2020. december 4., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A Budán született és a Fiumei úti sírkertben nyugvó Semmelweis Ignác, valamint a Kolozsváron született és a marosvásárhelyi református temetőben örök nyugodalmat nyerő Bolyai János ugyanabban a korban élt, egy országban született és halt meg viszonylag fiatalon. Előbbi Magyarország fővárosában, utóbbi a hozzá tartozó Erdély szívében látta meg a napvilágot. Meg nem értett, nehéz természetű, tragikus sorsú géniuszok voltak, akik munkásságukkal megerősítették Magyarország helyét az európai kultúrában, az egyetemes tudomány világában. Tudományos eredményeik jelentőségét csak haláluk után ismerték el, hogy ma a legnagyobb orvosok, matematikusok között tartsák számon őket. Mindketten „a semmiből egy új, más világot teremtettek”, életművük „honunknak fényt, dicsőséget szerzett”(1(. Végtére szerencsés tudósok voltak, akik úttörő felfedezést tettek, ami mára szakmai elismerésnek örvend, köznapi gyakorlattá vált. Az utólagos megbecsülést jelzi, hogy számos intézményt neveztek el róluk, szobrokat állítottak a tiszteletükre. 

Forrás: Marosvásárhely, Sapientia EMTE


A halálának százötvenedik évfordulója alkalmából kiadott emlékkönyv részletesen bemutatja a Semmelweis tiszteletére állított legjelentősebb köztéri szobrokat és domborműveket, amelyek jegyzéke húsz alkotást tartalmaz(2). A három évvel későbbi születési bicentenárium újabb emlékjelek, emlékművek, szobrok leleplezésére adott alkalmat. Az emlékbizottság hatékony ténykedése átterjedt a következő évre is, és örvendetesnek bizonyult, hogy 2019. április 6-án(3) avatták fel Semmelweis mellszobrát Marosvásárhelyen, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem területén(4). Az egyetem koronkai campusában a főépület előtti zöldövezetben szinte egymás szomszédságában áll a korábban felavatott Bolyai János-mellszobor(5) és Semmelweis Ignác szobra(6). 

Egyébként véletlenszerűen alakult ez így. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem koronkai épülete előtti sétányon távlatilag szoborpark kialakítását tervezte ugyan az egyetem vezetősége(7), de az a körülmények hozadéka(8), hogy a már felállított két mellszobor éppen a tanulmányunk tárgyát képező két géniuszt ábrázolja(9). Életpályájuk, sorsuk párhuzamba állításával a kortársak által el nem ismert két tudóst, korát és az azt követő korszakokat igyekszünk közelebb hozni. 


Életükben el nem ismert géniuszok

Semmelweis Ignác temetésén – a kor kívánalmai ellenére – nem mondtak búcsúbeszédet, sőt sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg, és aszeptikus (fertőzést megelőző) eljárásának a jelentőségét csak utólag fogadta el az orvosszakma(10). Öt és fél évvel korábban Bolyai Jánost is csupán néhányan kísérték el utolsó útjára, hogy később munkásságát elismerjék, és ma a legnagyobb matematikusok között tartsák számon(11). Utóvégre mindketten szerencsés tudósok voltak, úttörő felfedezést tettek a saját tudományterületükön. 

Marosvásárhelyt a Bolyaiak városaként emlegetik, a „két Bolyai városában” élt és halt meg apa és fia, Bolyai Farkas és János. A (magyar) matematika két jelentős alakja, tanár és tanítvány, polihisztor és hadmérnök. És bár a marosvásárhelyi ősi alma mater, az elméleti líceum az apa nevét viseli immár több mint fél évszázada(12), a fiú túlnőtte apja képességeit, és „az erdélyi tudományosság legkiemelkedőbb képviselőjévé” vált. Szentágothai János szavaival: „A magyar nép géniusza a tudomány területén legmagasabb fokon Bolyai Jánosban öltött testet”(13).

