2021. december 3., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A fontos kötődések az első pillanatokban alakulnak ki, ez az aranyóra.


A baba születésével nemcsak gyermek, anya is születik – hangzott el Sasvári-Szabó Erzsébet dúla, bába, a győri kórház szülésznőjének előadásában a Születés hetének kedd délelőtti rendezvényén. A marosvásárhelyi Deus Providebit Házban várandós és kisbabás anyukák hallgatták az előadót, akinek alkalma volt tapasztalatot szerezni a kórházban történő és az otthoni háborítatlan szülésről is. Iskolai tanulmányai mellett a bábaságot rábaközi nagyanyjától tanulta, aki kiválóan ismerte a mesterséget, majd három gyermek édesanyjaként a saját életében is megtapasztalta a szülés, születés, az anyává válás minden fontos pillanatát. Gyakorló kórházi szülésznőként alkalma volt összehasonlítani a kétféle szülés hatását a magzatra és az édesanyára, s megszerzett tapasztalatait osztotta meg a résztvevőkkel. Az előadó szerint a várandós nő, a család minél többet kellene megtudjon arról, hogy hol és milyen formában lehet szülni, hogy minél nagyobb szabadsággal dönthessen.

Sasvári-Szabó Erzsébet azt vallja, hogy a lélek választja meg a szüleit, az anya nem tudja, hogy milyen lesz a leendő gyermeke, s milyen tapasztalatokat fog megélni, ezért ő csak arról dönt, hogy fogadja-e az érkezőt vagy sem. Az anyaság akkor kezdődik, amikor a szülő először gondol születendő gyermekére.

Régen a várandós nő saját maga rendelkezett a testével, a gyermek sorsa az ő kompetenciája volt. Szülni minden nő tud, csak arra kell felhívni a figyelmét, hogy fölismerje teste és lelke jelzéseit. Az élet információ, energia és anyag találkozása. A szülés egyedülálló és életre szóló élmény, a földünkön mégis az ember érti a legkevésbé a szülés, születés titkát.

A gyermekvállalással hatalmas testi, lelki és szellemi átalakulás kezdődik. Áldott állapotba kerülni a legnagyobb bizalom, amit egy nő adhat a férfinak, ezért a várandósság ideje alatt nagy szüksége van a gyengédségre, arra, hogy a párjára támaszkodhasson. A baba új energiát hoz magával, ettől megnő az anya kisugárzása, aurája hatalmasra növekedik, s ha a férfi igazi társ, megérzi ezt. Nem mindegy, hogy a várandósság alatt hogyan gondolkodik az anya, hisz a baba mindent átvesz abból, amit érez és gondol. Felismeri az anya és az apa hangját is, ha beszélnek hozzá, szereti hallgatni a zenét. Ha a kilenc hónap alatt a szülők nem fordítanak rá figyelmet, szüléskor ez megérződik. Ha az anya sokat beszélget a magzattal, könnyebb lesz a világra érkezése. A várandós nőnek sok testi, lelki változáson kell átesnie, ilyen az álmosság, a fáradtság is. Mindez azért van, hogy az új, magasabb rezgésszámú lélekkel az anya lelke és teste összehangolódjon. A reggeli émelygésekkor a baba gondoskodik arról, hogy az anya szervezete megtisztuljon, a kívánóssággal pedig, hogy magához vegye azt, amire a szervezetének szüksége van. A várandós nő érzékenyebb a szeretetre, van, aki a terhesség alatt (amikor visszajön a valódi érzékelése) jön rá, hogy kellemetlen számára a párja szaga, s hogy nem a természetes alapon választott.

Az előadó érdekes képpel mutatta be azt a pillanatot, amikor a petesejt kiválasztja a spermiumot, s találkozásukkor erők, energiák és fény szabadul fel.

Régen nem fekve szültek, hanem széken ülve, guggolva, négykézlábra támaszkodva. A nő megtalálta azt a testhelyzetet, ami megkönnyítette a szülést. A bába szerepe az volt, hogy előkészítse a helyzetet. Ehhez régen hozzátartozott, hogy zsályával füstölték meg a tisztaszobát, a bába fohászkodott, s az égi bábának szóló csendes imát is elmondta, majd eldúdolta a gyógyító dallamot. Amikor elkezdődött a szülés, nem korlátozta a leendő anyát, hanem segített megtalálni a ritmust, a megfelelő helyzetet, s azt, hogy testével, lelkével ráhangolódva megérezze az erőt, amit a születendő élet jelent. Egy jó bába pontosan nyomon tudja követni a szülés útját, nincs szüksége vizsgálatra, hisz a nő testén, viselkedésén egyértelmű jelei vannak annak, hogy hol tart a baba. A csecsemő világra jövetele előtt van egy pihenési időszak, ami azt szolgálja, hogy a szülő nő össze tudja szedni magát, s áthangolódjon az erőkifejtésre, miközben lélekben anyává válik. Ezt a kórházban ma is vészhelyzetnek minősítik és siettetik a szülést. Holott ha hagynak időt az erőgyűjtésre, a bába segítségével a szülő nő pontosan tudja, hogy mit kell tegyen, hogy kiengedje a gyermeket anélkül, hogy a gátmetszésre szükség lenne, ami később kellemetlen következményekkel járhat.

A fontos kötődések az első pillanatokban alakulnak ki, ez az aranyóra, amelyben az érintéseknek, illatoknak jelentőségük van. A babát először az anyának, aztán apának kell megfognia, s akkor kell odaadni az anyának, amikor a babáért nyúl, akit a mellére tesz. A szopás azért fontos, hogy összehúzódjon a méh, s a természet jelzi, hogy mikor kell elvágni a köldökzsinórt. Ha hirtelen elvágják, mielőtt megvárnák, hogy összelapuljon, s nem hagynak időt a babának, hogy kis pihegésekkel hozzászokjon a légzéshez, az életre való átállás, az első mély lélegzetvétel, amely égő érzést jelent, fájdalmas a baba számára, ezért sír fel olyan hangosan.

Az előadó a háborítatlan szülésről szóló tapasztalatai mellett beszélt a hajdani zöld, fekete, fehér bábákról, s a bábák kapcsolati tanácsadója, a boszorkány szerepéről is. Az előadást kötetlen beszélgetés követte.