Újabb segítséget vittek Vicébe

Nagyboldogasszony napján vittek ismét boldogságot a Maros megyei jóakarók a Mezőség belsejébe, Beszterce-Naszód megyébe, ahol rendszeres segítséget nyújtanak a Vicén működtetett szórványkollégiumnak. Négy éve látogatott oda először lapunk munkatársa, Gligor Róbert László, amikor magyarországi barátait kísérte el, ő is tanszereket, tisztálkodási és tisztítószereket vitt iskolakezdésre.

Sok mosollyal, szeretettel vették körül az ott élő Bákó megyei csángó és a szomszédos mezőségi falvakból való magyar gyermekek, akik azért laknak ebben a kollégiumban, hogy a kisebbek a magyar falu óvodájában, iskolájában, a nagyobbak a bethleni iskolák magyar tannyelvű osztályaiban tanulhassanak anyanyelvükön. Az első látogatás után hamarosan második út is következett, amikor focikapukat, labdákat, sportmezeket és édességet vittek, hamarosan pedig karácsony előtt élelmiszer-rakománnyal örvendeztették meg a gyermekeket.

Fotó: Gligor Róbert László gyűjteményéből

A látogatások azóta rendszeresek lettek, évente legalább kétszer, húsvét és karácsony előtt próbálnak megtölteni néhány polcot az otthon kamrájában, de disznót is vágnak, mert így jóval olcsóbban kerül hús a gyerekek tányérjára, mint ha a szomszédos üzletben vásárolnák kilóra. Vittek játékokat, ruhaneműt, kerékpárokat, új konyhai gázkályhát, mosógépet, televíziót is azóta, de három éve a lakhatási körülmények javítására is figyelnek. Tavalyelőtt két, tavaly már hat hőszigetelő ablakot és egy ajtót cseréltek ki az épületen, tíz ruhásszekrényt is készíttettek a szobákba, tavaly iskolakezdés előtt pedig megújult, kimeszelt szobákba térhettek vissza a diákok. Idén két fürdőszoba felújítását és az épület homlokzatának elmaradt hőszigetelését tűzték ki célul. A gazdasági bizonytalanság miatt viszont a tavalyinál kevesebb összegből gazdálkodhattak, de azért sikerült a két fürdőszobára a víz és pára által megrongált faajtók helyett új, szigetelt, tartós ajtókat készíttetniük, vásároltak új tusolóberendezéseket is, és egy cég felajánlásából a homlokzat szigeteléséhez szükséges építőanyagok és a belső ajtók lefestéséhez szükséges olajfesték is kikerült. Mindezekkel elutaztak a közel 150 kilométerre levő magyar szórványszigetnek mondható településre, sőt akadt két nyárádmenti mester is, aki segítséget ajánlott, és az új ajtókat rögtön beszerelte a régiek helyére.

Kollégánk hozzátette: minden gyűjtési akció sok-sok Maros megyei személy és szervezet összefogása révén tudott eredményes lenni. Kezdettől mellette állt a nyárádszeredai református egyházközség, de bekapcsolódott sorra a rigmányi, gyulakutai, backamadarasi református, a szabédi unitárius, a szentgericei református és unitárius, a jobbágyfalvi és deményházi katolikus egyházközség is, tavaly már az erdőszentgyörgyi reformátusok és idén a marosvásárhelyi és bözödi unitárius egyházközségek is segítettek, és néhány civil szervezettől (Help 4 Change, Backamadarasért Egyesület, Balavásárért Egyesület, Gondviselés Segélyszervezet) is érkezett felajánlás, a Helyi termelők – Maros csoport is adományokkal érkezett a tavaly ősszel, és sokan magánszemélyként adományoztak élelmiszert, ruhaneműt, játékot, édességet, vagy kisebb összegekkel hozzájárultak az épületfelújítás kiadásaihoz, míg idén három magyarországi magánszemély is társult hozzájuk. Nyárádmenti termelők terményekkel is besegítenek ilyenkor, az őszi betakarítások idején, két éve a székely-mezőségi búzaösszeöntés eredményeként begyűlt nyolc tonna gabonát a Magyarok kenyere – 15 millió búzaszem program keretében a vicei otthonnak ajánlották fel a szervezők, a Székely Gazdaszervezetek Egyesülete is ugyanennek a programnak a keretében több mázsa krumplit, de hagymát, murkot is adományozott a viceiek számára a tavaly és tavalyelőtt is. Mi több, a vicei otthon és a nyárádszeredai iskola között együttműködés és cserelátogatás is kialakult.

Kollégánk a rigmányi reformátusok hollandiai testvérgyülekezete, Mastenbroek diakóniai csoportját is Vicére irányította a tavaly, az ott tapasztaltak meggyőzték a németalföldieket, és idén nyáron már ők is anyagi hozzájárulással és munkával  segítettek, hogy az otthon udvara átalakuljon, megszépüljön.

Íme, egy példa a néhány közül arra, hogy önzetlenségből, szeretetből és apró adományokból is lehet lassan változásokat, folyamatokat elindítani, közösségeket megmozgatni viszonylag távolabb eső és kevésbé ismert szórványközösségek támogatására is. Hogy ne csak a nyárádmentieknek jusson friss termény vagy disznóhús a tányérjukra, ne csak Maros megyeiek hajthassák le esténként fejüket meleg, tiszta, kényelmes szobákban, hanem olyan gyermekek is kaphassanak szeretetet, akik egy évben nyolc-kilenc hónapot azért töltenek otthonuktól több tíz vagy több száz kilométer távolságra, hogy anyanyelvükön tanulhassanak, ha már a moldovai Forrófalván, Magyarfaluban vagy éppen a mezőségi Tancson, Szászlekencén, Mezőköbölkúton ez a lehetőség nem adatik meg számukra.