Újra összeállt az ASA Aranycsapata!

Bölöni Lászlónak, a Marosvásárhelyi ASA egykori kedvencének, a katari Al-Khor vezetőedzőjének hazalátogatása alkalmából sikerült összegyűjtenie az ASA fénykorának legjobb labdarúgóit.

akik nosztalgiázva elevenítették fel a felejthetetlen mérkőzéseket, a közös emlékeket.

A baráti találkozóra egy víkendtelepi kisvendéglőben került sor, ahol a neves egykori labdarúgót, jelenlegi sikeres edzőt viszontlátták hajdani csapattársai, jelenlegi jó barátai.

Az egykori játékosok közül jelen volt Sólyom Csaba, Czakó János, Kiss Madocsa, Sikó Árpád, Szöllősi László, Ştefan Gligore (Paloma), Onuţan Károly, Fazakas Árpád, Hajnal Gyuszi, Varodi Petru, Kanyaró Attila, Márton Levente, Bíró II. Levente (Laska), Orza Petru, Tâmpănaru Nicolae, Varró Sándor, Ciorceri George, Fodor János és Szabó István.

A valamikori vezetők, a csapat egykori támogatói, drukkerei és Bölöni László barátai közül ott volt még Cornel Cacovean, az ASA volt elnöke, Ördögh Attila, a csapat edzője, dr. Halmágyi Imre, az együttes doktora, Curtifan Iuliu, a Continental vendéglő egykori főnöke, Csifó Miklós vezetőségi tag, a Gloria húsipari vállalat volt igazgatója, Racolţa Ioan, Marosvásárhely volt prefektusa, a játékosokhoz közel álló barát, Petriş Tiberiu játékosügynök, az FC Junior csapatalapítója, Cristian Tiberiu, a Mondo Trade vezérigazgatója, a játékosok jó barátja, Szalkay József, a Maros KK korábbi elnöke és Kincses Elemér, a helyi Nemzeti Színház volt igazgatója is, utóbbi kettő mint Bölöni László jó barátja és az ASA volt szurkolója vett részt az eseményen.

Bölöni Lászlónak és Kanyaró Attilának köszönhetően a baráti találkozón jelen lehetett e sorok írója is, akinek sikerült megszólaltatnia a meghívottak nagy részét. Mindannyian készségesen válaszoltak arra a kérdésre, hogy milyen érzés újra együtt lenni ebben a társaságban?

Íme a nyilatkozatok:

Cacovean Cornel: Örvendetes újra együtt lenni a régi játékosokkal, a későbbi jó barátokkal, akik az itt töltött idő alatt közel kerültek a szívemhez. Köszönjük szépen azoknak, akik ezt a találkozási lehetőséget megszervezték.

Ördögh Attila: Felemelő érzés itt lenni, hiszen sok szép napot, felejthetetlen mérkőzéseket éltünk át együtt, közösen. Ilyenkor felelevenítődnek a régi emlékek, megidézzük a mérkőzések hangulatát, kellemesen gondolunk a szép múltra.

Sólyom Csaba: Az itt egybegyűltek közül Kiss Madocsa, Sikó Árpád és Czakó János egykori játékostársaimmal alapító tagjai vagyunk az ASA-nak, az első generációs csapat tagjai vagyunk. Mindig meghatódva és kellemes érzésekkel jövök egy-egy ilyen baráti találkozóra. Sajnos, már nagyon sokan nem lehetnek közöttünk, néhányan pedig nem lehettek itt az eseményen.

Czakó János: Kellemes meglepetés mindegyikünk számára, hiszen Bölöninek köszönhetően újra együtt lehetünk. Személyesen nagyon rég nem találkoztam például Gligoréval, Varodival, Tâmpănaruval sem. Nekünk csak egy síp kell, s azt meg kell fújni, mint ahogy Bölöni tette a néhai Bóné Tibor edzőnk harci sípjával, s mi örömest egybegyűlünk!

Kiss Madocsa: Az 1964-ben megalakult ASA egyik alapító tagjaként életem legszebb sportéveit tölthettem ennél az egyesületnél. Nagyon örvendek, hogy újra találkozhattunk!

Szöllősi László: Nagy élmény részemről ez a mai találkozás, hiszen ilyen szép számban az egykori ASA tagjai közül, sajnos, csak temetéseken szoktunk találkozni. Én utoljára hasonló hangulatú baráti találkozón 2005-ben voltam jelen, a Bölöni László által szervezett Bölöni-show-n, amely páratlan ünnep volt a marosvásárhelyi labdarúgás számára.

Gligore Ştefan: Sajnos, nagyon ritkán találkozunk az ASA családján belül, éppen ezért, higgyék el, boldog vagyok!

