Időtlen értékek
2026-06-10 14:00:00
- Virág György
Kezemben egy gyönyörű, tartalmas könyv, amely a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány fennállásának 30. évfordulójára jelent meg 2025 októberében, és megjelenési formájában a csíkszeredai Alutus Kiadó munkáját dicséri.
A könyvet csak megjelenése után több hónappal sikerült megszereznem. Már első alkalommal is nagy örömmel olvastam, lapozgattam, nézegettem a kiváló minőségű fényképmellékleteket, hiszen egykor magam is tagja voltam az alapítvány kuratóriumának. 15 éve Budapesten élve különösen megható volt számomra, hogy ugyancsak itt élő fiunknak és családjának, unokáimnak (20, illetve 17 évesek) megmutathattam: 2001-ben magam is megkaptam a Bernády-emlékplakettet, Gyarmathy János alkotását.
Természetesen nem azért ültem most a billentyűk elé, hogy ezzel dicsekedjem, bár az elismerés tárgyi emléke ott van lakásomban a megfelelő helyen, és már régen tudnak az unokák is erről.
Alaposan elolvastam minden írást a könyvből, és végül azt éreztem, hogy valaki hiányzik az egyébként magas színvonalú írásokból. Tisztában vagyok azzal, hogy nekem is illett volna a könyv előkészületei során részt venni a szerkesztésben. Budapesti életvitelem miatt sajnos sorozatosan nem tudtam jelen lenni az alapítvány rendezvényein, és bár tudtam az előkészületekről, nem járultam hozzá a szerkesztéshez. Ennek alapján kérem az olvasót és főleg a szerkesztésben is kiváló munkát végző, itt most szándékosan meg nem nevezett valamennyi szerzőt, hogy alábbi soraimat ne tekintse elmarasztalónak vagy bírálónak.
Az általam „hiányolt” személy neve Bálint Hajnal, aki a kezdetektől az alapítvány „csendes óriása”. Neve említése minden marosvásárhelyinek (és nem „csak”) egyszerre jelenti az alapítvány létét és napi működését. Teszi ezt úgy, ahogy manapság igen kevesen mondhatják el magukról: egyszerűen „csak” a munkáját végzi, minden csillogást, reklámot mellőzve, főleg nem „világgá kürtölve”. Az alapítvány székhelyét felkeresőknek fel sem tűnik, hogy mindig ott van, és mindig „kéznél van”, ha bármilyen rendezvény (könyvbemutató, művészeti tárlatok megszervezése, szakmai beszélgetések vagy például a Kemény Zsigmond Társaság találkozói stb.) lebonyolítása kerül napirendre.
Ha nem is a kezdetek kezdetétől, de a Hajni mellett évtizedek óta dolgozó András Gabriella neve is külön méltatást érdemel. Ő jegyzi a könyv borítójának tervét, és szintén napi jelenléttel és szolgálattal „hirdeti”: a Bernády Ház minden érdeklődő számára folyamatosan elérhető, és olyan értékeket tesz közkinccsé, amelyek örökségünk fontos mérföldkövei.
Nem valaki más, hanem önmagam „ellen” szólok: nagyon sajnálom, hogy nem vettem részt idejében a szerkesztésben, így most csak abban bízhatok, hogy „hiánypótló soraim” megjelennek a Népújságban, ami talán egyfajta elégtételt nyújt Hajninak és Gabriellának is. Tudom, nevük ott szerepel a könyv szerkesztői között, de az elmúlt 30 év alatt az általuk végzett igazi „szolgálatot” szerettem volna itt megköszönni nyilvánosan, hitem szerint nem csak a saját nevemben.
