2020. július 7., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Azt még valahogy el lehetett viselni, hogy a polgármester naponta kilátogatott a Falath Vilmos utcai építkezéshez. Eleinte, mesélték az eset tanúi, szótlanul figyelte a kőművesek munkáját, a kubikusoknak még pálinkát is méretett a városi csapszék igénytelenebb készletéből, a tartalékraktárból, de amikor a mérnöki munka és a gondos, körültekintő tervezés során kialakított végleges látványtervbe is belekottyintott, minősíthetetlen hangon utasította a tapasztalt, Párizsból hozatott pallérmestert, hogy az ablakok elhelyezését változtassa meg, állítsa helyre a szerinte „természetes és istenadta szimmetriát”, akkor Loewenschluss Alfréd kivitelező végképp elvesztette a türelmét, és egész természetes indulattal fejbe vágta a polgármestert.

A tanúk nem tudták megmondani, milyen nyelven utasította a több nyelvet sem beszélő polgármester a Párizsból lehívott szlovén pallérmestert, de azt igenis egybehangzóan állították, hogy az ablakok elhelyezésével volt elégedetlen, és a hangnem az építőtelepeken megengedettnél jóval indulatosabb volt, a polgármester kiabálása a legmagasabb regiszterbe tört fel és maradt ott mindvégig, amíg hang jött ki a torkán.

Az ügyészi vizsgálat azt próbálta kideríteni – kevés sikerrel – , hogy mikor érkezett a helyszínre a testi sértéssel vádolt Loewenschluss Alfréd vállalkozó és kivitelező, illetve melyik az a megközelítően pontos időintervallum, amely az erőszakos cselekedetet, nevezetesen a fél téglával történt fejbe vágást megelőzte, illetve a tett realizálódásával befejezést nyert.

Ebben a tekintetben elég zavaros feleleteket nyert a vizsgálat, ugyanis egyesek úgy látták, hogy Loewenschluss Alfréd kivitelező és vállalkozó tettének elkövetése előtt mindvégig, tehát kora reggeltől az építőtelepen tartózkodott, az állványok magasából figyelte jó darabig a polgármester érkezését és kibontakozását. Mások viszont azt vallották, hogy váratlanul bukkant fel, és percnyi habozás után ütötte le a magából kikelt polgármestert. A bírósági szakértő szerint a két megfigyelés nem mond egymásnak ellent, ugyanis a szavahihető tanúk az eseményt több látószögből szemlélhették, munkabeosztásukból és pillanatnyi helyzetükből kifolyólag.

Azt viszont nem rögzítette a vizsgálat, hogy a polgármester mennyi ideje tartózkodott az ellene vélhetően erős felindulásból elkövetett bűntény előtt a helyszínen, vagyis a Falath Vilmos utcai székház építési területén, ha a lezárt területen belül vagy azon kívül állította meg gépkocsiját. Pedig többen is látták, hogy aznap reggel valamiért dühösen szállt ki Volkswagenjéből, és köszönés nélkül lépett be arra a pontra, ahol aztán fejbe vágatása lejátszódott.

Vagy mégsem?

A vizsgálat harmadik napján ugyanis Loewenschluss Alfréd kivitelező azt vallotta, hogy egyáltalán nem vágta fejbe a polgármestert, hanem egy fél tégla esett annak a fejére. Ő azért lépett oda, mert látta a polgármester választott tisztségviselői feje felé nagy sebességgel (9,8-es gyorsulással) tartó téglát (a helyi tégla- és cserépművek termékét, elég silány minőség, jegyezte meg közbevetőleg, de ez van, ebből rendelt a városháza, állítólag közbeszerzéssel, ebből kellett dolgozni) kifogja, tehát éppenséggel mentési szándékkal lépett közelebb, de tekintve előrehaladott vállízületi gyulladását – orvosi igazolás mellékelve az aktához –, a tégla fürgébb volt, mint a becsületes és óvó szándék megvalósulása, és a lehulló építőanyag-darab ütötte főbe a város első emberét. (Egyébként választott, nős, két gyermek apja, 45 éves, adventista.)

Azonnal visszahívták a törvényszéki látásszakértőt, és a jelenet másodpercnyi pontosságú rekonstruálását rendelték el. Fél téglákat készítettek elő, súlyban és anyagsűrűségben majdnem azonosakat, bekenték olyan anyaggal, amely azonnal lemoshatatlan nyomot hagy azon, aki csak megérinti, az állványzaton megállapították a kilazulás, majd kiválás helyét, és utasították Loewenschluss Alfréd kivitelező és vállalkozót, hogy ismételje meg a mentési kísérletet. A polgármester helyére, aki nyolc napon túl is kórházi ápolásra szorult, és még nem lehetett jelen a visszajátszásnál, egy életnagyságú, kartonból készített bábut állítottak, amit a városháza dekorációs és papírmaséműhelyében készítettek el. Mondják, a megszólalásig hasonlított a polgármesterhez.

