Reneszánszát éli a népdaléneklés

*Első alkalommal tartottak jókedvű nótaéneklést Ehedben, de egyben emlékeztek néhai Sárosi Pál munkásságára is (Fotó: Barabási Rozália)

Nemcsak kulturális rendezvényeken vagy vetélkedőkön, hanem egyre inkább a mindennapokban, önszerveződő csoportokban, kötetlen alkalmakon is újra felcsendülnek a népdalok, nóták, katonadalok. Városon és falvakon ismét kezdenek visszatérni az elődeink népdalkincséhez.

Míg a nagyobb városokban a civil szervezetek, néptáncegyüttesek háza táján vagy az általuk szervezett népdaléneklő programokon és a táncházak alkalmával gyakrabban van lehetősége az embernek énekelni (is), addig ez vidéken másképp történik. Továbbá az elmúlt évtizedekben érezhetően háttérbe szorult a népdal a néptánchoz viszonyítva, de a jókedvű mulatozás, szórakozás, vagy a családi, közösségi események alkalmával is egyre kevesebb az énekszó, háttérbe szorította azt a gépi zene. Ennek ellenére mostanában egyre-másra lehet hallani a népdalokat, nótákat, katonadalokat felcsendülni, vidéken is egyre inkább keresik és szervezik az ilyen alkalmakat.

Énekes emlékezés

Február 13-án a Székelyhodoshoz tartozó Ehedben tartottak nótaestet. Az alkalom nemcsak a ritkasága miatt volt különleges, hanem a tartalma miatt is. Amikor tavaly ősszel a felújított kultúrotthont birtokba vették egy bállal az ehediek, a mulatság úgy zárult, hogy többen szerettek volna még egy jót nótázni. Akkor Barabási Rozália szervező megígérte: alkalmat kerítenek erre is. Így szerveztek ezúttal nótaestet, de ez az alkalom nemcsak egyszerű nótázás volt, hanem emlékezés a falu szülöttére, néhai Sárosi Pálra, és ígéret, hogy amit ő tett, azt továbbadják az utókornak. Azon az estén Sárosi Pál gazdag hagyatéka előtt tisztelegtek, felcsendültek dalai, elhangzottak versei, egy régebbi filmfelvételen ő maga is énekelt, szavalt, és most idős rokonai és leszármazottai is felelevenítették az emlékét. Ezt követően a mintegy 80–90 jelenlevő – ehediek és a szomszédos településekről érkezők – körülállták a muzsikusokat, és folyt a jókedvű éneklés, amelyben benne volt az ember öröme, boldogsága, szomorúsága, keserve is. Az estet a nyárádszeredai Bekecs Táncszínház ifjúsági néptánccsoportjának színpadi fellépése koronázta meg, a közönség gyönyörködtetésére nyárádselyei és bukovinai székely táncrendet mutatott be.

Sárosi Pál 1937-ben született Ehedben, de 1967-ben elköltözött a faluból, Udvarfalván telepedett le, 2022-ben hunyt el. Már 13 éves korától elkezdett dalokat, verseket gyűjteni, fiatalon szívesen énekelt, táncolt, hegedült a közösségi alkalmakon, ő maga is írt verseket. 1950-től gyűjtötte a népdalokat, nótákat a családban, rokonoktól, barátoktól, katonacimboráktól, a mulatságokban és a kocsmában. Több mint kétszáz dalt jegyzett le, a kevésbé ismerteket kottával együtt, így ma sok olyan dalt lehet hallani, amely az ő gyűjtőmunkája nélkül már nem csendülne fel. Daloskönyve 2011-ben jelent meg Erdélyi népdalgyűjtemény címmel, 467 oldalon, míg a hatvanévnyi tapasztalat nyomán verseket, vőfélyverseket, lakodalmi rigmusokat egybegyűjtő könyve 2012-ben látott nyomdafestéket Lakodalom van a mi utcánkban címmel, 121 oldalon.

Fotó: Bukur Ilona

Sárosi Pál hitte, hogy az ének akkor él, ha közösségben szólal meg. „Amikor éneklünk, nemcsak emlékezünk, hanem közösséggé válunk, megerősítjük azt, amit elődeinktől kaptunk” – mondta el a Sárosit méltató Balogh Erika a hallgatóságnak, hozzátéve: ez a nótaest bizonyíték arra, hogy Sárosi Pál munkássága nem volt hiábavaló, a dalok élnek, mert éneklik őket, a közösség él, mert tagjai együtt dalolnak.

Barabási Rozália szervező lapunknak úgy értékelte: nagyon szép visszajelzéseket kaptak az esemény után, és lesz folytatás, úgy tervezik, hogy minden évben szerveznek egy nótaéneklő alkalmat Ehedben. Az éneklés és a közösségi alkalmak mellett régi fényképeket, kézimunkákat is gyűjtenek, rendszereznek és bemutatnak a kultúrotthonban, a régiből újat alkotnak, és ezt bemutatják a következő nemzedéknek, mielőtt ezek az értékek végleg eltűnnének a faluból.

Kis faluban, kisvárosban

Csíkfalva községben az utóbbi évtizedben kissé háttérbe szorult a néptánc, de tovább él az éneklés. A községben valamikor több kórus is működött, jelenleg a Nagy Ferenc zenetanár és karnagy nevét viselő jobbágyfalvi férfikar létezik, de az éneklés szeretete nem halt ki, és egyre többen kívánnak ismét népdalra, nótára gyújtani. Ezért a községi RMDSZ szervezet és Varga Ervin polgármester kezdeményezésére, a férfikarral együttműködve rendszeresen szerveznek nótaesteket négy településen, ilyenkor két-háromtucatnyian vesznek részt minden alkalommal a községbeliek közül. Múlt héten éppen a főúttól félreeső kis faluban, Vadadban került sor erre, már másodszor, hiszen még ott is van, akivel és akinek ilyen estéket szervezzenek.

Húshagyókedden Mikházán is nótaestet szerveztek a helyiek: habár a telet nem teljesen, de a szomorúságot, rosszkedvet sikerült elűzniük. A szervezőknek, támogatóknak és zenészeknek köszönhetően a kéttucatnyi résztvevő újra megtapasztalhatta az éneklés közösségformáló erejét.

A kulturális rendezvényeket is szervező nyárádszeredai Király presszóban másodszor szerveztek nótaéneklő estet a hétvégén. A „szavasbőgésre” keresztelt alkalomra nem kevesebb mint 118 népdalt és nótát tűztek listára a szervezők, hiszen már az első, három héttel azelőtti alkalomkor is szívesen érkeztek nótáskedvű érdeklődők, megszólaltatni már-már elfelejtett, ritkán énekelt darabokat is.