Forrás: Marosvásárhely, Sapientia EMTE


Miközben Bolyai János igen fiatalon megtette korszakalkotó felfedezését, Semmelweis Ignác még a budai Egyetemi Katolikus Gimnáziumba járt. Bolyai megkeseredetten fokozatosan visszavonult, Semmelweis életpályája, orvosi munkássága kiteljesedett. Bár megszokott értelemben nem volt kutató, mégis korszakalkotó felfedezést tett: a kötelező módon boncolást végző szülészorvosok és a vajúdó nőkön tancélos vizsgálatokat végző orvostanhallgatók az okai az igen magas gyermekágyi halálozásnak, ezért javallt a klóros vízzel történő kézmosás(14). Szülésztársai hosszú ideig ellenálltak, módszerét nem alkalmazták, és nem óhajtották elismerni: akaratlanul is gyilkosok(15). Ekkor Bolyai János már az emberiség boldogulását elősegítő, enciklopédia jellegű munka összeállításán dolgozott, amelynek végleges címe Üdvtan lett volna. Hogy „…tanulja meg, értse meg mindenki a műveltség, de az igazi mű[veltség] becsét”(16). Munkássága a különleges világboldogító és rendteremtő erőt hordozó matematikai szemléletmódjából eredt, mégis kár, nagy kár, bizonyára a kortársi és a társadalmi el nem ismertség nagymértékben hozzájárult, hogy letért a matematikai felfedezés útjáról. 

Semmelweis Ignác és Bolyai János egy olyan korban éltek, amely témákat és új kihívásokat nyújtott a tudományos felfedezéseknek, ugyanakkor az új iránti értetlenséget táplálta, és ezáltal megnehezítette elismertségüket, életükben a mellőzöttséget és a szembeszegülést nyújtotta számukra. Tudományágukban már nagyon fiatalon jelentős felfedezést tettek: Semmelweis 29 éves volt, amikor 1847-ben felfedte a gyermekágyi láz okát és a kézmosás fontosságát, míg Bolyai János 31 évesen közölte apjával a szállóigévé vált megállapítást: „a semmiből egy uj (új) más világot teremtettem”. Kedvező körülmények, kevesebb féltékenység és irigység, több elismertség esetén bizonyára elsőbbséget élvezhettek volna mind az aszepszis, mind a paralellák világában. Zsenialitásukból fakadóan talán további szakmai eredményeket, sikereket érhettek volna el. Ráadásul saját egészségi állapotukat sem kockáztatták volna, ami további életéveket jelentett volna számukra.(17, 18)

Semmelweis Ignác és Bolyai János számos kihívást felsorakoztató életpályája olyan magyar tudóssorsra jellemző témákban érdemel mindenkori elemzést, mint: küzdelem az érték elismertetéséért, segítők és keresztbe tevők, ellentmondásos személyiségjegyek és magánélet, a szülőhaza viszonyulása, külföld szerepe, halálon inneni és túli megbecsülés. Egyik könyvében Semmelweis által ránk hagyott gondolatait, bizakodását idézve: „Ha azonban, amit isten ne adjon, nem adatnék meg nekem, hogy saját szemeimmel lássam azt a boldog időt: akkor abbéli meggyőződésem, hogy ennek az időnek elébb vagy utóbb, de feltartóztathatatlanul el kell következnie, halálom óráját is fel fogja deríteni.”(19) Bizakodása megvalósulására nézve erkölcsi elégtételként szolgál, hogy tekintettel halálának századik évfordulójára, az UNESCO az 1965-ös évet Semmelweis-évnek nyilvánította, és ekkor lett szülőháza a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum székhelye. 

Semmelweis szavai mellé állítható Dózsa Dániel nekrológja(20), amelyet a visszavonultan, a tudományos világtól távol élő és alkotó Bolyai János halálára írt: „Nemcsak kis Erdélyünk, hanem az összes tudós világ, mely előtt egy rövid számtani művével honunknak fényt, dicsőséget szerzett, sokat vesztett kora halála által, mert nagybecsü kéziratait nem adhatá, elhatározott célja szerint, sajtó alá, s kérdés vajon sikerülend-e avatott kezeknek ugy rendbeszedni s világ elibe bocsátani, hogy magas értékök szerint méltó elismerést vivjanak ki.”


