Tirana, a főváros metamorfózisa

 Albánia fővárosa, Tirana nem egy különösen szép város, de érdekes, élettel teli, és számos sajátosságot tartogat. Lakossága meghaladta a félmillió főt, a Nënë Tereza nemzetközi repülőtérről busszal lehet közlekedni a városközpontba. Nem feltétlenül a lenyűgöző látnivalói miatt érdemes felkeresni, hanem egy máshol már letűnt kor hangulatáért, valamint a jövőépítés jelenének a megtapasztalásáért.

 Tirana központja 1937 óta a Szkander bég tér, ahol a névadó szobrát 1968-ban avatták fel a bég halálának ötszázadik évfordulóján (előtte Sztálin szobra állt a helyén). A téren van az Ethem bej mecset, mellette az óratorony, a Bunk’Art2, különböző kormányépületek, a kultúrpalota, a Nemzeti Történelmi Múzeum, a Tirana és az Intercontinental szálloda. A régi városháza és a régi bazár a nyolcvanas években a lebontás sorsára jutott. Az Ethem bej mecset „megúszta” azzal, hogy a kommunista diktatúra bezárta, miközben az egykori nyolc mecsetből hét ma már nem létezik. 1991 elején nyitották meg a vallásosságról addig leszoktatott hívek előtt, miután januárban a nép fellázadt, és tízezer ember vonult zászlókkal a mecset elé tiltakozni. Érdekes módon nem oszlatták fel az amúgy nem engedélyezett tüntetést, így ez a nap számít az albán kommunizmus bukása előszelének. 2021-ben a török állam pénzéből szépen restaurálták a méretében nem túl nagy, ám szép kivitelezésű mecsetet. Egyébként a fővárosban és országszerte számos újjáépülő mecset, oktatási intézmény, sőt kórház a török kormány anyagi támogatásával jött létre.

 A keresztény templomokat sem kímélte a rezsim. A kétezres évek elején felépített új ortodox katedrális helyén álló korábbi templom 1967-ben vált a buldózer áldozatává. Hogy is nézett volna ki, ha a vele szemben álló állambiztonsági (Sigurimi, albán szekuritáté) épület irodáiból a tisztek vagy vallatottjaik tekintete éppen a templomkeresztre révedt volna... Ennél valamivel szerencsésebb sors jutott a Mária mennybemenetele templomnak, amelyet a kommunista időkben gimnáziummá alakították át, ezért a rezsim bukását követő évben már eredeti rendeltetése szerint várhatta a hívek egyre népesebb táborát. A római katolikus hívek főtemploma a Szent Pál-székesegyház, bejáratánál Szent Teréz anya és II. János Pál szobrai állnak.

 A Nemzeti Történelmi Múzeum építészeti stílusa nagyon hasonlít a kelet-európai kommunista korszak szocreál épületeire, homlokzatán az albán történelem kulcsfigurái és a nép megtestesítői sorakoznak mozaikdarabokból összerakva. A régészeti gyűjteménytől a Teréz anyának szentelt kiállítótérig igen sokrétű a múzeum. Kiemelt helyet foglal el Kasztrióta György, Szkander bég alakja, kardja, a tetteit felelevenítő históriák és korabeli kiadványok. A leírásokat olvasva megtudható, hogy Bulgáriában megismerte Hunyadi Jánost (Janosh Huniad), akivel örök szövetséget kötött a török elleni harcban, és ennek a szövetségnek első bizonyítéka, hogy 1443 novemberében Nisnél legyőzték a törököket. Aztán újabb történelmi korszakok, személyiségek elevenednek meg, és eljutunk Ahmet Zogu király uralkodásáig. Több tárlóban korabeli fényképek sorakoznak az Apponyi Géraldine grófnővel kötött házasságról, országjárásukról, Leka fiukról, száműzetésük különböző helyszíneiről, emigrációban eltöltött életükről. Megjegyzendő, hogy egyetlen gyermekük után egyetlen unokájuk, II. Leka albán királyi herceg nagyapja szülőhazájától egészen távol, Johannesburgban született 1982-ben.

 Érdemes megemlíteni az Albán Tudományos Akadémia székhelye százéves történetét. Közvetlenül az első világháborút követő években az első albán parlament az épületben ülésezett, majd királyi palota lett, a második világháború lezárásakor az antifasiszta felszabadítási front, aztán a nemzetgyűlés székhelye, végül 1972-től akadémiai központ. Tömény történelem egyetlen épületben. De az elmúlt évszázadokban, évtizedekben jelentős metamorfózison esett át még számos épület, városnegyed. A 17. században épített tiranai kastély két évszázados működést követően leromboltatott, és a még meglevő várfalakon belül manapság a főváros egyik kedvenc szórakozóhelye jött létre. A másik, jelentős átalakuláson átesett épületegyüttes a kommunista diktatúra idején katonák által őrzött és megközelíthetetlen pártelitnegyed (Block), az egykori diktátor két épületből álló lakosztályával, ahol manapság luxusbárok és vendéglők, éjszakai klubok sorakoznak. A legnagyobb változáson azonban az Enver Hodzsa halála után a számára megépített mauzóleum, múzeum esett át, amely 1991 után konferencia- és vásárközponttá alakult, és terv szerint a jövőben a kreativitás és a digitális technológia központjává válik.

