséges, jó férje Jakab Ödön 

(…) életének 77-ik, boldog házasságának 25-ik évében, hosszas szenvedés után folyó hó 5-én elhunyt”. 

A temetés 1931. március 8-án volt a Fiumei úti sírkertben, ahol az elhunyt földi maradványait a református egyház szertartása szerint adták át „a magyar anyaföldnek, melyet szíve minden dobbanásával s költészetének minden sorával annyira szeretett”. 

A sírhely, ahol Jakab Ödön pihen, A kategóriás, az NKB által védett sírok közé tartozik. Dr. Sipos Béla hosszas keresés után, 2009-ben talált rá, s egy évvel később, 2010-ben Dóra testvérével restauráltatta. 2017-ben a Vadasdról Magyarországra áttelepedett személyek közadakozásából sikerült visszaíratni azt az eredeti sírverset, amit 1931-ben az akadémia vésetett rá. (Időközben megrongálódott.)

„Ott születtem a hegyvidéken,/ Oda köt minden jó emlékem./ A hegyi dalt még most is hallom/ Vándorolni a hűs fuvalmon.” 

Gyökössy Endre írja: „Verseinek nyelvezete illatos és szelíd tüzű, magyar nyelv. Mélységes HAZA- és emberszeretete élete végéig elkísérte. Ez kiviláglik a Magyar paraszt című versében, amelyet minden magyar gyereknek meg kellene tanulnia már az iskolában”. 

Vadasdon június 25-én népes közönség előtt három helybéli diák és László János havadi magyartanár szavalta Jakab Ödön verseit – nagy sikerrel. 

Hosszas, mély csend után Jakab Ödön újból itthon/otthon van, szülőfalujában, ahol hallja a dalt „vándorolni a hűs fuvalmon”...

Vigyázzunk rá!

 

1 Szénási Rózsa 1855. február 5-én született Mezőpanitban. Szülők: Szénási András császári királyi pénzügyőr főfelügyelő és nője, Sebestyén Rozália. Rákban halt meg.