Néhányunk háza táján kicsengettek, de nem akárhol. Ott, ahol a múltat tisztelik, a jelent megélik és a jövőt bizakodóan építik: a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban.
A járványhelyzet miatt szerény díjátadó ünnepség hozta a maga gyönyörűségét: lángra lobbant az öröm, az elégedettség és a hála szikrája minden résztvevő szívében.
Az együtt töltött idő igazi ünnep volt mindannyiunk számára. Kell-e annál több, mint együtt örülni a jövő ígéretes reménységeinek, hasznát venni kutatómunkát végző kollégák alkotásainak, gazdagabbá és teljesebbé tenni életünket képzőművészeti alkotások által?
Hálával tartozom Istennek a tálentumokért, az erőért és egészségért, mellyel 42 éven át szolgáltam a nemzet napszámosaként.
Tisztelettel hajtok fejet a nagy múltú Bethlen Gábor Kollégium tanári és nevelőközössége nagysága előtt. Nagy örömömre fizikai és lelki gyarapodásomat szolgálta az a tanítóképzős osztály, amellyel 1973 és 1978 között együtt éltük meg a tanítóvá válás szépségeit és nehézségeit. Örülök, hogy Maros megyéből jelenleg hárman – Székely Teréz és Bíró Anna volt osztálytársakkal – vagyunk az Emberi Erőforrások Minisztériuma által adományozott Pedagógus Szolgálati Emlékérem boldog tulajdonosai.
Köszönöm minden volt tanítványnak és szüleiknek a bizalmat, a szeretetet és a kitartó munkát, mellyel együtt haladtunk a tudásszerzés útján.
Elégedettséggel és szeretettel gondolok a Kis-Küküllő menti tanítóközösségben eltöltött évekre.
Köszönettel tartozom a Maros Megyei Tanfelügyelőség magyar oktatásért felelőseinek a mindenkori támogatásért, biztatásért. Úgyszintén köszönöm a pedagógusszövetség területi, megyei és országos képviselői (Lászlófy Pál, Burus Siklódi Botond, Horváth Gabriella, Pataki László tanárok) áldásos és kitartó munkáját, mellyel követik és bátorítják nagy közösségünk fejlődését és gyarapodását.
Nyugalomba vonult társaimnak jó egészséget, békés és szeretetteljes éveket kívánok. Aktív pályatársainknak Gárdonyi Géza gondolataival üzenek: ,,Légy az, kiből árad a nyugalom./ Légy az, kire nem hat a hatalom./ Nyújtsd oda, hol kérik a kezedet./ S menj oda, hol fázik a szeretet.”
Tóth Katalin, Magyarsáros