 A fővárosban sétáló turista akarva-akaratlanul megtapasztalja az épületek kinézésében is a kirívó kontrasztot. Egészen modern, helyüket bárhol megálló épületek (szállodák, üzletházak, lakóépületek, intézmények stb.) számbavételén túl érdemes bemenni a kapualjakon át a belső udvarokba is. Rátekinteni a szemétkupacokra, és eljutni a rendezetlen, a régi festés foltjait hordozó tömbházlakások bejáratáig, vagy éppen felülnézetből rájuk tekinteni. Kábelek, antennák, vízmelegítők, száradó ruhák, rozsdás dobozok és csövek, már-már veszélyessé váló villanyvezetékek sokasága. A nehezen felszámolható mélyszegénység nyomai. 

 Albániát elsősorban a tengerparti részek, homokos partszakaszai és türkizkék vize miatt érdemes felkeresni a nyaralni vágyó turistának, 360 km hosszú tengerpartja a Jón-tengeren és az Adriai-tengeren osztozik. De nem mellékes a főváros megismerése, sajátosságainak a megtekintése sem, ugyanakkor kirándulóhelyekből is bőven akad az országban. Albániában három város is része az UNESCO kulturális világörökségének: Butrin romvárosa, Gijokastra és Berat városa. Utóbbit, az egyedülálló építészete, a hegyoldalba épült sok kis fehér háza miatt ezerablakúnak is nevezett Berat városát sikerült közelebbről is megcsodálnom. Mangalemi és Gorica régi városnegyedét az Osumi folyón átívelő kőhíd köti össze egymással. A Berat-várban épület-, mecset- és templommaradványok, Onufri festőművész munkáit bemutató múzeum, a bizánci és a török kultúra egyvelege, hangulatos sikátorok és kőházak nyújtanak élményt, de a környékbeli kanyon és vízesés természeti szépségei is kiemelt érdeklődésre tartanak számot. 

 Érdemes továbbá ellátogatni Kruja történelmi városába, amely a XV. században az Oszmán Birodalom terjeszkedésével szembeni albán ellenállás történelmi helyszíne, szimbóluma. Továbbá Tiranából viszonylag hamar elérhető az autópályán Durrës tengerparti városa, ahova rendszeresen járnak autóbuszok, csak nem könnyű feladat kiigazodni a városi buszjáratokon, és kijutni a buszállomásra. A római amfiteátrummal, velencei toronnyal, török kort idéző műemlékekkel rendelkező város a történelem, a kultúra és a csodálatos kilátás lenyűgöző élményét nyújtja. 

 A harmadik évezred Albánia számára nagy kihívásokat tartogat. Rengeteg az építkezés, autópályák és vasútvonalak jönnek létre, miközben a (mély)szegénység és a jólét kontrasztjai bizonyára még nagyon hosszú ideig érzékelhetők lesznek. Az ország megnyílt a turisták számára, a múlt öröksége és a jövő biztatása kísért, mert „az albánoknak csak maguk közt van elintéznivalójuk, nem a külföldiekkel”. Miközben az elmaradottabb (hegy)vidéken a vérbosszú intézményének a maradványai még léteznek, az albán az albánt támogatja országhatárokon belül és kívül, és a rokonra jóban-rosszban számíthat, míg a barát gyakorta csak érdeke szerint szövetséges.

Tirana nemzetközi buszállomása csak az utazási irodák hirdetőtáblákon megjelenített kínálata alapján nemzetközi. Kiemelt célpontok Koszovó, Észak-Macedónia, aztán Olaszország, Németország, de Svájc, Ausztria, Franciaország, vagy éppenséggel Brüsszel sem marad le a listáról. Járatokat indítanak a többi balkáni országba, még Szerbiába is, utóbbinál bizonyára alaposabban kijelölve az útvonalat. A buszállomás szegényes bárjának a bejáratánál koszovói és észak-macedóniai zászlók hirdetik a szoros összetartozást. Albán Balkán.

 Végül azon személyes élményemről sem feledkezhetem meg, hogy Albániát, a sasok földjét elhagyva, az Észak-Macedóniába való belépéskor igazi retró hangulat fogadott az albán–macedón határnál. Régi emlékek elevenedtek fel, amikor a mikrobuszról leszállították az utasokat, sorba állították őket, és nekiláttak a csomagok ellenőrzésének. Egy letűntnek vélt világ köszöntött vissza, hogy emlékeztessen a múltra. Erre a – kommunista – világra, múltra, örökségre fogok részletesen kitérni a következő részben, amelyben megismerhetjük Albánia kommunista diktátora, Enver Hodzsa örökségét.