2021. szeptember 26., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A múltat és a bátorságot méltatták

 Fúvóshangszerek zenéjétől és szirénák vijjogásától volt hangos Nyárádszereda főtere szombaton délelőtt: ekkor ünnepelte fennállásának 145. évfordulóját a helyi önkéntes tűzoltóegyesület. A jeles pillanatot a bajtársak és veteránok is megtisztelték. 


Nyolc önkéntes alakulat sorakozott fel a házigazdák mellett 
  Fotók: Gligor Róbert László



A nyárádszeredaiak mellett a csíkfalvi, balavásári, szovátai, nyárádremetei, erdőszentgyörgyi, nyárádgálfalvi, mezőcsávási és farkaslaki önkéntes tűzoltók is felsorakoztak autóikkal a település főterén. Kacsó István, a házigazda egyesület parancsnoka jelentést tett Novák Vilmos alpolgármesternek, aki az önkormányzat üzenetét tolmácsolta: együtt ünnepelhetjük az emberi méltóságba vetett hitet, a bátorságot, az önfeláldozást, a társadalmi felelősségvállalást és azokat, akik naponta tanúbizonyságot tesznek ezekről az értékekről, de ugyanakkor a munkát is, amelyet olykor életük kockáztatásával végeznek, és őket, akik biztonságot, megnyugvást hoznak a bajbajutottak számára. Különleges és nélkülözhetetlen küldetés ez, amely kiérdemli a közösség tiszteletét – hangsúlyozta az elöljáró.

A Maros megyei katasztrófavédelmi felügyelőség részéről Pălăcean Mihai ezredes köszöntötte az egybegyűlteket a 145. évforduló és a román tűzoltóság napja (szeptember 13.) alkalmából. Örömmel állapította meg, hogy évről évre növekszik az önkéntes tűzoltók személyi és szakmai felkészültsége, nő az érdeklődés az ifjabb nemzedék felkészítése iránt, és egyre inkább új és hatékony esetkocsikat szereznek be az alakulatok.

 Az ünnepség kezdete, a román és magyar himnusz eléneklése előtt egyperces néma főhajtással emlékeztek azokra az elhunyt tűzoltókra, akik az elmúlt 145 év során tevékenykedtek a településen, ugyanakkor az Amerikai Egyesült Államokban 20 évvel ezelőtt, szeptember 11-én bekövetkezett tragédiára is, amely során közel háromezer ember vesztette életét, ezek között 343 tűzoltó halt hősi halált.


 Emlékszalagok kerültek a zászlókra



Szeretet és önfeláldozás

Magyarországon 150 évvel ezelőtt alakult meg a szervezett önkéntes tűzoltóság, majd 145 éve itt is ráébredtek arra, hogy kell egy helyi segítség, szükség van azokra az emberekre, akik alkalmasak, és tudnak tenni egymásért és a rászorulókért – emelte ki a Magyar Tűzoltó Szövetséget képviselő Csóka Károly ezredes, aki azért jár gyakran Nyárádszeredába a társaival, hogy képzésben, technikában próbáljanak segíteni, felkészíteni az itteni és környékbeli önkénteseket arra, hogy bevetésre alkalmasak legyenek, hogy beavatkozáskor kellő szaktudással segíthessenek embertársaikon. „Meg kell becsülnünk a múltat, mert ebből tudunk építeni a jövőben is” – figyelmeztette az ünneplőket a Kárpát-medencei Tűzoltó Együttműködési Bizottság elnöki tisztségét is betöltő Csóka Károly. Örömmel állapította meg, hogy Szeredában és környékén egyre több önkéntes tűzoltóegyesület létezik. Ugyanakkor arra kérte a Maros megyei hatóság képviselőit, hogy segítsék a megyében a tűzoltókat, hogy elérjék azt, amit a szeredaiak, és ebben partnerük lesz a magyarországi fél – ígérte.

A szentírási szeretet és önfeláldozás az, ami leginkább jellemzi az önkéntes tűzoltók tevékenységét, hiszen enélkül nem lehetne félretenni családi programot, pihenőidőt, feláldozni a szabadidőt, és menni akár éjjel is, hideg télben vagy nyári hőségben – mutatott rá Tőkés Attila református lelkipásztor, aki mindezért az egész közösség nevében köszönetet mondott, hiszen a tűzoltók órákat, napokat, életük egy részét áldozzák bevetéseken való részvételre, életeket és otthonokat mentenek meg, közmunkákból veszik ki a részüket, szeretetből mutatnak példát, de a tragédiát megélt vagy kárvallott embereknek ott, a baj tengerében sosem jut eszébe megköszönni ezt a munkát. A tűzoltói önfeláldozás kapcsán a lelkész felelevenítette az ezelőtt húsz évvel történt amerikai eseményeket, kiemelve, hogy amikor mindenki elveszítette a fejét, a tűzoltók voltak azok, akik halált megvető bátorsággal, hidegvérrel, sokan életük feláldozásával mentették meg nagyon sok ártatlan ember életét.





