Szeretetből szőtt ajándék

Az összefogásból egy kis csoda született

Egy kisebb méretű szövőszéket avattak fel szerda délután Nyárádszentlászlón. Nem is annyira a tény, hanem inkább a körülmények érdemesek az említésre, amelyek ezt megelőzték. Egy többéves álom már túllépte a megvalósulás szakaszát, és immár értékmentő mozgalommá növekedik.

A nyárádszentlászlói Kelemen Vera évekkel ezelőtt álmodott egy merészet, elképzelését támogatta a falu akkori lelkésze, Szilágyi Szilamér is, így 2020-ben a volt iskola épületében létrejött a Szövőház, amelyet a falubeli idősebb nők mellett egyre több városi is látogatni kezdett, ma pedig egy alkotóműhelyről beszélhetünk már. A két éve „hivatalosan” is megnyitott Szövőházban a kezdeti négy szövőszékhez képest mára már tizenhat lelt „otthonra”, ebből kilenc működik, a többi felújításra és felállításra vár. Szerdán pedig „beköltözött” a tizenhetedik szövőszék is, amelynek érdekessége az, hogy nem valakinek a lakásából, padlásáról került ide, nem is egy kész „tömegárut” megvásároltak, hanem közösségi összefogás nyomán készült, Kelemen Vera igényei szerint. A szükséges anyagiakat barátok, ismerősök, a „csapat” gyűjtötte össze a reméltnél jóval rövidebb idő alatt.

„Egy gyönyörű kezdet”

A szerdai avatáson kiderült: milyen az, ha egy csapat képes egy ember mellé egy projektet varázsolni. Ez a szövőszék Kelemen Vera álma volt. Most eljött a pillanat, hogy ezután egy újabb eszközzel szőjenek örömet felnőtteknek és gyermekeknek – mondta el felszólalásában a marosvásárhelyi Hegedűs Tivadar. Köllő Melinda az új eszközre való gyűjtés felhívó szövegét fogalmazta meg a tavaly októberben, és most úgy érzi, az hatásos volt, hiszen legalább egy fél évet szántak arra, hogy a szükséges összeg begyűljön, ehelyett nagyon gyorsan, egy hónap alatt összeadták a barátok azt, amit tudtak, a hiányzó összeget pedig a falu volt lelkésze pótolta ki, így mára „megszületett a csoda”. Az eredményt Kelemen Vera meghatódva vette tudomásul, olyannyira, hogy az avatáson is csak annyit fűzött hozzá: ez egy gyönyörű kezdet, és csoda az, hogy barátai mennyire odaálltak az ügy mellé.

A leleplezett új eszközre virágkoszorú került, majd Szilágyi Szilamér volt helyi unitárius lelkész mondott áldást azokra, akik „szeretnek ezzel foglalkozni, ezért élni, és megmenteni az értékeket”. Hozzátette: Kelemen Vera egy külön világ, és ez az ő álma: a régiek világa, ahová mindannyian szeretnénk betekinteni és jól érezni magunkat. Ezért kapta Kelemen Vera barátaitól ezt a szövőszéket.

A pezsgővel való koccintás után Derzsi Ágnes mondott el egy mesét a több mint harmincfős hallgatóságnak a szegény lány három csodaeszközéről, majd átadták a szót az új szövőszéket elkészítő Osváth László Róbertnek. A Havadon élő mester ezúttal nem bemutatta alkotását, hanem darabokra szedve magyarázott róla. Azt azonban elárulta: mindent beleadott, három hónapig álmodta, tervezte, tízszer jött el a Szövőházba, amíg a Kelemen Vera igényeinek megfelelő szövőszéket meg tudta építeni másfél hónapos munkával. Nem akármilyen munkaeszközt kellett ugyanis készítenie, hanem olyant, ami könnyen szétszedhető és összerakható, egy kisautóba is bepakolható és szállítható, és amellyel felnőttek és gyerekek egyaránt alkotni tudnak bármilyen terepen. Ezért teljesen természetes anyagokból, japán technikával kezelt fenyőfából készült a megszokottnál kisebb szövőszék, amelyet faszegek és csapok, bőr- és rézveretek fognak össze, de ellenáll a víznek és a kártékony rovaroknak. Amint mondta: ő a végtelenségnek készítette ezt az eszközt, de legalább harmincéves jótállást vállal ennek megfelelő működéséért.

Az alkotást a csoport nevében Szász Anna köszönte meg egy verssel a mesternek, majd szerencseszámával minden jelenlevő valamit hazavihetett a baráti társaság által összeadott tárgyakból, legyen az egy könyv, egy csokor mezei virág, egy üveg bor, egy szövőházas kitűző, egy kerámiatárgy vagy éppen egy vak hölgy által helyben szőtt házi szőnyeg.

Lassan beérnek az elképzelések

Érdeklődésünkre Kelemen Vera kifejtette: sokfelé jár szövőszékkel bemutatókra, többek között az Erdélyi Mesterségek Ünnepére is, de iskolákba is az Erdélyi Hagyományok Háza támogatásával. Eddig egy régebbi eszközt használt, amelyről ő nem érezte, hogy azzal baj volna, de a környezete ennek az ellenkezőjét jelezte. Így fogalmazódott meg egy olyan új szövőszék beszerzésének szükségessége, amitől nem fájdul meg a használójának dereka. Most úgy érzi: egy ékszert készített számára a mester, akit korábbról ismer, és akinek az élettársa is látogatja a Szövőházat. Szerinte is csoda a szövőszék elkészülte, de csoda az egész jelenség: a körülötte gyülekező emberek, barátok, ismerősök, családtagok, akik áldoztak az ő álmának megvalósulása érdekében.

Nagyon jó volna, ha minden településnek volna egy jellegzetessége, ami csak az övé, amely számára különös jelentőséggel, értékkel bír, amelyet kiemel és büszkén mutat meg másoknak. Nyárádszentlászló számára ez a Szövőház és Kelemen Vera volna az – és ezzel teljes mértékben egyetért Hegedűs Tivadar is. Ő nemcsak az egyik szomszédos település lelkésze, hanem a tulajdonosa is annak a marosvásárhelyi garázsnak, amely valóságos találkozó- és alkotóműhely lett felesége, Erika jóvoltából, és amely mára egy fogalom (A Garázs) a baráti társaság számára, és ahol számos tevékenység zajlik, de emellett számos kis projekt is megfogalmazódik itt a „csapat” tagjaiban, és ezek a projektek (többek között az új szövőszék is) lassan összeérnek és összefonódnak.