Szeretek repülőgéppel utazni, ezért is örülök minden olyan hírnek, ami a Marosvásárhelyi Transilvania Repülőtér bővítésével, fejlesztésével kapcsolatos. Ami képzeletem szerint lehetővé teszi, hogy utazni szerető embertársaimhoz hasonlóan könnyen, kényelmesen eljuthassak oda, ahova még tervezem. Magyarországi barátaimmal is egyszerűbb így a kapcsolattartás, az egymáshoz tett látogatások.
Mivel az idén is igénybe vettem a repülőtér szolgáltatásait, örömmel nyugtáztam a személyzet udvarias viselkedését mind az iratok ellenőrzésekor, mind amikor a rossz helyen hagyott csomagomat kellett megkeressem.
Kellemes látványt nyújtott az új tágas, világos utasterminál, ahova mozgólépcsőn jut fel az utas, és a jellegzetes reptéri vasszékek mellett bőrbevonatú kényelmes székekkel is el van látva. A hatalmas terem szépségséghibája csak az volt, hogy a kinti 34 fokos meleg miatt egy idő után alig lehetett levegőt kapni, amit a síró kisgyermekek viseltek a legnehezebben. Ahogy telt az idő, és a terem légkondicionáló berendezése továbbra sem működött, a megszaporodó utasokon látható volt, hogy többen is a rosszullét határán egyensúlyoznak. Kétségtelen, hogy a kisgyermekes családoknak volt a legnehezebb, akik a betonpadlóra telepedtek, ahol egy-két fokkal kevesebb lehetett.
Az egyórás várakozás idején egyszer csak egy fiatal hölgy érkezett, talán a reptéri rendészet alkalmazottja, és egy farkaskutyával sétált végig a terem közepén. Valamennyien arra gondoltunk, hogy kábítószert keresnek, de a kutya nem fogott szagot. Rájött viszont valami egyéb, és a terem közepén megroggyantotta a hátsó felét, az utazóközönség nagy megrökönyödésére. A hölgy továbbsétált vele, aztán egy nejlonzsákkal visszatért, és összeszedte az ürüléket. A nézők, hiszen már több mint kétszázan is voltunk, megjegyezték, hogy valamilyen mosószerrel, fertőtlenítőszerrel is fel kellett volna törülni a gazdagon kipottyantott kutyakaka helyét, ahol egy idő után kisgyermekek totyoghatnak. Amikor elkezdődött az utolsó ellenőrzés, a közönség kerülgette egy ideig a helyet, aztán, már csak a beszállással törődve, ellepte a kapuk előtt gyűlő tömeg. Ahol végre jó volt sorban állni is, mert az alkalmazottak fölötti térben, csodák csodája, működött a légkondicionáló, és a hűvösből az utasoknak is jutott végre néhány szippantásnyi az út előtt.
Apró mozzanatok ezek a lényeg mellett, hogy több járat és több utas kellene ahhoz, hogy a korszerűsített, bővített reptér forgalmát felpörgesse, de úgy gondolom, hogy addig is, amíg sikerül partnereket találni, az apróságoknak tűnő, de kellemetlen dolgokat jó lenne kiküszöbölni.