Büszke utókor

Semmelweis felfedezésével és a kezelés előtti fertőtlenítés alkalmazásával messze megelőzte a korát, a magyar orvostudomány egyik legnagyobb alakja lett. A köztársaság elnöke, Áder János így vélekedett róla: „Büszkék lehetünk arra, hogy magyarnak született, és hogy az országunkban sikerre vitte elképzeléseit. Bár a diadal sokszor késni szokott, az orvos végsikere nem maradt el.”(21) Előzőleg a későbbi miniszterelnök, Antall József orvostörténész-igazgató kutatási témája volt Semmelweis életének a követése, kiemelten betegsége és halála körülményeinek a feltárása(22).

Mind Semmelweisre, mind Bolyai Jánosra jellemző, hogy csak haláluk után érkeztek el a „boldog békeidők” a magyar tudományosság számára. Magyarországon a hírességek magas „népsűrűsége” ekkor annak is köszönhető volt, hogy hangsúlyt helyeztek a közoktatás fejlesztésére, népiskolák és neves gimnáziumok működtetésére. A születésük századik évfordulója körüli időszak, a 20. század eleje a magyar közoktatás és tudományos élet kibontakozásának a kora. Alkotó értékeiket ekkor már elismerte a szakma és a szülőföld is az egyetemes értékben és közös nemzetben való gondolkodás jegyében. Szóval, igazából mindketten nagyon fiatalon tették meg ma már nemzetközileg a legmagasabb szinten elismert felfedezéseiket, félhomályban élték le rövidre szabott éle-tüket, hogy aztán születésük századik évfordulójára már ünnepelt tudósai legyenek a nemzetnek. Mindkettőjük munkásságát a felfedezés tényének és a felfedező személyes sorsának a kettőssége kísérte végig(23). 

Mind Semmelweis Ignác, mind Bolyai János neve és életműve felkerült az UNESCO világemlékezet-listájára, amely a kiemelkedő szellemi örökség világszerte történő megismertetésére törekszik(24). A világörökség-listára való felkerülés esetén abszolút elvárás a hitelesség, az identitás és az eredet bizonyítása, valamint az egyetemes jelentőség. Az 1997-ben indult világemlékezet-listára 2009-ben került fel Bolyai János „a semmiből egy új, más világot” teremtő műve, az Appendix (teljes nevén Appendix, scientiam spatii absolute veram exhibens, Marosvásárhelyini, 1832, amely az apa, Bolyai Farkas Tentamen című könyve függelékeként jelent meg). Négy évvel később, 2013-ban felvették a listára Semmelweis Ignác felfedezését, amely anyag a Semmelweis Múzeum, Levéltár és Könyvtár gyűjteményében található meg (Documents on the discovery of the causes of childbed fever and elaborating aseptic prevention against it).

Akár a múlt, akár a jelen ígéretes tudósairól beszélünk, nevük megőrzése, életpályájuk megismerése, munkásságuk jelentőségének a tudatosítása igazi társadalmi értékek közvetítése által méltó megbecsülésüket szolgálja. Legalább most, a jelenben, amennyiben ez sokszor nem sikerült a múltban. Méltán vagyunk büszkék kiváló teljesítményt nyújtó tudósainkra, közöttük is a tudományos elismerést, megbecsülést elnyerő okos emberekre, zsenikre(25). Olyanokra, mint Semmelweis Ignác és Bolyai János. No meg arra, hogy Magyarország nagyon előkelő helyet foglal el a magyar és magyar származású Nobel-díjasok tekintetében. De rajtuk kívül olyan géniuszokat is adott a világnak, akiket nem honorált ugyan a Nobel-bizottság, de tudományos képességeiket, felfedezéseiket, szakértésüket legalább annyira elismerték.

Amennyiben az elismerések számát az ország lakosságához viszonyítjuk, a tudományos nagyhatalomnak számító Egyesült Államokat is megelőzzük(26). Csakhogy máris adódik a megállapítás: miközben Amerika sokféle nemzet tehetséges fiainak igyekezett az otthoninál lényegesen kecsegtetőbb kibontakozási lehetőséget és életkörülményeket teremteni, addig egyetlen Nobel-díjas magyar tudóst sem temettek el az anyaföldbe(27). Semmelweis és Bolyai őseik földjében nyugszanak, több évtizeddel korábban hunytak el, mint amikor Nobel-díjat kezdtek osztani. De vajon megkapták volna a legnagyobb tudományos elismerést, ha az már korábban odaítélésre került volna, vagy amennyiben fél évszázaddal később éltek volna? És az esetleges Nobel-díj érdekében kitartottak volna a szülőföldön? A válasz bizonyára az, hogy természetük alapján egyikük sem Nobel-díjra termett, ám mindketten kiérdemelték az édes anyaföld utólagos háláját.

