A lelkiismeret szilárdsága
Jehova Tanúi és a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja
Minden évben január 27-e a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja. Ez egy ünnepélyes alkalom, amikor az emberiség tekintete a történelem egyik legsötétebb fejezete felé fordul, megemlékezve arról a több millió emberről, akik a náci népirtás áldozatául estek. Bár az üldözés különböző csoportokat sújtott faji, nemzetiségi vagy politikai ideológiai alapon, a nácik egyik első célpontja – felfoghatatlan kegyetlenséggel és brutalitással – egy olyan közösség volt, amelyet később marginalizáltak, és csaknem eltöröltek a kollektív emlékezetből: Jehova Tanúi.
Az akkori időkben Bibliakutatók néven ismerték őket, és különleges csoportot alkottak a náci terror világában. Az elemzett források szerint Jehova Tanúi – Robert Gerwarth professzor megfogalmazása szerint – „a Harmadik Birodalom idején az egyetlen olyan csoport volt, amelyet kizárólag vallási alapon üldöztek”. Ez a megkülönböztetés hangsúlyozza szenvedésük sajátos jellegét: nem származásuk vagy etnikai hovatartozásuk tette őket kínzás tárgyává, hanem rendíthetetlen elutasításuk, hogy kompromisszumot kössenek keresztény hitükkel.
„Az állam ellenségei” és a kompromisszum elutasítása
A náci elnyomó gépezet semmilyen formában nem tűrte az ellenvéleményt, és Jehova Tanúinak álláspontja közvetlenül ütközött a nemzetiszocialista doktrínával. Christine King történész elmagyarázza, miért bélyegezték őket a nácik „az állam ellenségeinek”. A fő ok Jehova Tanúinak kategorikus elutasítása volt minden olyan – akár csekély – nemzetiszocialista elem iránt, amely ellentmondott hitüknek.
Vallási lelkiismeretük miatt Jehova Tanúi szigorú politikai semlegességet tartottak fenn. Ez az álláspont konkrét cselekedetekben is megnyilvánult, amelyek nyíltan szembeszálltak a rezsim követelményeivel: megtagadták a kötelező „Heil Hitler” köszöntést, elutasították, hogy bármilyen rasszista vagy erőszakos cselekményben részt vegyenek, megtagadták a besorozást a német hadseregbe.
Ez azonban több volt puszta passzív ellenállásnál: volt bátorságuk leleplezni a rezsim borzalmait is. King asszony egy lényeges részletet tesz hozzá: „Kiadványaikban széles körben ismertté tették a rezsim bűneit, beleértve a zsidók ellen elkövetett atrocitásokat is”.
A lila háromszög és az üldöztetés számai
Ennek a határozott állásfoglalásnak pusztító következményei voltak. Jehova Tanúi az elsők között voltak, akiket a nácizmus hatalomra jutását követően koncentrációs táborokba hurcoltak. A táborok világában egy sajátos, rabruhájukra varrt jellel azonosították őket: egy lila háromszöggel.
Az elemzett cikkekben bemutatott statisztikai adatok kirajzolják a tragédia méreteit. Az európai, náci megszállás alatt álló országokban élő mintegy 35 000 Jehova Tanúja közül több mint egyharmadot közvetlenül üldöztek. A többség ismételt letartóztatásokat és bebörtönzéseket szenvedett el. Körülbelül 4200 Tanút küldtek koncentrációs táborokba. Az áldozatok mérlege szerint mintegy 1600 Tanú halt meg ebben az időszakban. Közülük 370-et halálra ítéltek és kivégeztek.
A szenvedés nem korlátozódott a felnőttekre. A rezsim a családok szétrombolására törekedett: Jehova Tanúinak gyermekei közül százakat szakítottak el leírhatatlan kegyetlenséggel szüleiktől, és vagy náci családokhoz, vagy átnevelő intézetekbe helyezték őket, a brutális indoktrináció céljával. A rezsim végső célja egyértelmű volt – jegyzi meg Detlef Garbe professzor: „A cél e vallási csoport megsemmisítése volt: ne maradjon egyetlen Tanú sem Németországban”.
A szabadság ígérete és az „Erklärung” dokumentum
Jehova Tanúinak üldözésében egyedülálló elem volt – amint azt a történelmi dokumentumok kiemelik – a náci támadás intenzív pszichológiai összetevője. Megszállottan igyekeztek megtörni e személyek erkölcsi integritását, ezért olyan ajánlatot tettek nekik, amelyet egyetlen más fogolykategória sem kapott meg: a szabadság „megvásárlásának” lehetőségét, vagyis egyszerűen az aláírás lehetőségét.
A szabadság ára saját meggyőződésük feladását jelentette. 1938-tól bevezettek egy szabványos nyilatkozatot, az úgynevezett Erklärungot. A szabaduláshoz egy Tanúnak alá kellett írnia azt a dokumentumot, amelyben: lemondott a hitéről, feljelentette a többi Tanút, elismerte a náci kormányt mint legfelsőbb hatalmat, vállalta, hogy „fegyverrel a kézben” védi a hazát.
A táborok és börtönök parancsnokai kínzással és szélsőséges megvonásokkal próbálták kikényszeríteni ezeket az aláírásokat. Ennek ellenére Garbe professzor megjegyzi, hogy „nagyon kevesen írták alá” a hitüktől való elhatárolódást. Az aláírás megtagadása elsöprő erkölcsi győzelmet jelentett hóhéraik felett.
Geneviève de Gaulle tanúságtétele
Az egyik legerőteljesebb tanúságtétel e nők és férfiak jellembeli szilárdságáról Geneviève de Gaulle asszonytól származik, Charles de Gaulle tábornok unokahúgától és a francia ellenállás tagjától. A ravensbrücki táborban bebörtönözve közvetlen kapcsolatba került a lila háromszöget viselő rabnőkkel. Szavai megrendítő tisztelgést jelentenek lelki ellenállásuk előtt: „Amit nagyon csodáltam bennük, az az volt, hogy bármikor elmehettek volna, elég lett volna aláírniuk a hitükről való lemondást. … Valójában ezek a nők, akik annyira legyengültnek és kimerültnek tűntek, erősebbek voltak az SS-eseknél, akiknek a hatalom és minden eszköz a kezükben volt. A Tanúknak saját erejük volt, és akaratuk szilárdságát senki sem tudta legyőzni.”
Következtetés: az integritás leckéje
Jehova Tanúinak magatartása és a lakosság többségének a náci ideológiával szembeni alkalmazkodása közötti kontraszt – mind a holokauszt előtt, mind annak idején – szembetűnő. Egy félelemmel és kompromisszumokkal teli korszakban bebizonyították, hogy az erkölcsi integritás még az abszolút terrorral szemben is fennmaradhat.
A holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja alkalmából történetük olyan alapvető értékeket állít a figyelem középpontjába, amelyekről a kortárs társadalomnak is érdemes elgondolkodnia: a rasszizmus, a szélsőséges nacionalizmus és az erőszak határozott elutasítását. Történelmi állásfoglalásuk bizonyítja, hogy még a legsötétebb táborokban is szabad maradhat az emberi lelkiismeret – világítótoronyként, amely bármely egyszerű élet hajóját magához vonzhatja a világ háborgó óceánján.
(Jehova Tanúi Tájékoztatási Osztálya)
