2019. július 19., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Műemléki világnap

Idén a zsidó épített örökség köré szervezték azt a rendezvénysorozatot, amelyet a Marosvásárhely műemléki topográfiája program és a Maros Megyei Múzeum közösen szervezett. A virágvasárnapot megelőző pénteken és szombaton, április 12-13-án zajló események során az eddigi kutatások eredményeit is megismerhették az érdeklődők. 

Mivel a programban felleltározott épületek zöme az egykori marosvásárhelyi zsidó városrészben áll, illetve a zsidó közösséghez is kapcsolódik, azzal a céllal szervezték az eseményeket a zsidó épített örökség köré, hogy ezáltal is közelebb vigyék azt az emberekhez. Annak ellenére, hogy 75 évvel ezelőtt, 1944 áprilisában kezdődtek a marosvásárhelyi gettó előkészítési munkálatai, a hangsúlyt nem a szomorú emlékekre helyezték, hanem a XIX. század végi, XX. század eleji zsidóság fénykorába szerettek volna betekintést nyújtani – mondta felvezetőjében Orbán János művészettörténész.

Fotó: Nagy Tibor

A műemléki világnap marosvásárhelyi programjaiban többek között előadások, városnéző séták, a zsinagógák bemutatása, múzeumlátogatás szerepelt, valamint közös séta a Nyár utcai zsidó temetőben. Az érdeklődők megismerkedhettek a Marosvásárhelyen álló két zsinagógával, a volt Iskola (Aurel Filimon) utcában működő status quo ante, illetve az egykori Knöpfler Vilmos (Brăila) utcai volt ortodox zsinagógával, történetükkel, az azokat működtető közösségek életével. A Maros Megyei Múzeum várbeli épületében pénteken délután Sebestyén-Spielmann Mihály művelődéstörténész tartott előadást a helyi zsidóság történetéről Marosvásárhelyi zsidók a századfordulón címmel, Földi Imelga kolozsvári művészettörténész pedig A marosvásárhelyi zsinagóga az Osztrák-Magyar Monarchia építészetében című vetített képes előadásában az Iskola utcai zsinagóga építészeti jelentőségét ismertette. Szombaton a marosvásárhelyi zsidó múzeum meglátogatása után a változó Kossuth utcáról Oniga Erika, a Széchenyi tér zsidó származású építtetőiről Orbán János művészettörténész beszélt a városnéző séták alkalmával. 

A zsidóság szerepe Marosvásárhely modernizációjában

Spielmann Mihály művelődéstörténész pénteki előadásában a ma már csak nyomokban fellelhető marosvásárhelyi zsidó közösség éle-téből százötven évet próbált dióhéjban felvázolni. Értekezésében az 1850-1914 közötti korszakot ismertette, azt az időszakot, amelyben a város lakosságának alig 5%-át képező zsidóság a modern város kialakításához aktívan hozzájárult. 1850-től engedélyezték a környező falvakban élő zsidóknak azt, hogy Marosvásárhelyen letelepedhessenek, ami azelőtt elképzelhetetlen volt. Történelmi kitekintőjében azokról a személyiségekről is említést tett, akik részt vettek a város felvirágoztatásában, illetve azokról a társadalmi rétegekről, amelyek felelősséget éreztek a város korszerűsítéséért, ugyanakkor a befogadó közösséggel való viszonyról is szó esett. Mint elhangzott, erejükön felül vállaltak részt a gazdaságélénkítésben, ipari vállalkozásokban, színházi életben, könyvkiadásban, értelmiségifoglalkoztatásban, urbanizációban stb. A közösségen belül jelentkező ellenálló erőről, az asszimilációról, elvilágiasodásról, valamint a vidéki zsidó közösségeknek a városban való megtelepedéséről is szó esett. Az előadó a tőkeerős csoportok keretében elsőként Bürger Albert sörgyárost, a város leggazdagabb emberét említette, hangsúlyozva azt a tényt is, hogy az alkalmazottait becsületesen megfizette, ennek egyik bizonyítéka, hogy 25 év alatt egyetlenegyszer volt elégedetlenség miatt munkabeszüntetés a vállalatnál. A felsorolásban őt követte a Székely és Réti páros, nevük a bútorgyár létrehozásával kapcsolható össze, Meszticék a faiparral, Kálnokiék a város első fémipari gyárának a megalapításához Bernády György polgármestertől kértek engedélyt – hangzott el. Ezenkívül az iskolákban a tanárok, de a jogászok, orvosok is a város értelmiségi rétegét erősítették. Nem véletlen, hogy 1945-ben épp Marosvásárhely lett az orvosi egyetem megalapításának helyszíne – emelte ki az előadó. 