Hajnal Gyuszi: Eljutottunk már egy olyan korba, amikor minden nap számít. Ilyenkor eszünkbe jutnak a gyerekkori, ifjúkori, idősebb kori közös emlékek. Örvendek, hogy Bölöni Lacinak „fut a szekere”, habár nem könnyű neki sem, mindamellett, hogy egy komoly, aktív szerkezetben van benne, ellenben mi már lazábban éljük a hétköznapjainkat. Az ilyen napokat „félre kell tenni”, ezekből az emlékekből kell hogy éljünk sokáig, hiszen ez a mai nap különleges!

Onuţan Károly: Huszonhárom éve találkoztam utoljára Bölöni Lacival, nagyon örvendek, hogy engem is meghívott, és itt lehetek a régi barátokkal, hiszen a közös emlékeket a szívünkben, lelkünkben őrizzük, és most újra felidézhetjük, megoszthatjuk egymással. Bölöni Laci, amikor hozzám jött, kezet szorítottunk és megölelt, könnybe lábadt a szemem…

Kanyaró Attila: Ezek a találkozások részben Bölöninek köszönhetőek, ő mindig visszakívánkozik, és volt csapattársaival akar találkozni. Negyven év távlatából is az első szavára igent mondtunk, ebből is látszik, hogy mennyire összetartóak voltunk, hiszen szinte mind marosvásárhelyiek voltunk. Ezzel nagy örömet szerzett mindnyájunknak. Sajnos, az idő telik, én biztos nem érem meg, hogy újra legyen egy ilyen csapat Marosvásárhelyen, amilyen a mienk volt.

Varodi Petru: Nem lehet szavakba önteni azt a boldogságot, amit most érzek, hiszen néhány egykori játékostársammal évek óta nem találkoztam.

Fazakas Árpád: Nagy öröm, hiszen újra összegyűjtött minket, aki a pályán is vezetőnk volt. Nagy élmény ez mindnyájunknak, az is marad. Adja az Isten, hogy még sok ilyen baráti találkozásban legyen részünk!

Ciorceri George: Laci már régen gondolt arra, hogy egy ilyen baráti összejövetelt szervezzen. Emlékszem, hogy amikor 2004-ben a Rennes edzője volt, és én kint voltam nála látogatóban, többször kérdezte tőlem, hogy vannak, mit csinálnak az egykori csapattársai, vezető barátai? Attól tartottam, hogy mivel ő elkerült szülővárosából a munkája miatt, meglazulnak a baráti szálak. Az idő múlásával azonban azt tapasztaltam, hogy azok ugyanolyan szorosak maradtak, mint voltak. Sajnos, mi csak ilyen alkalmakkor találkozunk ilyen szép számban!

Márton Levente: 2005-ben voltunk utoljára együtt ilyen társaságban, kívánom, hogy egészségesek legyünk, és még találkozhassunk együtt ugyanennyien!

Orza Petru: Mintha álmodnék, és visszamentem volna 40 évet az időben, hogy ismét találkozhatok egykori-jelenlegi barátaimmal, volt csapattársaimmal. Boldogok vagyunk mindannyian!

Fodor János: Nagyon örvendünk ennek a találkozásnak, és gondolom, hogy Bölöni Lacinak is jólesett. Szeretném, ha a hátralévő életemben még sok ilyen találkozón vehetnék részt.

Szabó István: Nagyon jó érzés itt lenni, már régen nem találkozhattunk ennyien együtt. Varró Sanyival és Fodor Janival a legfiatalabbak vagyunk, egy későbbi generáció képviselői, de mi is az ASA nagy családjába tartozunk.

Curtifan Iuliu: Mint egykori vezető alkalmam volt, hogy az itt megjelent játékosokat jól megismerjem, majd barátként kezeljem őket, mindamellett, hogy idősebb vagyok néhányuknál. Bölöni Lacira már gyerekkorában is ügyeltem, szerettem őt játékosként és emberként is, a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Általa ismertem meg Czakót, Kiss Madocsát, meg a többi nagy játékost.

Szalkay József: Sajnos, ennek a 40 évnek nem volt folytonossága, hogy egy új Aranycsapat kialakuljon, de ezek között a fiúk között úgy érzem magam, mint fiatal koromban, a régi történeteket hallván, és olyan érzésem van, hogy ez a nagy csapat újra a bajnoki címért küzd. Azt kívánom Bölöninek, hogy egészségesen, fiatalosan, minél gyakrabban térjen vissza városunkba!

Petriş Tiberiu: Én főleg Bölöni barátjaként vettem részt a rendezvényen, ezért is érdekel a Bölöni és az egykori csapattársai közti jó viszony, amiért mindig mindent megteszek.

Bölöni László: Marosvásárhelyre számomra mindig csodálatos érzés visszatérni, hiszen olyan emlékeket, pillanatokat éltem itt át, amikre büszke vagyok. Elsősorban jó és ugyanakkor felemelő érzés ilyen sok melegséget kapni még most is az emberektől. Nem tudom, hogy ezt mivel érdemeltem ki, de gyakran gondolok a távolból családtagjaimra, egykori csapattársaimra, barátaimra, az itteni emberekre, egyszóval Marosvásárhelyre.