  Szolgálni és fejlődni szeretnének

„Immár 145 évre tudunk visszatekinteni, és ez megfelelő alapot adhat arra, hogy reménykedve álljunk a jövő elé” – kezdte ünnepi beszédét a szeredai önkéntes alakulat parancsnoka, aki a szervezetalapító elődökre emlékezve elmondta, hogy ők is erős hittel, kitartással fejlődtek, ők is tanultak, gyakorlatoztak, igazi tűzoltókhoz híven, szívből, elhivatottságból tették kötelességüket. 1876-ban már zászlóval rendelkeztek, amely a csapat összetartó erejének jelképe lett, és e zászló alatti helytállás belső elvárássá, közösségi paranccsá vált.

A 2016. évi újraalakulás óta a csapat látványos fejlődésen ment át, eltűnt a kezdeti bátortalanság, szakszerűen látják el feladataikat, és gyarapították a munkájukhoz szükséges eszköztárat, ma már három esetkocsival állnak bevetésre készen. Ez a csapat elkötelezte magát arra, hogy a reménytelenség fogalmát ne ismerjék meg a bajba jutott és rászoruló emberek.

Hogy reménnyel tekintsen a jövőbe, a csapatnak tervekre, célokra van szüksége, és ebből kettőt említett meg a parancsnok. Elsősorban egy gyakorlópálya kialakítását tervezik, és a terv nagy részét már az év végéig megvalósítanák, ehhez a Bethlen Gábor Alap nyújt támogatást. Másik tervük az, hogy a három esetkocsinak tűzoltószertárat építsenek, a garázsok mellett raktárhelyiségeket szeretnének létrehozni, a tetőtérben előadótermet és vendégszobákat alakítanának ki. Ehhez kérte a település lakóinak, vezetőinek, vállalkozóinak támogatását a parancsnok, megköszönve az elmúlt öt évben kapott támogatást is, a lakosságnak pedig azt ígérte, hogy továbbra is igyekeznek helytállni, legjobb tudásuk szerint végezni az önként vállalt feladatokat.


A tűzoltók felvonultak a főtéren, majd a település főutcáin



  Veteránok és ifjak körében

Az ünnepségen a tűzoltóparancsnok öt olyan veteránt is köszöntött, akik a helyi önkéntes alakulat századik évfordulóján, 1976-ban is ünnepeltek: Ábrahám Imre, Istvánfi Ernő, Bodó János, Major Zsigmond és Demián Árpád vehettek át elismerő oklevelet és emléktárgyat, ez utóbbi negyven éven át volt az alakulat parancsnoka. Szorgalmáért és kitartásáért külön dicséretben részesült az alakulat ifjúsági csapata is, míg a felnőtt együttesnek járó emléktárgyat Tóth Zsolt, az egyesület alelnöke vehette át.

Ezt követően a zászlóanya az ünnepi pillanatok emlékére az alkalomra hímzett szalagokat kötött fel a házigazdák, valamint a remetei és csíkfalvi alakulatok zászlajára, míg Csóka Károly a Magyar Tűzoltó Szövetség emlékszalagját rögzítette a szeredaiak zászlaján. Azaz az új, két éve készült zászlaján, amely az 1876-ban készült zászló kisebb, de ugyanazokat a motívumokat hordozó mintája. Az eredeti díszes, jókora zászlót ma a református egyházközség őrzi: egyik oldalán a csapat ma is használt jelképe, másik oldalon a jelmondat áll: „Embernek segítség, Istennek dicsőség”. Fö-lötte áll a Szent Korona országainak címere, amelyet (és Isten nevét) valakik úgy próbáltak eltüntetni a múlt rendszerben, hogy vörös festékkel kenték le. Nem jártak nagy sikerrel.

Az ünnepség záróeseményeként a házigazdák zászlaja után felsorakozó tűzoltók a korondi fúvószenekar és a veteránokat szállító lovas kocsi vezetésével megkerülték a főteret, majd az alakulatok az esetkocsikra felpattanva a város főutcáit is bejárták.

A szeredai egyesület az ünnep alkalmából emléktablót is készített, ezen 23 felnőtt és ugyanennyi ifjú tűzoltó neve és arcképe szerepel.