2020. október 23., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Különleges színházi élményben lehetett hétfőn újra részük a marosvásárhelyi Gheorghe Şincai középiskola diákjainak.

Fotó: Nagy Tibor


Különleges színházi élményben lehetett hétfőn újra részük a marosvásárhelyi Gheorghe Şincai középiskola diákjainak. Kusztos Etelka magyar szakos tanárnő felkérésére a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely Ahogyan a víz tükrözi az arcot című előadását hozta el Vásárhelyre, a produkciót a Maros Művészegyüttes székhelyén láthatták a fiatalok. Az előkészületek perceiben Fazakas Misi társulatvezetőt, rendezőt a – 2011-ben született, azóta három kontinens 19 országában, többek között Thaiföl-dön és Marokkóban is bemutatott – darabról kérdeztük.

– Az Ahogy a víz tükrözi az arcot május 21-én lesz négyéves, a mai a 381. előadásunk. 2010 nyarán táborban vettünk részt, ahol arra kértük a jelen levő fiatalokat, hogy beszéljenek mindarról, amit problémaként élnek meg a családban, a társadalomban, illetve önmagukban. 72 tematika hangzott el, ezekhez egyéni, páros és csapatos improvizációkat is készíttettünk. A rögtönzött jelenetekből állt össze a színházi keret, amely betereli a témákat a produkcióba.

– Konkrétan milyen kérdéseket, problémákat vet fel az előadás?

– Kiskorúak abortusza, válás, külföldi munkára kényszerülő szülők, széteső családok – csupán néhány a táborban elhangzottakból. De szó esik a fiatalokat megszólítani képtelen tanügyi rendszerről, az ifjabb és felnőttgenerációk között tátongó hatalmas szakadékról és arról, hogy mit is kezdjünk a fiatalokkal ebben a kaotikus állapotban. Az a tapasztalatom, hogy a négy év alatt még időszerűbbek lettek ezek a témák. Az előadás megmozgatja, elgondolkoztatja a fiatalokat, hozzásegíti őket ahhoz, hogy viszonyítási pontokat keressenek. A fellépéseinket követő beszélgetésekből rendszerint kiderül, hogy a tizenévesek soha nem mélyültek el igazán ezekben a kérdésekben, a felnőttek ugyanis mindig azt tanácsolták nekik, hogy még ráérnek velük foglalkozni. Ez is azt bizonyítja, keveset teszünk azért, hogy a tinédzserek önállóan gondolkodó emberekké váljanak, védőburokban tartanánk őket, pedig már a kilencedikesek is nyakig benne vannak a „nagybetűs” életben. Azzal, hogy a színház lehetőséget teremt számukra, hogy az őket érintő problémákkal foglalkozzanak, találkozási hellyé, fórummá válik, levesz a régóta cipelt terhekből.

– Beszéljünk egy kicsit a szövegkönyvről.

– Ez azért érdekes, mert a társulat minden tagja megírta a maga variációját, aztán 7-8 változat összerakásából született a végső szöveg.

Az előadás után Kusztos Etelka drámafoglalkozást szervezett a diákoknak, akik a rendkívüli művészi élmény hatása alatt fogalmazhatták meg saját problémáikat, körvonalazhatták jövőképüket.