Publik Antal 75 éves

Marosvásárhelyen, baráti körben ünnepelte 75. születésnapját az egykori kiváló labdarúgó, jégkorongozó, Publik Antal, aki az elmúlt csütörtökön a Kanyaró György által vezetett Apollo Old Boys egyórás edzését végigfocizta (!), a háromnegyed századot megélt kora ellenére.

Marosvásárhelyen, baráti körben ünnepelte 75. születésnapját az egykori kiváló labdarúgó, jégkorongozó, Publik Antal, aki az elmúlt csütörtökön a Kanyaró György által vezetett Apollo Old Boys egyórás edzését végigfocizta (!), a háromnegyed századot megélt kora ellenére. A futballcsata után készségesen mesélt pályafutásáról, edzői karrierjéről, életéről.

– Isten éltesse, Anti bácsi! Hihetetlen mindannyiunk számára, akikkel együtt futballozott ma délután, hogy ebben a korban ennyire jó egészségnek örvend. Mi több, láttuk, még jól megy a foci…

– Köszönöm. 1947-ben, tízévesen kezdtem el focizni, amikor a katolikus gimnáziumból a Bolyaiba kerültem, majd Deutsch Simi bácsi fedezett fel, úgy kerültem a Rata törpecsapatába. Tehát 65 éve focizom, sőt most is, hetente egy alkalommal játszom a Fradi öregfiúk-együttesében, ahol egykori játékosok, színészek, ismert magyarországi személyiségek a csapattársaim.

– Kik azok az egykori, ismertebb labdarúgók, akikkel együtt játszott A osztályos szinten, Marosvásárhelyen?

– 1955-ben a marosvásárhelyi Locomotiva zsinórban a 9. szezont töltötte az A osztályban a néhai Dobay István és Kiss Árpád edzősége alatt, s én ifiként a csapat tagja voltam. Abban az évben a 20 pont csak a 11. helyhez volt elégséges, így sajnos kiestünk, de egy év múlva Avântul néven újra visszakerültünk az A osztályba Deutch Simi menedzselése alatt, míg az edző Kiss Árpi volt.

Csapattársaim voltak akkor Lukács Elek, Stroe, Boros Titus, Vakarcs I., Nagy F., Crişan, Fülöp, Kajlik Öcsi, Gierling György, Szász B., Katona, Józsi Dezső, Bocsárdi Márton, Szász K., Vakarcs II., Maiogan is.

1966-1967-ben, amikor az ASA Mureşullal felkerültünk az A osztályba, csapattársaim voltak Sólyom Csaba, Stănescu – kapusok; Bartók, Balázs, Tămpanaru, Czakó, Sikó, Csutak, Lungu Costică, Pavlovici, Tiţi Dumitriu III., Lukács Ede, Tóth Feri, Părvulescu, Dragomir. 1967. június 19-én, az utolsó idegenbeli mérkőzésünkről való hazatérés után a sok-ezres tömeg a nagyállomástól a Dózsa György utcán keresztül a főtérig kísért, énekelve éltette Bóné mestert és tanítványait. A „Szép volt, fiúk!” ujjongásaik most is a fülemben csengenek.

– A labdarúgás mellett egyik gyermekkori hobbija a szavalás, szívesen lép fel különböző versenyeken, előadóesteken, ahol már többször volt elismerve, díjazva. Az idén voltak fellépései?

– A június 1-8. között Budapesten megtartott II. magyar világtalálkozón is felléptem a zsúfolásig megtelt Uránia Nemzeti Filmszínházban, ahol a több mint háromórás program során több mint százan léptek fel. Közöttük Pitti Katalin operaénekes, Liszt-díjas érdemes művész, Nemcsák Károly Jászai Mari-díjas színművész, Tolcsvay László Erkel-díjas előadóművész, Svédországból Tamás Gábor előadóművész és jómagam. Az est háziasszonya Endrei Judit, a népszerű televíziós műsorvezető volt. Itt is szavaltam, nem nagyképűségből mondom, de akkora sikerem volt, hogy hosszú percekig tapsolt a közönség, nem akartak leengedni a színpadról.

Az idén augusztus 15-20. között Ópusztaszeren megtartandó VIII. magyarok világkongresszusára is meghívtak szavalni.

Egyébként a 2011. június 30–július 3. között a Balatonlellén első alkalommal megtartott magyarok világtalálkozójára is meghívtak a rendezők. Én Csongrád megyét képviseltem, de a régi 56-os menekültek is felkértek, hogy szavaljam el Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét. Nagy sikerem volt, hiszen utána meghívtak Pozsonyba is egy szavalóestre, majd október 12–24. között Svájcba (Bern, Basel és Zürich), az ottani magyar közösségek számára szavaltam forradalmi verseket.

– Melyik a kedvenc verse, amit mindig szívesen szaval?

– A magyar irodalom több száz gyönyörű verse közül bármelyiket szívesen elszavalom, de mégis van egy vers, mely visszajár. Játékosként, edzőként is többször elszavaltam, még magamban is, főleg a kudarcok után, mert mindig erőt adott nekem. A verset Horváth István írta, a címe: Tornyot raktam. Csodálatos vers…

– Évente hazalátogat Marosvásárhelyre?

– Igen, a szüleimmel a Kossuth Lajos utcában laktunk, rengeteg emlék köt ehhez a városhoz, mindig szeretettel gondolok az egykori barátokra, játszótársakra, akikkel annyi közös emlékünk van. De hazalátogatásaim alkalmával, amikor tehetem, Bákóba is ellátogatok, ahol tartom még a kapcsolatot néhány egykori csapattársammal. Elvégre Bákóban volt labdarúgói karrierem legszebb állomása.

Publik Antal az egykori Rata törpecsapatában kezdett el futballozni, majd a Locomotivánál folytatta, ahol 1955-ben az A osztályban mutatkozott be. 1956-ban a fővárosi Dinamóhoz került, ahol jégkorongozott is. Idővel a brassói Dinamónál, aztán Kolozsváron folytatta pályafutását, később a bákói Dinamónál nyolc évet focizott. Az 1966-1967-es idényben tagja volt az A osztályba bekerült ASA Mureşul együttesének. Időközben több alkalommal válogatott játékos is volt, sőt UEFA-tornán (a mostani Eb jogelődje) Románia színeiben szerepelt, ahol gólt is szerzett.

Időközben elvégezte a testnevelési főiskolát, a balánbányai Bányász, majd a gyergyószentmiklósi Jövő, aztán a sepsiszentgyörgyi Textila, Csíkszereda, Székelykeresztúr, Nagykároly együtteseinél tevékenykedett edzőként.

1988-ban került ki Svédországba, ahol 1988-1992 között Djurgardenben serdülő gyerekeket edzett, majd idővel könyvet is kiadott svéd és angol nyelven Hogyan kell kezelni a labdát, hogy időt és teret nyerj címmel.

Jelenleg Svédországban él, de Szegeden is van lakása, ahol az év nagy részét tölti.