(Folytatjuk)

1 https://kronika.ro/szempont/ketszaz-eve-szuletett-semmelweis-ignac-az-anyak-tragikus-sorsu-megmentoje [2019.04.26.]

2 ROMICS 2015. 230–233.

3 Akár jelképesnek is mondható, hogy az egészség világnapja (április 7.) előtti napon került sor az eseményre. 

4 Sajnos a politikai helyzet nem tette lehetővé, hogy a szobrot az orvosegyetem területén avassák fel.

5 Az előzőleg az egyetem aulájában elhelyezett Bolyai János-mellszobor avatására 2016. május 7-én 12 órától került sor. Az alkotás a család női felmenői emléke őrzésére készült, félkörben felállított öt kopjafa által körbe van véve. A kopjafák sepsiszentgyörgyi faragómesterek munkái, a szobor alkotója Berek Lajos mérnök-ezredes, a kezdeményező Bandi Árpád marosvásárhelyi matematikatanár. 

6 A szobor talapzatának bal oldalán az alábbi felirat áll: Őrizze Semmelweis Ignác szobra Erdélyben a magyar kutatóorvos, az anyák megmentője emlékét! Jelképezze az elkötelezettség és a tudomány győzelmét a tagadás és hitetlenség felett! Állíttatta a Magyar Állam támogatásával a Semmelweis Egyetem és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Rosivall László kezdeményezésére. Készítette Polgár Botond. Budapest, 2018.

7 Bolyai János szobra után a Kossuth Lajosé készült el, érdemtelenül még nem a szabad ég alatt van, mivel saját területen való felállításához is engedély kell. 

8 Közös bennük, hogy mindhármuk (beleértve Kossuth Lajost) életművét annyira értékelte az utókor, hogy egyetemet neveztek el róluk. Az egyetemünk feladata pedig az, hogy az általuk képviselt értékrendet továbbadja a hallgatóknak – prof. dr. Dávid László, a Sapientia EMTE rektora gondolatai.

9 https://www.e-nepujsag.ro/articles/semmelweis-a-sapientia-szoborparkjaban [2019.04.26.]

10 FODOR 1882. 775–786.

11 BENKŐ 1972

12 Bolyai Farkas halálának 100. évfordulója alkalmából Marosvásárhelyen háromnapos megemlékezés-sorozatot tartottak 1956. november 16–18. között. Az ünnepi gyűlésen jelentették be, hogy a kormány döntése értelmében az ősi iskola felveszi leghíresebb professzorának nevét.

13 http:// cultura.hu/kultura/bolyai-a-meg-nem-ertett-langesz [2019.04.26.]

14 GAZDA 2001

15 A tudomány „Semmelweis-reflexként” határozza meg a tények automatikus elutasítását vizsgálat vagy kísérlet nélkül.

16 Világmegváltó elképzelése szerint Bolyai János a boldogság útjára vezérlő enciklopédiát igyekezett adni az emberiségnek.

17 BENEDEK 1978. 149–186.

18 SILLÓ-SEIDL 1977

19 BENEDEK 1980.

20 A Kolozsvári Közlöny 1860. február 5-i számából.

21 https://kronika.ro/szempont/ketszaz-eve-szuletett-semmelweis-ignac-az-anyak-tragikus-sorsu-megmentoje [2019.04.26.]

22 ANTALL 1978. 9–13.

23 VARGA 2018. 11–22.

24 RÉTHELYI 2015. 13–17.

25 ÁBRÁM 2018. 207–209.

26 Budapest pedig a 6. helyen állt a Nobel-díjasok gyakorisági sorrendjében.

27 Egyedül Szent-Györgyi Albert élt Magyarországon, amikor átvehette a Nobel-díjat, de a későbbiekben ő is külföldre távozott.