Újat! Újat?
2025-08-18 14:00:00
- Kuszálik Péter
Már régebb kinéztem a fenti címet, mert számos gondolatot gerjeszt az agyfazakamban. Kezdve a konzumidiótákkal, s végezve a konzervatív politikusokkal. Az előbbiek arról híresek, hogy árleszállítások idején már hajnalban ott toporognak a hipermarketek előtt. Létük esszenciája a vásárlás, imádják a divatos cuccokat, és felcsillan a szemük, ha valamilyen új izé jelenik meg a boltokban. Szükség van rájuk is, akárcsak a galacsinhajtó bogarakra. Mindkét faj gyűjtögető életmódot folytat, az utóbbi már Noé utaslistáján is ott volt, a konzumidióták viszont csak a piacgazdaságban jelentek meg (ezt onnan lehet tudni, hogy hiányoznak Brehm alapművéből). A konzervatívokkal magam is rokonszerveztem egy darabig, mert tetszett az alapeszme („nem válunk meg valamely tárgytól, szokástól vagy vezéreszmétől csupán azért, mert újabbak is vannak már a piacon”), de egy ideje módosították a lózungot – le akarják söpörni az asztalról a másként gondolkodókat –, ezért kerülöm őket.
De vendégszövegeim is vannak, szép számmal. XI. Pius 1930. dec. 31-én adta ki a Casti connubii című pápai körlevelet a keresztény házasságról. Márton Áron a kényszerlakhelye idején (1962 májusában) írt erről egy ötvenoldalas szöveget. Házasságról lévén szó, a feleségeknek is kijut a dicséretből, ám én most a férfiakról szóló részből másolok át valamennyit, mert az új dolgokról esik benne szó. A férfi „csak akkor boldog, ha feladata van, ha alkothat, ha teremthet. Nem elégíti ki valaminek a megszerzése és nyugodt birtoklása, mindig újat akar, újat teremteni, új földrészeket felfedezni, a természet titkait feltárni, erőit meghódítani, az emberi élet berendezéseit tökéletesíteni, átalakítani. Hajtja a megismerés és alkotás fausti vágya, szenvedélye. Másik jellemzője az értelmi tevékenység intenzitása. Szereti a kérdések világos megfogalmazását, a tisztázott ismereteket, a logikus gondolkozást, a tények, igazságok, tételek bizonyítását. Ennek az értelmi tevékenységnek köszönheti, hogy meghódította és uralma alá hajtotta az egész világot. Ő fedezte fel a nehézkedés törvényét, a csillagvilág törvényszerűségeit. Ő ismerte fel a villamosság természetét és állította az ember szolgálatába. Ő találta fel a gőzgépet és a technika ezer más csodáját. Ő kutatta fel a betegségek okozóit és azok ellenszereit, a jobbnál jobb orvosságokat. Ő tárta fel a tenger és a föld mélyének titkait, ő szerkesztette meg a hang sebességénél gyorsabb repülőgépeket, és ő az alkotója és első utasa az első űrhajónak. [Gagarin, 1962. ápr.] Korunk bámulatos technikája mindenestől a férfi a műve.” (Márton Áron hagyatéka, 8. kt. 190).
Adalék a fentiekhez: Johann Faust német asztrológus, a 16. században keletkezett német mondakör hőse, amelynek középpontjában Faust és az ördög áll. A megismerésre, tudásra való törekvés jelképe. Tudjuk jól: a túlzásba vitt dolgok megártanak, az okos(k)odás fattyai százmilliók haláláért okolhatók. Nem tömlöc járt érte, hanem Nobel-díj. (Persze-persze: az atombombát is ki kellett találni, mert a kőbaltának csekély volt a hatásfoka.)
György Lajos a Püspök úr jó embere volt, sok közös munkájuk volt, többek között az Erdélyi Iskola című – „neveléstudományi és népnevelő” – folyóirat. Kezdetben társszerkesztők voltak, de a püspökké szentelt Márton Áron (1939-ben) megvált a laptól; az ő neve már csak így szerepelt a folyóirat fejlécén: „alapította Márton Áron”. Előbb Sándor Imre, majd Veress Ernő is kivette a részét a munkából, a 38 számot megért füzet alakú folyóirat ma is hasznos olvasmánya (lehetne) a pedagógusoknak és a szülőknek. György Lajos irodalomtörténész, bibliográfus és egyetemi tanár volt, az Erdélyi Katolikus Népszövetség igazgatója, 1946–47 között a Bolyai egyetem prorektora. A kolozsvári pártlap (Gáll Ernő főszerkesztősége idején) sajtókampányt indított ellene, rövidesen eltávolították a tanügyből, és a Lyceum-könyvtár igazgatói állásából is menesztették. [A Bolyai egyetem rektori székébe ’az új’ ideológia harcosai kerültek: Balogh Edgár (1948–50), Nagy István (1950–52), Bányai László (1952–56).]
Egy bekezdésnyi idézet György Lajos leveléből, aki (1939-ben) a tanítóképzés megreformálását javasolta a püspöknek. „A tanítók tanítója apostolkodik és apostolkodásra előkészít. Munkakörében nem hivatalt, hanem hivatást lát, kötelességét nem kényszerből, hanem belső szükségletből végzi. Kötelességtudata nem ismer határt, amikor hivatásszeretetének kifejtéséről van szó. A külön munkáért nem kíván külön fizetést. A technika szédületes iramában korunk azt kiabálja: »Újat, újat, újat!« A tanítók tanítója ezt mondja: »Értékeset, értékeset, értékeset!« Modernségét nem a jelszavakban keresi, hanem abban, hogy tudja, korunknak milyen tanítóra van szüksége. Modern tanító pedig az, aki a gyermek és a nép anyagi és szellemi szükségleteinek a kielégítésén apostoli lélekkel dolgozik.” (Márton Áron hagyatéka, 28. kt. 129).
György Lajossal egyetértve én is a minőséget becsülöm, nem a mennyiséget vagy valaminek az újsütetű mivoltát (lásd azokat a szövegeimet, amelyekben a digitalizáció átkaival bakalódom). Nyilvánvaló, hogy a Mesterkélt Unintelligencia propagátorai bennem nem egy potenciális tanítványt, hanem a régi világ maradi képviselőjét látják, aki megérett a cserére. Mert az új világrendhez új firkászok kellenek. József Attila is tudott valamit az új nemzedékről („Ilyenek vagyunk. / Új nép, más fajta raj. / Másként ejtjük a szót, fejünkön / másként tapad a haj.”), ám valamit elfelejtett: az Idő hatalmát. Az Idő festi fehérre az emberek haját, és öregíti meg az újat…
