Kivételes, ismétlem, kivételes élményt élhettek át mindazok, akik a fehéregyházi kultúrotthonban részesei voltak az október 6-i szívhez szóló megemlékezésnek.
Kivételes, ismétlem, kivételes élményt élhettek át mindazok, akik a fehéregyházi kultúrotthonban részesei voltak az október 6-i szívhez szóló megemlékezésnek. Párját ritkítja ez a hozzáállás a maroknyi csapat részéről. Hetekig készültek e napra. Szerény emberek munkájának voltunk tanúi, ezért nem volt televízió és túlzsúfolt terem sem, de akit érdekelt, az megtalálta az utat.
A Petőfi Sándor Művelődési Egyesület mindenese, Szabó József és Nagy Judit tanítónő, valamint Oroszhegyi Judit óvónő közreműködésével összeállt egy olyan dokumentált forgatókönyv, ami eddig sokunknak ismeretlen adatokat is tartalmazott.
A vetítéssel egybekötött szöveg – eddig ismeretlen dokumentumok alapján – a 12 diák előadásában sokunknak elszorította a torkát, átélve mindazokat a borzalmakat, amit elszenvedett az aradi tizenhárom.
A két székely áldozatot, Tamás András és Sándor László honvédtiszteket Karl Urban ezredes több szempontot figyelembe véve választotta ki. Elsősorban székely mivoltuk miatt, mert a székelyeket tekintette veszélyesnek a császári adminisztrációra nézve. Felségárulással vádolták és 1849. október 18-án a kolozsvári börtönből a vesztőhelyre vezették őket. A magyarság megfélemlítése volt a cél a forgalmas helyen történt kivégzésnek, de a kivégzés helyén 1896-ban emelt obeliszk emlékhellyé vált, ahová ezrek zarándokoltak.
Ma már „természetes”, hogy nincs ott az obeliszk, ahol a két székely mártír csontjai porladnak.
Megrendítő élmény volt hallani Kossuth Lajos hangját a 123 éves fonográffelvételről, ami 1890. szeptember 20-án készült Torinóban, s amit az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtára őriz.
Ez a kis csapat hozzáállt. Álljon itt nevük: Gombár Kövecsi Júlia, Hegyi Albert Alfréd, Hegyi Anetta, Izsák Norbert Domokos, Kádár Hunor Józsué, Máthé Loránd, Oroszhegyi Réka Judit, Sumánszki Tímea, Szepesi Anita Kinga, Székely Tünde, Tamási Zsolt, Vajda Krisztina.
A megemlékezés alatt a diákok gyertyagyújtással tisztelegtek. 13 gyertya égett a színpadon, amikor Székely Tünde elmondta Palágyi Lajos Az aradi vértanúk című versét. Máthé Loránd Sajó Sándor Magyarnak lenni című verséből mondott részleteket, amiből talán mindenkit megszólít ez a néhány sor:
„De túl minden bún, minden szenvedésen,
Önérzetünket nem feledve mégsem,
Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség,
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!”
A Szózat eléneklésével zárult az a bensőséges megemlékezés, mely egyetlen résztvevőt sem hagyott mély gondolatok nélkül.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