A kísérlethez a fényviszonyok azonossága is szükséges volt, ezért 11 óráig várni kellett, a tanúkat pedig az eredeti helyükre cövekelték ki, a megfigyelés hitelességét vagy káprázatát (érzéki csalódását) igazolandó. A fényviszonyok azonban a kitűzött délelőttön egyáltalán nem voltak azonosak az elkövetésnapi állapottal. Borongós volt az idő, a közeli disznóhizlalda felől csípős bűzzel és kén-dioxiddal telített felhőt fújt a szél a törvényszéki bizottság szaglószerveihez és látómezejébe. Mire a rendőrség leállította a városi sertéshizlalda mérgezőgáz-kibocsátását, jó óra is eltelt, a tanúk egy része óvatlanul kereket oldott, mások kidőltek az egy helyben vesztegeléstől, unatkoztak, köpködtek, vicceket meséltek, berúgtak, holott az építőtelepre tilos volt szeszes italt bevinni, tilosabbb, mint sztrájkolni (abból ui. még nem keletkezett emberhalál), és szétszéledtek, a rendezőség minden erőfeszítése dacára, cigarettázni. A párizsi pallérmester értetlenül állt, senki sem magyarázta el neki, mi is történik a chantieren, miért van itt a rendőrség, meg a zsakettes urak. 12-kor esni kezdett, majd november elején teljesen szokatlan módon villámlott és dörgött, közben pedig egyesek azt kiabálták, havazik. Fejetlenség tört ki, amit aznap még a rendőrség sem tudott helyreállítani. Végül délután kettőkor, tekintve a korai sötétedést is, azt tanácsolták a kivitelezőnek, Loewenschluss Alfrédnak, hogy engedje haza a munkásokat, másnap majd folytatják. (Nem mondták meg pontosan, mit is kell folytatni másnap.) A polgármesteri hivatal képviselője azzal fenyegetőzött, hogy a vállalkozótól késedelmi kamatot fog levonni a végső elszámolásnál.

A polgámesternek nem mertek beszámolni a fejleményekről, ugyanis csak aznap tért magához, orvosai kíméletes bánásmódot kértek a hozzátartozóktól és a polgármesterhez hű városi tisztviselőktől, akik főnökük kórtermi ajtaja mellett posztoltak álló nap. Azzal indokolták oroszlánanya-hűségüket, hogy bármikor felbukkanhat az a gazember vállalkozó, és újra megkísérli a merényletet a város első embere ellen.

Kilenc nappal később minden körülmény adott volt, sőt maga a polgármester is ott állott a meghívottak között. Jobban mondva, valahonnan kerítettek számára egy mélyülő bőrfotelt, amely még sir Bulgerton egykori bamakói angol parancsnoké volt, és abban foglalt helyet. A preparált fél téglát elengedték, amaz pedig magabiztosan, a fizika törvényeit követve egyenes vonalban folytatta útját a föld középpontja felé. Loewenschluss Alfréd kivitelező odakapott, valóban nem érte el, de mindenki úgy látta, hogy pont a kezébe esett, és pillanatnyi ötlettől vezettetve pontosan a polgármester fejére mért ütésben csúcsosodott ki dühe. A helyszínen készült több szögből is felvett fénykép- és filmbizonyítékokban a polgármester kísérete és családja csalást, trükközést, utólagos illetéktelen beavatkozást, hamisítást látott, míg a bíróság rövid tanácskozás után felmentette Loewenschluss Alfréd kivitelezőt a szándékos emberölési kísérlet vádja alól. Ugyanis kezén nyoma sem volt a téglát bevonó kenetnek. Loewenschluss Alfréd egy percig sem kívánt a továbbiakban a városban maradni. 

Ezzel szemben az egyik nyomozónak az ügy lezárása után, mikor a bizonyítékraktárba beadni készült a téglát, feltűnt haloványan egy másik kéznyom, amelyről az alapos vizsgálat, méretvétel, ujjlenyomatpróba kiderítette, hogy a párizsi pallérmester kezétől származik: egészen olyan volt, mint aki odakapott a súlyos darabhoz, de az kicsúszott a kezéből… és nem biztos, hogy teljesen a véletlen műve volt, vagy a mester ügyetlenségének számlájára írandó. Ezt az információt azonban nem hozták a közvélemény tudomására. Amiért a pallérmester hálából kis tornyocskákkal és stukkóval is feldíszítette volna a székházat, csakhogy Loewenschluss Alfréd kivitelező távozása után az építkezést félbe kellett hagyni. Aztán az történt, mint annyi nagyszerű tervvel, hogy sárba-unalomba fulladt. Nem akadt folytatója. Az anyagiakról nem is beszélve. A polgármester a következő választáson megbukott, az ellenzék került hatalomra, és a félbemaradt épületbe beköltöztek a hajléktalanok…