A marosvásárhelyi zsidó közösség asszimilációja a nyelvváltással kezdődött, mivel alkalmazkodóképességük révén mindig azon ország nyelvét kezdték beszélni, ahol éltek. Az 1919-1920-as uralomváltás idején az itt élő zsidók 99%-a magyarul beszélt. A század elejétől sokan megváltoztatták a nevüket, elmagyarosították (pl. a Fischerből Halász lett), integrációjuk révén pedig a magyar nemzetépítés részeseivé váltak. Nem véletlen, hogy az a társadalmi csoport, mely a magyarságot erősítette, Bernády György polgármester modernizációs folyamatát is elősegítette anyagi és szellemi téren egyaránt. Az előadó hangsúlyozta, hogy a 170 lelket számláló zsidó hitközségben érdekes jelenség észlelhető, éspedig az itt született, most 70-80 évesek korosztályának nosztalgiázó rétegével kezdenek gyarapodni, akik visszatérnek választott hazájukból, Izraelből, és itt telepednek le. 


A marosvásárhelyi Iskola utcai zsinagóga Erdély egyik legnagyobb zsidó temploma, amely Jakob Gärtner bécsi építészmérnök tervei alapján épült, csaknem egy év alatt. Az 1899-ben elkezdett és 1900. szeptember közepén átadott zsinagóga elkészülte az 1.500 fős hitközség összefogásának tudható be – mondta Földi Imelga művészettörténész, aki az Iskola utcai zsinagóga építészeti jelentőségéről értekezett. „Az épített környezet szerves része az életünknek, a hasonló tematikus rendezvények pedig abban segítenek, hogy még több érdekességet felfedezzünk, és ha több háttér-információval rendelkezünk, más szemmel nézzük az épületeket. A rendezvénysorozat felhívja a figyelmet arra a zsidó közösségre, amelyet rengeteg csapás ért és nagyon megfogyatkozott, de az épített öröksége a mai napig látható és velünk van” – hangsúlyozta az előadó. 

Síremlékek a zsidó temetőben


A műemléki világnap marosvásárhelyi programjai keretében Diamantstein György, a marosvásárhelyi zsidó hitközség vezetőbizottsági tagja kalauzolta a Nyár utcai zsidó temető látogatóit, és ismertette a legfontosabb tudnivalókat. A történelem szakos tanár elmondta: a marosvásárhelyi zsidóság két vallási vonalat követett: a liberálisabb status quo ante vonalat és az ortodox vonalat. A Nyár utcai status quo ante hitközség temetőjének a látogatását az 1878-as év első síremlékének a megtekintésével indították, majd a város életében jelentős szerepet betöltött személyiségek sírjának a feltérképezésével zárult. Amint a kéthektárnyi temető sétája során elhangzott, a legelső zsidó sírhantok – amelyek az évek során eltűntek – a Somostetőn, a volt Ceauşescu-villa helyén álltak. A felleltározott 2.500-3000 sírhely digitálisan is nyilván van tartva, és a www.temeto.tk honlapon a külföldön élők is megtekinthetik őseik síremlékét. A főbejárat közelébe az auschwitzi áldozatok emléke előtt tisztelegve emeltek egy kis kápolnát – amelyben egy szimbolikus sír is található –, a falára pedig a hozzátartozók elhunyt szeretteik nevét véshették. Felvetésünkre megtudtuk, hogy a zsidó temetőben nem kell a keresztény vallások esetében gyakorolt sírmegváltásért fizetni. Egyetlen alkalommal, a temetés előtt szimbolikus összeg kifizetésével lehet sírhelyet igényelni, de hely van bőven, a hitközség lélekszáma ugyanis egyre csökken. A Nyár utcai zsidó temetőben egy elkerített rész a keresztény vallású házastársak, családtagok számára van fenntartva, akik azzal a feltétellel temetkezhetnek oda, hogy semmiféle vallási szimbólumot nem alkalmaznak. A kövesdombi ortodox zsidó temető 1923-ban nyílt meg, a háború után még volt egy-két temetés, azóta csupán a temetőgondnok őrzi a sírokat. A marosvásárhelyi hitközséghez több mint hatvan zsidó temető tartozik Maros és Hargita megyében, azok gondozását is fel kellett vállalni – hangzott el a temetőlátogatás során.