*A Mentsük Meg a Gyermekeket Szervezet fotója
Nehéz helyzetben kezdődött a 2026–2027-es tanév Romániában: több százezer iskoláskorú gyermek marad ki az oktatásból, egyre többen tanulnak összevont osztályokban, miközben az oktatási rendszerben több mint négyezerrel kevesebb pedagógus dolgozik, mint egy évvel korábban. A Mentsük Meg a Gyermekeket adatai szerint a problémák különösen súlyosan érintik a szegénységben élő és más szempontból kiszolgáltatott családokat.
Az Országos Statisztikai Intézet oktatási rendszerre vonatkozó adatai szerint a 2025–2026-os tanévben 4321-el csökkent a pedagógusok száma az előző évhez képest. A kiesés döntő része, 3208 állás a vidéki oktatást érintette. Különösen látványos a visszaesés a középiskolákban: a rendszer 3187 tanárt veszített éppen abban a tanévben, amikor a középiskolás diákok száma csaknem harmincezerrel nőtt. A Mentsük Meg a Gyermekeket szervezet az adatokat a 2025 nyarán elfogadott megszorító intézkedések következményeivel hozza összefüggésbe.
A tanárhiány egyik kézzelfogható következménye az összevont osztályok terjedése. Az általános iskolai rendszerben azoknak a diákoknak a száma, akik egy tanteremben, egy pedagógus irányításával több különböző évfolyam tananyagát tanulják, egyetlen év alatt 88.601-ről 99.354-re nőtt. Ez 12,14 százalékos emelkedést jelent.
Mélyülő szegénység és tömeges iskolaelhagyás
Mindeközben továbbra is rendkívül magas azoknak a gyermekeknek a száma, akik egyáltalán nem vesznek részt az oktatásban. A szervezet összesítése szerint Romániában 425.491, hét és tizenhét év közötti gyermek van az oktatási rendszeren kívül. Az adatokból nem állapítható meg pontosan, közülük hányan nem iratkoztak be soha iskolába, hányan szakították meg tanulmányaikat, illetve hányan élnek jelenleg külföldön.
A háttérben jelentős részben a szegénység és a társadalmi kirekesztettség áll. Romániában mintegy 1,2 millió gyermek, vagyis a kiskorúak 32,4 százaléka él szegénységi vagy társadalmi kirekesztődési kockázatnak kitéve, az iskolaelhagyás aránya pedig 16 százalék. A korai nevelésben részt vevő gyermekek aránya mindössze 75,7 százalék, ami a dokumentum szerint a legalacsonyabb érték az Európai Unióban.
Az anyagi nehézségek nemcsak az iskolába járást, hanem az ahhoz kapcsolódó közösségi programokban való részvételt is korlátozzák. A 2024-es Eurostat-adatok szerint Romániában minden negyedik 16 év alatti gyermek pénzügyi okok miatt kimarad iskolai kirándulásokból vagy rendezvényekből. A szegénységben élő gyerekek csaknem fele nem tud részt venni olyan szabadidős tevékenységekben, amelyek pluszkiadást jelentenének a család számára.
A szervezet 2025 nyarán, az oktatási programjaiban részt vevő családok körében végzett felmérése szerint a helyzet még súlyosabb a legkiszolgáltatottabb rétegekben. A családok csaknem kétharmada külső segítség nélkül nem tudja fedezni a gyermek oktatásával járó kiadásokat, 59 százalékuk pedig a házi feladat elkészítésében és a tananyag megértésében sem tud megfelelő segítséget adni. A szegénységben élők körében ez az arány meghaladja a 81 százalékot.
Szembetűnő szakadékok az országos vizsgákon és a PISA-felmérésen
A következmények az országos vizsgákon is láthatók. Azok közül a gyermekek közül, akik kilenc évvel ezelőtt kezdték meg az iskolát, több mint 26 ezren nem jutottak el a 2026-os országos képességvizsgáig. Ez az érintett korosztály 15,06 százalékát jelenti. A vizsgaeredmények elemzése szerint a kilenc éve beiskolázott 174.567 tanulóból mindössze 113.316-an, vagyis 64,91 százalékuk ért el ötös fölötti átlagot.
A területi különbségek hatalmasak: Călărași megyében az ötös fölötti átlagot elérők aránya 43,06 százalék volt, Bukarestben viszont 84,06 százalék.
A szeptember 8-án közzétett új PISA-eredmények szintén komoly lemaradásról árulkodnak. A romániai 15 évesek 47,7 százaléka olvasásból, 51,9 százaléka matematikából, 45,8 százaléka pedig természettudományokból nem éri el a minimális kompetenciaszintet. Még nagyobb probléma a társadalmi különbség: a tehetősebb családokból származó diákok 20,6 százaléka teljesít gyengén olvasásból, a hátrányos helyzetű tanulóknál ugyanez az arány 70,6 százalék. A matematikai teljesítmény különbségeinek 24,1 százalékát magyarázza a diákok társadalmigazdasági helyzete, szemben a 12 százalékos OECD-átlaggal.
Civil programok a hátrányos helyzetű gyerekek iskolában tartásáért
Ebben a helyzetben a Mentsük Meg a Gyermekeket a Befektetés az oktatásba címmel indított kampányt, amely vállalatokat és befektetőket próbál bevonni a hátrányos helyzetű gyermekeket támogató programok finanszírozásába. A szervezet egyebek mellett iskola utáni foglalkozásokat, felzárkóztató oktatást, pszichoszociális támogatást, meleg ételt és tanszereket biztosít, a családoknak pedig tanácsadást és szociális segítséget nyújt.
A programok jelenleg 62 csoportban működnek, Bukarest öt kerületében és 16 megye iskoláiban. A következő időszakra a szervezet azt vállalta, hogy 30 ezer gyermeknek biztosít iskola utáni támogatást, további 30 ezer gyermeket pedig iskolai fejlesztések, pedagógus- és szakemberképzések révén ér el. Több mint 25 éves oktatási tevékenységük során 57.899 gyermek vett részt iskola utáni programban, 5.374-en a Második esély program segítségével tértek vissza az oktatási rendszerbe, és 11.616 gyermek kapcsolódott be nyári óvodai foglalkozásokba.
A szervezet szerint egy húsz gyermeket támogató, egész tanévre szóló Școală după Școală program költsége 184 ezer lej, vagyis gyermekenként évi 9.200 lej. Ebben nemcsak a pedagógiai foglalkozások, hanem a napi meleg étel, a tanszerek, egy szociális munkás és a családoknak nyújtott támogatás is szerepel. Összehasonlításként: a román állam által 2026-ra meghatározott standard éves oktatási költség tanulónként 10.370 lej.
A számok alapján a romániai oktatás problémája már nem pusztán az, hogy kevesebb pedagógussal kell működtetni az iskolákat. A tanárhiány, az összevont osztályok terjedése, a szegénység, az iskolaelhagyás és a diákok teljesítménye közötti különbségek egymást erősítő folyamatokká váltak. A kérdés ezért az új tanév kezdetén nemcsak az, hány tanár áll a katedrán, hanem az is, hogy a rendszer képes-e megtartani azokat a gyerekeket, akiknek az iskolában maradáshoz már önmagában is segítségre van szükségük.
