Súlyos megpróbáltatásokon van túl a marosvásárhelyi futball-legenda, Hajnal Gyula

Az utóbbi hónapokban több marosvásárhelyi sportbarát, egykori ASA-szurkoló érdeklődött a hajdani kiváló labdarúgó, a 75. életévében lévő Hajnal Gyula egészségi állapotáról, tudva azt, hogy az elmúlt év júliusában agyvérzése volt, és műtéti beavatkozáson esett át. Sajnos azóta az egészségi állapota romlott, sőt több életmentő műtéten van túl.

A marosvásárhelyi futball-legenda kálváriájáról és jelenlegi egészségi állapotáról Hajnal Gyula legkisebbik fia, Hajnal Róbert mesélt, akivel az otthonukban találkozhattunk.

Sztrókok és sürgősségi beavatkozások

„Július elején volt az első agyvérzése, és még aznap este műtéti beavatkozást hajtottak végre rajta, mivel elzáródott a nyaki ütőere, utána pedig a marosvásárhelyi intenzív betegellátó osztályon ápolták. Idővel a helyi Nova Vita kórháznál sikeres rehabilitációs időszakon ment át, majd októberben egy második, kisebb sztrókot kapott: elvesztette az egyensúlyérzékét, viszont ezúttal nem volt szükség műtéti beavatkozásra – kezdte a beszélgetést Hajnal Róbert, majd így folytatta: – Sajnos, a második sztrók után romlani kezdett az egészségi állapota, már a gyógytorna sem segített neki. Ugyan fel tudott állni, segítséggel tudott lépni, de látási problémái is vannak, mivel pár éve szemidegsorvadást diagnosztizáltak nála, ami a látása elvesztéséhez vezet. Mindkét szemét megoperálták, és folyamatosan kezelést kapott, hogy a folyamatot lassítsák, azonban csak a retinaátültetés oldaná meg a problémát. Arra éppen Spanyolországban kerülhetett volna sor 2026-ban, viszont a jelenlegi egészségi állapota miatt ez a beavatkozás, sajnos, nem lehetséges. De egyéb panaszok is vannak: korábban már voltak kézzsibbadási problémái, emellett jó ideje magas a vércukorszintje, vérnyomás és szívritmus-zavarai is vannak. Ezek mind nagyban hozzájárultak jelenlegi problémái kialakulásához. A szívritmuszavar miatt véralvadási problémák jelentkeztek, és vérrögök alakultak ki szervezetében.

Vérrögök és súlyos szövődmények

Ezek egy ideig szinte tünetmentesen dolgoztak szervezetében, majd idővel egyre súlyosabbá váltak, ami az első agyvérzéshez, pontosabban a jobb oldali nyaki ütőér elzáródásához vezetett, ez pedig súlyos károkat okozott a bal agyféltekén. Sikeres műtéti beavatkozás után, amelyet a jobb lábán felhaladó artérián végeztek el, sikerült a rögöket eltávolítani. Sajnos a problémák nem szűntek meg, a műtét ugyanis nem volt kockázatmentes, szövődmény miatt a jobb lábában gyengébb volt a vérkeringése, így itt is kezdtek elzáródni az erek, amelyek falai megvastagodtak, és több vérrög is kialakult. Első fázisban elvörösödött a jobb lába, majd a nagylábujjtól kezdett elfeketedni a lába. Ezt több módszerrel próbálták orvosolni, egy érspecialista műtéti úton megoldotta, de – sajnos – csak ideiglenesen. Ugyanis javult az egészségi állapota, viszont ott volt egy elhalt rész, amelyet kitisztítottak, viszont hamar – mintegy hónap után – újra jelentkezett ez a probléma. Újabb beavatkozások, gyógyszeres kezelések következtek, különféle tapaszokat, kötözéseket használtak a seb gyors gyógyulására, de a sok vérrög és a magas vércukorszint, valamint a véralvadási problémák miatt az egész lába kezdett elhalni – mondta el legkisebb fia.

Amputáció az életmentés érdekében

Lélegzetvételnyi szünet után Hajnal Róbert így folytatta: „Az orvosok próbálták menteni a menthetőt, előbb a körömrészt, aztán a fél lábujját, majd az egész lábujját amputálni kellett, azonban az állapota tovább romlott, később már a lábfejtől is amputálni kellett, hogy találjanak élő szövetet. De, sajnos, annyira súlyos volt a helyzet, hogy már szinte alig keringett vér a lábában: 30 százalékra csökkent a vérellátása, emellett súlyos vérfertőzést is kapott, így combközépből kellett amputálni a lábát mintegy három hete, azaz február elején, hogy megmentsék életét. Sebészetileg most stabil, de a történtek nagyon megviselték a lelkiállapotát. Az amputálás során a szívritmusproblémái miatt nem tudták mély altatásba helyezni, mert fennállt a veszély, hogy nem éli túl. Viszont ha nem amputálták volna, akkor egy súlyos vérfertőzés végezhetett volna vele. Közvetlenül az amputálás előtt a sebészeten egy harmadik sztrókot is kapott, így a sebészetről a megyei kórház neurológiai osztályára helyezték át, majd nagyon rövid időn belül vissza a sebészetre, ez is megnehezítve a sebészek munkáját. Édesapám végül innen került haza” – mesélte el a lelkileg megviselt Hajnal Róbert.

