Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
 
            2014-02-21 15:44:26
Mellékletünket Căbuz Annamária és Căbuz  Andrea képzőművészek Bernády Házban látható munkáival illusztráljuk (Fotó: Nagy Tibor)
Az órák lengő kengyelébe
	emelem könnyedén a lábamat,
	nyergébe vesz és elporoszkál vélem
	egy-egy selymes sörényű pillanat.
Döcögő szekerek jönnek el értem,
	s mint részbe mért gabonás zsákokat,
	lomha napok csikorduló keréken
	széthordanak nagy porfelhők alatt.
Úgy fogyok el, mint a folyamkanyarban
	nyárfák alól a vízbeomló hantok,
	a szívverésem omlaszt szakadatlan,
	mint tengerdörej öklözi a partot.
A vágy bennem, mint az uránium,
	csendesen és fénytelenül sugárzik,
	és észrevétlen a semmibe szórja
	a sóvárgástól bomló test molekuláit.
 
                                
             
                                
             
                                
             
                                
             
                                
             
                                
             
                                
             
                                
             
                                
             
                                
             
                                    
             
                                    
             
                                    
             
                                    
             
                                    
             
                                    
             
                                    
             
                                    
             
                                    
            