2019. augusztus 21., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Hazatérők és vendégek a jobbágytelki táborzárón

Vasárnapra virradólag fergeteges táncmulatsággal zárta kapuját a huszonegyedik marosszéki népzene- és néptánctábor Jobbágytelkén. Úgy tűnik, a nehézségek ellenére továbbra is itt marad a rendezvény.

Huszonegy évvel ezelőtt három marosvásárhelyi fiatalember néptánctábort szervezett Jobbágytelkén, hogy lehetőséget adjanak az embereknek elsajátítani a marosszéki dallamokat és a forgatóst. Akik akkor egy-két évesen ott szaladgáltak a felnőttek között, ma már muzsikusok a táborban, míg a táncot most olyanok is ropják, akik akkor meg sem voltak születve. Hol több, hol kevesebb résztvevővel, hol bosszúságokkal, hol sikerekkel, de azóta is töretlenül él a jobbágytelki tánctábor, s bár néhány éve felmerült, hogy elköltöztetik, a hét végén rácáfoltak erre. A múlt héten tanultakat szombat este táborzáró gála keretében mutatták be a kezdők és haladók, táncosok és zenészek a zsúfolásig telt kultúrotthonban, akinek pedig bent nem jutott állóhely sem, az az udvaron kivetítőn követhette a műsort.

Nagy sikert aratott a Szépszivárvány együttes               Fotó: Gligor Róbert László



Puskás Attila szervező szerint az idei tábor méltó folytatása volt az előző húsznak, sokan jöttek Erdélyből és Magyarországról, de Európa más részeiről is, a tengerentúlról, az Amerikai Egyesült Államokból és Japánból. Idén is a megszokott létszámot, mintegy 230 résztvevőt jegyeztek. Sohasem akartak nagy tábor lenni, mert a kisebbek barátságosabbak, családiasabbak – mondta el a szervező, hozzátéve, hogy a résztvevők egy hétig a faluban élnek, a tevékenységek különböző helyeken zajlanak, a vendégek meglátogatnak helyi mestereket, sőt a gálaestre a helyiektől kell népviseleti darabokat kölcsönözniük.

Amikor a tábort indították, a táncházas körökben főleg a mezőségi, széki, gyimesi, felcsíki táncok voltak ismertek, ezért azt szerették volna elérni, hogy a marosszéki, nyárádmenti, jobbágytelki táncokat is megismertessék a világgal, hogy Marosszék felkerüljön a táncházas térképre. A huszonegyedik év is azt bizonyítja, hogy sikerült.

Hazajöttek az elszármazottak

Az elmúlt húsz évben a helyi néptáncosok mindig felléptek a táborban, idén viszont nem ők, hanem az anyaországi Szigetszentmiklóson élő, Jobbágytelkéről elszármazottak néptánccsoportja érkezett a gálára. A szándék kölcsönös volt az elszármazottak és a szervezők részéről, egy visszatérő táborosnak – aki a szentmiklósi együttes zenésze is – köszönhetően sikerült elhozni őket – tudtuk meg Puskás Attilától. A csapat szívesen hozta haza azt a táncot, amit nem szégyellt több száz kilométer távolságban sem, megmutni az itthoniaknak és a vendégeknek. Érthető tehát, hogy sok jobbágytelki idős embernek könnyekkel telt meg a szeme a nézőtéren, és nemcsak egy-egy arc, hang felismerése miatt, hanem mert fiatalkoruk villant fel egy percre, miközben az elszármazottak fellépése a több évtizede tanult táncokat láttatta velük viszont. Több száz torokból hangzott fel Jobbágytelke himnusza, a Szép szivárvány koszorúzza az eget... A műsor végén a község polgármestere is üdvözölte a jelenlevőket: A Ceauşescu-korszakban Jobbágytelke „kicsi Amerikának” számított, ma pedig Magyarországon van egy „kicsi Jobbágytelke”, ezért arra biztatta az elszármazottakat, hogy a falu kincsét, szeme fényét, a táncot, népdalt éltessék és adják át unokáiknak, dédunokáiknak.

A műsor után Sófalvi Emese csoportvezetőtől megtudtuk: szinte mindannyian Jobbágytelkéről származtak el, jelenleg közel harmincan énekelnek és táncolnak, másfél éve vették elő ismét a hazai táncokat és dalokat, hiszen szükségét érezték, hogy az anyaországban is felelevenítsék, amit gyermekkorukban a néhai Balla Antal mestertől tanultak. Fergeteges érzés volt ismét itthon lenni, színpadra lépni, izgalommal készültek rá, hiszen hazai közönség előtt hazai műsorral szerepelni nagy kihívás, de örömmel vállalták. Ezzel is szeretnék arra buzdítani az itthoniakat, hogy kortól függetlenül merjenek táncolni – részletezte az elszármazott.

Nemcsak nekik és a falubelieknek szerzett örömet a viszontlátás, hanem a Jobbágytelkéről más vidékre elszármazott hazaiaknak is. Jó volt hazatérni, találkozni gyermekkori ismerősökkel, akikkel együtt nőttek fel, jó volt látni azokat, akikkel éveken át együtt táncoltak valamikor – vallotta be lapunknak a Szovátán élő O.B., aki minden évben hazatér a tánctábor idejére.

Remélik, hogy marad a tábor

A fennkölt gálazáró hangulat mögött azonban felmerült: már évek óta kérdőjeleket vet fel a szervezőkben és résztvevőkben is a tábor fő helyszínéül szolgáló jobbágytelki kultúrotthon állapota, az is felröppent, hogy ha ezen nem sikerül javítani, akkor a tábor elköltözhet innen. A szombati záróeseményen a szervezők megnyugtatták a községvezetőket, hogy sem ők, sem a táborlakók nem az új épületekért, kényelmes feltételekért jönnek ide, hanem azért az emberi tisztaságért és nyugalomért, ami itt még fellelhető.

Ennek ellenére megkérdeztük Barabási Ottó székelyhodosi polgármestert, miként áll az a projekt, amely révén felújítanák a jobbágytelki kultúrotthont, miután újat nem tudnak építeni, mivel nincs telkük hozzá. Az elöljáró elmondta: tavaly a tábornyitón lelőtte a poént, mert bejelentette, hogy napokkal azelőtt írta alá a szerződést az épület felújítására. Akkor úgy gondolta, hogy fél év alatt lebonyolítható az 1,1 millió lejes beruházás, és idén új épületben fogadhatják a táborozókat. Nem így történt, ugyanis a közbeszerzés és engedélyeztetés a vártnál hosszadalmasabb lett, ám most már befejeződött, kiválasztották a tervező és kivitelező céget, és amint a terveket a hatóságok jóváhagyják, elkezdődhet a munka. Ez viszont azt jelenti, hogy jövő nyáron ebben az ingatlanban nem lehet táborozni, mivel az épület nagy részét le kell bontani, és újjá kell építeni, azt viszont megígérte a községvezető, hogy találnak egy olyan helyet, ahol jövőben le lehet bonyolítani a rendezvényt, és az egyéves szünet miatt Jobbágytelke nem veszíti el a tánctábort.