Nehéz hónapok

Hogy voltak-e előjelei az agyvérzéseinek, ezt mondta: „Már fél évvel az első agyvérzése előtt – éppen karácsony körül – lebetegedett, ágynak esett, ami tulajdonképpen már szélütés lehetett. Azonban erre csak később jöttünk rá, miután visszavezettük az eseményeket. Aztán a bátyámnál volt kinn Spanyolországban édesanyámmal, ott egyik nap volt egy emlékezés-kiesése. Aznap le is pihent, gyengének érezte magát, amiből már következtetni lehetett, hogy nem kicsi a baj. Édesapám nem tudta, hol van, olyan embereket keresett, akik nem lehettek ott, nem tudta, hogy került oda és mit keres Spanyolországban. Ez az emlékezéskiesés mintegy három órát tartott, ami után helyrejött a memóriája. Miután a szüleim hazajöttek Spanyolországból, el szerettük volna vinni egy teljes kivizsgálásra, de mivel édesapám makacs és akaratos, nem egyezett bele. Kevéssel utána Fodor János egykori csapattársával, jó barátjával kispályás mérkőzésen vettek részt Székelyudvarhelyen, ahol nem érezhette magát a legjobban, mert a pályára sem akart felállni – emlékezett vissza Róbert. 

Jelenlegi állapota

Hajnal Gyula jelenlegi egészségi állapotáról a következőket tudtuk meg a legkisebb fiától: „Édesapánk tud kommunikálni velünk, ágyhoz kötött, így mindenben segítségünkre van szüksége: kezét, lábát és a fejét fel tudja emelni, tud enni, viszont nem tud felkelni. A rövid távú memóriája picit sérült, de amúgy a régmúltból mindenre emlékszik, hangokról ismeri fel a személyeket a szemproblémája miatt. A bal lábát érzi, tudja mozgatni, viszont nincs erő benne, és nem tud ráállni. Ha arra gondolok, hogy az amputációk után három napig visszautasította az étkezést, és még a gyógyszereket sem akarta bevenni – szerintem már nem akart ilyen helyzetben és fizikai meg lelkiállapotban tovább élni –, akkor most ehhez képest stabilabb a helyzete, mivel úgy-ahogy étkezik segítséggel, beveszi a gyógyszereket… Kezdi felfogni és elfogadni az egészségi állapotát, ami nagyon nehéz lehet, hiszen ő mindig aktív ember volt. De nekünk is nehéz ezt feldolgozni, elfogadni, viszont mi, családtagok mindenben teljes egészében mellette vagyunk, hogy segítsük őt” – mondta Hajnal Róbert.

A marosvásárhelyi futball-legenda legkisebb fia még elárulta, az AS Armata egykori elnökének, Cornel Cacoveannak a közbenjárásával a Román Labdarúgó-szövetség – mint egykori válogatott labdarúgónak – anyagi támogatást nyújtott, amely segítette a gyógyulását. Az összeget átutalták a Nova Vita kórháznak, ahol korábban Hajnal Gyula rehabilitáción volt. Ezt utólag is köszönik! 

„Nem dicsekszem…”

A beszélgetést követően beléptünk Hajnal Gyulához, hogy üdvözöljük, és jó egészséget kívánjunk neki. Egyetlen kérdésünkre, hogy  hogyan érzi magát, így felelt ne-

hézkesen a mindenki által Hajnal Gyusziként ismert valamikori neves futballista, aki az AS Armata színeiben 1969 és 1983 között 380 mérkőzésen 70 gólt szerzett és 12 A-válogatott találkozón lépett pályára: „Sajnos, nem vagyok jól, nem dicsekszem az egészségemmel kapcsolatosan.” Jó gyógyulást és sok egészséget kívánva jöttünk el tőle, gondolatban pedig nem tudtunk nem visszagondolni a neves zsukás valamikori cselsorozataira, bődületes bombagóljaira és megannyi, vele kapcsolatos labdarúgó-sztorira…

Külön köszönet Hajnal Róbertnek, a Kinder, FCM, ASA és Juvenes egykori labdarúgójának és édesanyjának, Mercédesznek, akik ebben a nehéz helyzetben hozzájárultak a beszélgetés létrejöttéhez. Az ő kérésükre, a cikk mellett, a szerzőnk által korábban Hajnal Gyuláról készített képeket használhattuk fel.